„A jó testvér az, aki mindent tud rólad, mégsem használja fel ellened" – szól a szinte közhelyes mondás a testvérkapcsolatokról. De mi van akkor, ha mégis felhasználja? Milyen családi működés állhat egy versengő testvérpár mögött? Vajon milyen felnőtt lesz egy, a testvérében riválist látó gyerekből? A rendszerszemléletű gondolkodás segítségével 6 javaslattal szolgálunk a berögződött családi mintázatok ellen. Cikkünk.
Vannak, akiknek nehézséget okozhat belátni, hogy egy kiegyensúlyozott és örömteli testvérkapcsolat záloga az, ha elengedjük a testvéreinkkel kapcsolatos múltbeli sérelmeinket. Mintha ez olyan könnyű lenne! A családban kialakult szabályok és rendek az együtt eltöltött évek során formálódnak. Mindez sok-sok alkalmazkodás és gyakorlás eredménye. Nagyon ritkán fordul elő, hogy sikerül egy családi szintű problémát – például testvérviszályt – megoldani azzal, hogy egy családtag attitűdjét megváltoztatjuk. Ez nem olyan, mint egy rossz szokás, melyen ha elég elszántak vagyunk, viszonylag kis erőfeszítéssel változtathatunk.
A szerep-beosztáson alapuló családmodellek sokkal ellenállóbbak a változtatással szemben. Vegyük például a testvérkapcsolatokat! Korábban már írtunk arról, hogy mennyire meghatározza személyiségünk alakulását a testvérsorban betöltött helyünk. Gyakran előfordul, hogy a testvérek nem, vagy csak nehezen fogadják el a viselkedésük változtatására vonatkozó javaslatokat, jó tanácsokat egymástól. Sőt, időnként még azt sem látják be, hogy esetleg problémás lehet a viselkedésük. A leghatékonyabb mód arra, hogy megtörjünk egy könyörtelen ördögi kört a testvérek rossz kapcsolatában az lehet, ha
újrakalibráljuk a berögződött, hierarchikus családi rendszert
és az abban betöltött szerepeket. A családterápia módszere a rendszerszemléleten keresztül a családra mint a tagok által létrehozott egységre, rendszerre alapul. Eszerint, amennyiben egy tag megváltoztatja a viselkedését, azzal hatást gyakorol az egész rendszer működésére.
Az alábbiakban összegyűjtöttünk 6 módot arra, hogyan érthetjük meg jobban berögződött családi rendszereink működését. Ez pedig segíthet a testvérünkkel való kapcsolat javításában is!
- Tartsuk észben, hogy a szülők nem ugyanazok az emberek voltak, mikor mi vagy testvérünk megérkezett a családba! Nem alapjaiban változtak meg, de két különböző élethelyzetről beszélünk. Ezért nem tudhatjuk, milyen aktuális kihívásokkal, stresszorokkal kellett megküzdeniük az egyes gyermekek születésekor. Emiatt szükséges belátni azt is, hogy minden gyermeknek más kapcsolata van a szüleivel – és ez teljesen rendben van.
- Azok a testvérek, akik még felnőttkorukban is versengenek egymással – különösen a szülői figyelemért – világos, hogy diszfunkcionális magatartást tanúsítanak. A felnőtt életben való elköteleződéshez szükséges stratégiákból, készségekből álló repertoárjuk meglehetősen limitált. Amennyiben ezt szülőként észre vesszük, mutassunk jó példát a saját életünkből! Társas interakcióinkon keresztül képesek lehetünk a jó irányba terelni gyermekeinket.
- A testvérek közötti felnőttkori rivalizáció gyakran gyermekkorban történt események miatt alakul ki és marad fenn. Többek között oka lehet, ha a gyermek nem érezte magát biztonságban. Emellett az is meghatározó, hogyan reagált a szülő a gyermek szükségleteire – mennyire volt képes azokat érzékenyen kielégíteni. Úgy tudjuk csökkenteni a rivalizálás mértékét, ha figyelünk a kommunikációra. Egy beszélgetés során ne hagyjuk, hogy elmérgesedjen a hangvétel! Ha civakodásra kerülne sor, váltsunk témát, majd lépjünk tovább!
- Ha úgy érezzük, testvérünk nem tudja túltenni magát a múltban történteken, esetleg nyomasztja valami a gyermekkorából, megpróbálhatjuk nyíltan és őszintén megbeszélni ezt vele. Elmondhatjuk, mi hogyan éltük meg a testvérséget, és bennünk milyen érzéseket keltett a testvérének lenni. Ha volt ugyanolyan jellegű problémánk, megoszthatjuk saját tapasztalatainkat. Az ilyen típusú beszélgetések sokat javíthatnak és mélyíthetnek egy kapcsolaton.
- Szokták mondani, hogy a gyermekkori rivalizálást felnőttkorban az irigykedés váltja fel. Ha valaki irigy arra, amit elértünk, az az ő alacsony önértékeléséről árulkodik, és nem rólunk szól. Testvérünk irigykedése esetén, a bennünk fokozódó feszültséget úgy tudjuk csillapítani, ha egyszerűen csak nem megyünk bele az elért eredmények összehasonlításába: okos enged…!
- Ha minden kötél szakad, és már nem tudjuk hogyan kezelni állandóan versengő testvérünket, akkor engedjük el a fülünk mellett a bántó vagy negatív megjegyzéseit! Ahogy már volt róla szó: nem érdemes belemenni egy vitába, főleg úgy nem, ha értetlenül állunk az aktuális probléma előtt.
Megtörni a berögződött viselkedéses mintákat soha nem egyszerű feladat. Lehet, hogy mi vagyunk az egyedüliek a családból, akinek szüksége van változásra. De ne feledjük: mindössze egy ember viselkedésének megváltozása az egész családi rendszer változását eredményezheti! Eltarthat egy ideig, amíg az új körülmények szabályai kialakulnak, és amíg mindenki komfortosan érzi magát benne. Azonban nem szabad feladni, mert a pozitív irányú változás mindenkire jó hatással lesz!
