„A te traumád az én traumám” – változik-e a PTSD páciensek szeretteinek agya?

Újra és újra lejátszódó emlékképek, rémálmok, bevillanó múltbéli traumák – a poszttraumás stressz zavar az élet minden területét megnehezítheti. Egy friss kutatás szerint azonban nemcsak a páciens, hanem a hozzá közel állók számára is. A stressz ugyanis változásokat okoz az agyműködésben. Azonban nemcsak a stresszt átélő személy agyában, de az ő szeretteiében is. Cikkünkben beszámolunk a friss, részben magyar vonatkozású kutatás eredményeiről.

A lelkileg borzalmasan megterhelő eseményeket, traumákat átélő emberek számára a szenvedés gyakran nem ér véget a traumatikus esemény végével: sokan közülük újra és újra átélik a megtörténteket. Az emlékképek betörhetnek bármilyen ingerre, mely a traumára emlékezteti őket, de akár rémálmok formájában is. Ezt a tünetegyüttest poszttraumás stressz zavarnak (posttraumatic stress disorder, PTSD) nevezik.

Az egészségügyi dolgozók, akik PTSD-s veteránokat kezelnek, gyakran számolnak be arról, hogy a betegek hozzátartozói is mutatják a zavar tüneteit, annak ellenére, hogy soha nem voltak kitéve a traumát okozó eseménynek. Egy kanadai kutatócsoport erre a jelenségre kíván választ találni.

Az, hogy a stressz átterjedhet olyanokra, akiket nem ért a megterhelő élmény, nem újdonság. Lehet, hogy hétköznapi tapasztalatainkkal is egybevág: talán megfigyeltük már, hogy környezetünk idegessége átragadt ránk is. Azonban a Calgary Egyetem kutatói, Jaideep Bains és kollegái – köztük a magyar Füzesi Tamás – kimutatták, hogy a másoktól átvett stressz ugyanúgy változtatja meg az agyat, mint a valóban átélt stressz. A kutatócsoport egérpárokon vizsgálta a stressz hatását. A párt különválasztva az egyik tagot kisebb mértékű stressznek tették ki, míg a másik folytatta megszokott életét. Ezután újra egy ketrecbe tették őket, s egy bizonyos agyterület változásait követték figyelemmel mindkét egérben.

Az eredmények szerint van változás annak az egérnek az agyában is, akit nem tettek ki stressznek.

„A kutatásunk kimutatja, hogy az agy valóban változik az átvitt stressz hatására”

– mondta Toni-Lee Sterley, a kutatás elsőszerzője. „A streszválaszért felelős neuronok a nem stresszelt egérben pontosan ugyanolyan választ adnak, mint amit a stresszelt társnál megfigyeltünk.”

A kutatók felfedezték, hogy a traumának kitett egérben egy kémiai anyag, úgynevezett „vészjelző feromon” termelődik, amely riasztja a partnert is. Sőt, ha a partner egy harmadik egérrel találkozik, aki az eredetileg stresszelt állattal egyáltalán nem találkozott, szintén átveszi a jelet, s mutatja a stressz agyi jeleit – mintegy láncreakcióban továbbadva az információt.

A kutatás még egy fontos kérdésre választ ad: képes-e a nem stresszelt partner megnyugtatni a stresszelt társát? Ez a kérdés különösen fontos, hiszen a PTSD-s páciensek kezelésével kapcsolatban adhat tanácsot. Az eredmények azt mutatják, hogy a szociális interakció csak a nőstény egerekre volt megnyugtató hatással. Ezt a kutatók az úgynevezett „gondoskodj és barátkozz” (angolul tend-and-befriend) stratégiával magyarázzák. Ezt az evolúciós pszichológiában a tipikus női stresszreakciónak tekintik (a férfi üss-vagy-fuss stratégia párjának), és a szociális kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza a stresszkezelésben.

A jelenség evolúciós haszna egyértelmű. Az, hogy egyidejűleg képesek vagyunk szociális interakción keresztül csökkenteni a stresszt és jelt adni a társainknak a veszélyről, egyértelműen a túlélést szolgálja. A PTSD esetén azonban ez az evolúciósan hasznos mechanizmus kártékony módon jelenik meg.

A kutatás tehát magyarázatot adhat rá, hogy miért élhetnek át a PTSD-s betegek szerettei is hasonló tüneteket. Fontos azonban megjegyezni, hogy az egereken végzett vizsgálatokat egy az egyben átvonatkoztatni emberekre igen kockázatos. Ennek egyik oka az, hogy úgy tűnik, a feromonok fontos szerepet játszanak a jelenség létrejöttében. A feromonok pedig kisebb szerepet játszanak az emberi kommunikációban, mint egyes állatfajokéban – a kutatók sokáig nem is igen hittek benne, hogy az emberek egyáltalán képesek a feromonok érzékelésére. Ennek ellenére ez a kutatás több fontos üzenetet hordoz. A PTSD páciensek és szeretteik kezelésére vonatkozó információ mellett az is jelentős eredmény, hogy a jelenség nem egyedül ránk, emberekre jellemző. „Azok a dolgok, melyeket az emberi faj sajátjának tekintünk, valójában evolúciós múltunkból megőrzött jellemzők” – véli Jaideep Bains.