A természetes gyászról – mi fér bele és mi nem?

Mindannyiunk életének elkerülhetetlen és velejáró része, hogy gyászt kell átélnünk. Ez az időszak minden ember számára hatalmas kihívás és mindannyian egyedi módon szállunk szembe vele. Fontos azonban tudnunk, hogy hol a határ: mi az, ami még belefér az egészséges gyászolás folyamatába és mi az, ami már klinikai problémának minősül. Ezt a határt ugyanakkor nehéz megállapítani, hiszen mindenkinek megvan a személyes gyászolási ritmusa.

Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy különböző életkorokban jellemzően eltérő gyászolási és megküzdési mechanizmusokat alkalmazunk. Egy gyereknél, egy serdülőnél, egy felnőttnél vagy egy idős személynél a kor adta életkülönbségek miatt egészen más gyászolási mód a jellemző. A pszichológia már Freud óta feladatának tekinti a megfelelő gyászfeldolgozás elősegítését. Freud élt először a gyászmunka fogalmával, és foglalkozott a jelenség vizsgálatával, lefektetve annak alapjait. Mára már a pszichológia fókuszában áll a jelenség, és ennek köszönhetően számos lehetősége van egy gyászoló személynek, hogy támogató és megértő segítséget találjon a szakemberek körében.

A gyász szakaszairól

A gyász lefutása bár nagyon egyedi, a szakirodalom az átláthatóság kedvéért szakaszokra bontja. Egyéni különbségek vannak abban, hogy kinél hogyan jelennek meg ezek a szakaszok, vagy megjelennek-e egyáltalán. A halállal való szembesüléstől az elfogadásig egy hosszú utat tesz meg a gyászoló, amelynek lépései a következők lehetnek Pilling János szerint.

Bizonyos helyzetekben a gyász nem a halál eseményével kezdődik, hanem már jóval előtte. Egy elhúzódó betegség, vagy várható veszély esetén, mint például a háború időszakában, a veszteség lehetősége már korán nagy hatással van gondolatainkra, érzéseinkre. Ez a jelenség segítő, de hátráltató is lehet a gyászban. Pozitív, ha ez az időszak aktív lelki felkészüléssel telik, amely segíti a későbbi megküzdést.

Ezt az időszakot követi a sokk, ami a halált követő pár percben, órában, vagy súlyos esetben napban tetőzik. Ekkor a hírre adott reakció jellemzően nem szomorúság, hanem sokkal inkább ledermedés, bénultság vagy pedig heves, kitörő érzelemvihar. Ez egy szélsőségesen stresszes állapot, amivel nem tudunk adaptívan megküzdeni, így tehát ezek a reakciók normálisnak tekinthetők.

Ezt az időszakot negatív transzállapotnak is nevezi a szakirodalom, ugyanis ekkor egészen más tudatállapotban vagyunk.

Fontos tudni a módosult tudatállapotokról, hogy ekkor fokozottan érzékenyek vagyunk a szuggesztiókra, azaz minden felénk kimondott szó sokkal nagyobb hatással van ránk, mint máskor. A gyászolóval való kommunikáció esetén ezt vegyük figyelembe.

Amint a sokk lecseng, és próbálunk visszatérni teendőinkhöz, elkezdődik a kontrollált szakasz. Ennek jellemzője, hogy igyekszünk visszatérni a mindennapokhoz, de az egészet nagyon idegennek éljük meg. Gyakoriak ekkor a deperszonalizációs és derealizációs tünetek, amikor úgy érezzük, mintha ez az egész nem lenne valós, csak álom lenne vagy nem is velünk történne. Ekkor előfordulhat, hogy tevékenységeinket túlbuzgón műveljük annak érdekében, hogy eltereljük figyelmünket, de akár előfordulhat teljes passzivitás is. A figyelem elterelése fontos ilyenkor a normális működésünk fenntartásának érdekében. Nem meglepő az sem, ha heves érzelemkitörések jönnek olykor felszínre az eseménnyel kapcsolatban. Ez a szakasz a könyvekben megírva nagyjából a temetésig tart, de természetesen ez lerövidülhet vagy el is nyúlhat. A temetés eseménye azért jelentős pont, mivel ekkor szembesül az érintett személy a veszteség realitásával, és kerül a gyász intézményes keretek közé.

A temetést követően elkezdődik egy időszak, melyben folyamatosan megéljük a hiányt. Ekkor a gyászolás nagyon változatos tud lenni, az érzelmek roppant hullámzóak lehetnek. Olykor érezhetünk megkönnyebbülést, megbékélést, szomorúságot, máskor pedig erőteljes magányt, tehetetlenséget, kiüresedettséget, szorongást. Gyakori a harag, akár magunk felé is bűntudat formájában, amiért nem tudtunk semmit tenni. Továbbá előfeszül a haláltól való félelmünk, és a gondolkodásunkat még jó ideig a halál eseménye uralja. Ennek eredményeként előfordulhatnak esetleg akusztikus és vizuális hallucinációk a történtekhez kapcsolódó színezetben, amelyek teljesen természetesnek tekinthetők. Ezek együttesen akár depresszióhoz is vezethetnek, amelyen segítség nélkül nagyon nehéz túljutni. Az elhunyttal kapcsolatos emlékek aktiválódásakor előfordulhatnak szomatikus tünetek is, mint a légszomj, torokszorítás, gyomorszorítás, majd később alvászavar, szédülés, fejfájás, mellkasi nyomás, gyengeség, étvágytalanság vagy egyéb változatos tünetek.

Ahogy telnek a hónapok, a kontrollálatlan emlékbetöréseket lassan felváltja a tudatos emlékezés, ami bár lassan és hullámzóan, de a tünetek fokozatos csökkenését fogja eredményezni. Idővel megkezdődik az adaptáció, aminek folyamatát nagyban segíti, ha a gyászoló személy mellett van társas támogatottság. Ekkorra képessé kezdünk válni életünk folytatására, alkalmazkodva a megváltozott helyzethez. A tünetek lassan elmúlnak, és a gyászoló végre újra örömöket lát életében. Szépen lassan a gondolkodás újra jövőorientált lesz és a személy képessé válik követni saját céljait. Számos kutató vizsgálja továbbá a poszttraumás növekedés jelenségét, amely a gyász folyamatának lehetséges pozitív hatásait foglalja magában. A mulandósággal való szembesülés ugyanis olykor emlékeztet minket arra, hogy az élet mennyire értékes, és hogy nincsen vesztegetni való időnk. Egyesek ennek hatására a traumatikus eseményt követően igyekeznek teljesebb életet élni.

Mikor beszélünk komplikált gyászreakcióról?

A veszteség feldolgozásának folyamatára természetesen számos tényező hatással van. Ilyen például az elhunyttal való kapcsolat milyensége; a gyászoló életkora, neme, személyisége, pszichés státusza, szociális kapcsolatrendszere vagy akár a halálképe. Ezek mind meghatározzák, milyen reakciók fognak bekövetkezni a gyászoló felől.

A legtöbb gyászoló végig tudja járni a folyamatot súlyosabb fizikai vagy mentális problémák nélkül, de támasz hiányában könnyedén pszichológiai zavarok léphetnek fel a trauma hatására.

Előfordulhat, hogy a gyászoló nem tud túljutni az akut gyász szakaszán és tünetei állandósulnak, így fennmarad az állandó bánat és üresség érzése. A gyászoló felnőttek mintegy 9%-a szenved komplikált gyászreakciótól, amely az abnormális gyászmunkára utal. Segítség hiányában ez az állapot évekig is fennállhat, emiatt nagyon fontos lenne a komplikált gyászban szenvedők kiszűrése és mihamarabbi kezelése. A gyász tüneteinek erőssége, bár gyakran nagyon hullámzó, normál esetben 6-18 hónapon belül jelentősen csökken. Normális, hogy bizonyos események, mint az évfordulók vagy ünnepek idején romlik a gyászoló állapota. Abban az esetben viszont, ha a tünetek intenzívebbé válása a kiváltó ok után 1 hónappal is fennáll, vagy ha a veszteséget követő 18 hónapnál tovább elhúzódnak, valószínű, hogy komplikált gyászreakcióról van szó.

Merjünk segítséget kérni!

A gyász egy különösen megterhelő érzelmi állapot, amely nem megfelelő körülmények között súlyos következményekkel járhat a személy fizikai és mentális egészségére. A gyász feldolgozásában kiemelkedő jelentősége van a társas támogatásnak, ami arra vonja fel a figyelmet, hogy nem kell egyedül megküzdenünk vele. Szerencsés esetben ezt a szerepet közeli hozzátartozóink és barátaink is betölthetik, ugyanakkor ennek hiányában rengeteget tud segíteni egy jó pszichológus vagy gyászcsoport. Szerencsére vannak lehetőségei egy gyászolónak, hogy segítséget keressen.

A Napfogyatkozás Egyesületet éppen ebből a célból alapította Polcz Alaine és Farkas Lőrincné, amely mára hatékony csoportos és egyéni segítséget nyújt a gyásszal küzdő személyeknek, szakembereket képez, a társadalom számára ismeretet terjeszt és szemléletet formál. Honlapjukra ellátogatva temérdek információt és segédanyagot találhatunk a témával kapcsolatban. A honlapon keresztül lehetőség nyílik gyászcsoportokhoz csatlakozni országszerte, ahol a gyászoló hasonló helyzetben lévő személyekkel oszthatja meg tapasztalatait és érzéseit.  Egy ilyen közeg gyógyító hatással bír a gyászoló számára, hiszen itt megértésre és elfogadásra számíthat.

Megemlíteném továbbá a Lélekmadár Tábor kivételes tevékenységét, mely tábor formájában nyújt segítséget a gyermeküket elvesztett családoknak, ötvözve a gyászterápia és élményterápia módszereit. Legyen szó krónikus betegség következtében elvesztett gyermekről vagy perinatális veszteségről, a három turnust felölelő tábor hatalmas segítséget nyújthat a családoknak. A Lélekmadár Tábor a Bátor Tábor alapítvány szervezésében megrendezett, speciálisan a gyászra irányuló segítő célú rendezvény, így hát a Bátor Tábor honlapján találhatunk róla további információkat.

Hangsúlyoznám ugyanakkor, hogy a gyász mindig egy egyedi folyamat, melynek véghezviteléhez gyakran egyéni, személyre szabott terápiára van szükség. Egy hozzátartozó elvesztése azonban sokszor nem csak egy személyt érint, hanem egy teljes rendszert. Felmerül tehát a családterápia szüksége, melyben a család, mint olyan, közös erőbefektetéssel küzdhet meg a szembejövő nehézségekkel. Amennyiben a tanácsadás szüksége felmerül, bátorítanék mindenkit, hogy forduljanak bizalommal a Mindset Pszichológia Terápiás & Tanácsadó Központja felé, ahol szakmai segítséget kaphatnak.