„Éljünk tudatosan!” – halljuk gyakran. A mindennapokban megvalósuló tudatos jelenlét (mindfulness) azonban egyáltalán nem könnyű feladat. Számtalan inger ér minket, és mi is állandóan keressük azt, ami meggátolhatja az elmerülést. Legfőképp a technikai eszközökhöz nyúlunk (pl. okostelefon), ha van pár szabad percünk. Miért is ilyen fontos nekünk a technikához való ragaszkodás?
Sajnos egyre általánosabb, hogy közös alkalmakon ismerősök, barátok belebújnak a telefonjukba, a személyes kommunikációt virtuálissá változtatva. Ha utazunk, már nem csak utastársainkra reagálunk, vagy merengünk a rohanó tájat szemlélve. Inkább elővesszük a mobilunkat, és keressük (gyakran újra és hiába), hogy mi történt azóta, hogy legutoljára az interneten jártunk.
Miért „bújunk bele” a technikába?
Többek között azért, mert rendkívüli módon hat ránk a szociális média. A lájkok száma alapján ítéljük meg, mennyire vagyunk értékesek. Nem érezzük szerethetőnek, elég jónak magunkat, amíg a barátaink nem erősítik meg lájkokkal is. Olyan ez mintha egy hullámvasúton utaznánk. Egyszer fontosnak és teljes értékűnek érezzük magunkat, máskor meg vagyunk róla győződve, hogy értéktelenek, unalmasak vagyunk.
Szükségünk van visszacsatolásra,
azonban az állandó reakciók sebezhetővé és másoktól függővé tehetnek minket. Mintha ön-fontosságunk állandó megerősítése az ön-értékélésünket csökkentené.
Ha egyedül vagyunk...
A technológia világában félünk csak önmagunkkal lenni. Úgy gondoljuk kerülnünk kell azt az időt, amit csak a saját magunk társaságában töltenénk, hiszen ilyenkor lemaradunk valami más, sokkal izgalmasabb dologról. Ha eltűnnek a figyelemelterelő ingerek, úgy érezzük magunkat, mintha egy vákuumban lennénk – nincs mit csinálnunk, nincs miért ott lennünk.
Épp ezért azt érezzük: valamivel ki kell töltenünk minden pillanatot. Táplálnunk kell a szórakozni vágyásunkat, infomáció éhségünket. Muszáj tartalommal megtöltenünk a perceinket. Szükségünk van arra, hogy valami odavonzza a figyelmünket, legyen az akár egy játék, akár hír. Ezáltal azonban
A figyelmi fókusz állandóan másra terelődik.
...és ha másokkal
Figyeljük meg, mi történik, ha elmegyünk valahová, ha valami izgalmasat látunk! Megosztjuk másokkal. Aztán várunk a virtuális világ válaszára. Azonban abban a pillanatban, amikor megörökítjük a pillanatot, kívülállóvá válunk. Már nem benne vagyunk, kilépünk belőle. Ott az a pár perc is elég, hogy ne teljes mértékben éljük át a velünk történt eseményt. Újabb paradoxon áll elő:
azáltal veszítjük el a pillanatot, hogy meg akarjuk örökíteni azt.
Ez hatással van a környezetünkre és önmagunkra is. Nemcsak másokra nem tudunk figyelni, saját magunkra sem tudunk ráhangolódni, ha szabad perceinkben mindig a technikai eszközökhöz nyúlunk.
Tudatosan a mindennapokban
Ha azt tapasztalod, állandóan a pittyegést figyeled, vagy nem tudod letenni a kütyüd, érdemes néhány apró trükköt bevetned, hogy teljesebbé váljanak a napjaid. A következő alkalommal, mikor például az okostelefonodért nyúlsz, kérdezd meg magadtól:
- Mit éreznék, ha most nem használnám?
- Mit érzek most, hogy nem tudom biztosan, használjam-e?
- Mire is vágyom pontosan ebben a pillanatban?
Ha a kérdések megválaszolása után is a technika mellett döntesz, természetesen teljesen rendben van az is. Az a lényeg, hogy ne pótold ki a telefonoddal azt az időt, amit önmagaddal és másokkal töltenél. Talán furcsának tűnik, de a saját magunk társaságában eltöltött idő a pszichológiai jól-lét kulcsa, és ez a forrása minden más minket körülvevő kapcsolatnak is. Adjuk meg magunknak az időt, hogy megadhassuk másoknak is!
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE
