A testvérek közötti erőszak sokkal gyakoribb jelenség, mint gondolnánk. Tartalmazhat fizikai, érzelmi és szexuális bántalmazást is, melyek mind súlyos következményekkel járhatnak. Ennek ellenére sokan szemet hunynak az erőszakos viselkedés felett – ártalmatlan testvéri rivalizálásnak tekintik azt. De hol húzódik a határ a játékos ugratás és a bántalmazás között? Mit tehet a szülő, hogy könnyebben felismerje a gyermekei közötti erőszakos viselkedést? Hogyan lehet megelőzni vagy megállítani? Cikkünkből kiderül!
Ritkán hallunk a testvérek közötti erőszakról, pedig a leggyakoribb családon belüli erőszakformaként tartják számon (pl. Noland és munkatársai, 2004). Sokan ártalmatlan játéknak, a testvéri rivalizálás természetes részének tekintik az abuzív viselkedést. A jelenség mellőzöttsége főként ebből a mulasztásból fakad. Pedig a testvérerőszak megakadályozásának, megállításának legfontosabb lépése, hogy különbséget tudjunk tenni normális rivalizálás és abúzus között.
Mit tekinthetünk testvérek közötti erőszaknak?
Ahogyan más erőszakos viselkedéseket, a testvérerőszakot is három típusba sorolhatjuk: fizikai agresszió, érzelmi és szexuális abúzus. A fizikai agresszió megnyilvánulhat pl. ütés, verés (akár eszközzel), harapás, fojtogatás formájában. Széles tárházában olyan ártatlannak tűnő viselkedésformák is megtalálhatóak, mint a csiklandozás, csípés, lökdösés, hajhúzás. Gyakori a tulajdon megrongálása, kisállat kínzása. A fizikai agresszió akár fegyverhasználatig vagy gyilkosságig is fajulhat.
A pszichológiai, érzelmi abúzus része többet között a hecc, gúnyolódás, csúfolás, sértegetés, provokálás, fenyegetés, megfélemlítés. A negatív, abuzív üzenetek internalizálása miatt
gyakori következmény az áldozatok alacsony önértékelése.
A szexuális abúzus témája kényes, azonban nem elhanyagolható. Noha jóval gyakrabban fordul elő, mint gondolnánk, természetéből adódóan az esetek nagy része titokban marad. Nem csak a konkrét szexuális aktus számít szexuális visszaélésnek, hanem pl. a pornónézés, simogatás, maszturbáció, orális szex is.
Miért is olyan fontos felismerni, megakadályozni a testvérerőszakot?
Ahogyan más abuzív kapcsolatok esetében, itt is nagyon súlyos következmények léphetnek fel. Az áldozatok nagy kockázattal válhatnak későbbi párkapcsolataikban is áldozattá. Kialakulhat náluk kényszerbetegség, magatartási zavar, evészavar, depresszió, poszttraumás stressz szindróma, szorongás, érzelemkezelési problémák. Fennáll a fejlődésbeli késedelem veszélye is. Előfordulnak rémálmok, fóbiák, szomatikus panaszok, iskolai alulteljesítés, agresszivitás, izoláció. Gyakori érzelmi reakció a félelem, düh, megalázottság, valamint nagy kockázata van a drog- és alkoholfüggőségnek.
Rizikófaktorok
A testvérek közötti erőszakot leggyakrabban az idősebb testvér követi el. A fiatalabb testvér sokszor fejlődésben, fizikumban, intellektusban is az elkövető testvér szintje alatt van. Rendelkezhet mentális vagy fizikai zavarral. Emiatt nem csak kirekesztetté válhat a családban, de még inkább sebezhetővé is (Kiselica és Morrill-Richards, 2007). Noland és munkatársainak 2004-es kutatása szerint minél közelebb vannak egymáshoz a testvérek életkorban, annál nagyobb eséllyel jelenik meg köztük erőszakos viselkedés. Az elkövetők gyakrabban fiúk, aminek lehetséges magyarázata Leder (1993) szerint, hogy a társadalom fiúk felé támasztott elvárásai miatt ők agresszívebbek és versengőbbek a lányoknál.
A testvérerőszak valószínűségét sok családi körülmény növelheti (Kiselica és Morrill-Richards, 2007; Relva és munkatársai, 2013). A családban látott vagy elszenvedett erőszak (szülő-gyerek, szülő-szülő között) bejósolja a testvérek közötti erőszak megjelenését. Fontos kockázati tényező
a szülői felügyelet és a stabil szülői értékrendszer hiánya is.
Ha a szülők komoly problémákkal küzdenek (pl. drog, alkohol, mentális vagy fizikai betegség), és áthelyezik a szülői felelősséget valamelyik gyermekükre (általában a legidősebbre), az is hozzájárulhat az erőszakos testvérkapcsolathoz. Azok a családi struktúrák, amelyekben támogatást kap a hatalmi egyenlőtlenség, a merev nemi szerepek, amelyekben hangsúlyos a testvéreket megkülönböztető bánásmód, szintén melegágyai a testvérerőszaknak. A szexuális abúzust az olyan szexuálisan szélsőséges családi környezet segíti elő, amely vagy eltúlozza, vagy mereven elnyomja a szexualitást. Ezekben a családokban előfordulhat több szexuális elkövető is, amely még inkább megnehezíti azt, hogy napvilágra kerüljön az eset.
Hogyan ismerhetjük fel a testvérerőszakot?
Wiehe (1991) szerint ehhez a következő kérdéseket kell megválaszolnunk:
- életkornak megfelelő-e a viselkedés?
- milyen gyakran történik?
- milyen hosszú ideje tart?
- mi a célja a viselkedésnek?
- van-e áldozata a viselkedésnek?
- hogyan reagál az áldozat?
Wiehe kiemeli, hogy az egyébként elfogadható viselkedés is válhat abuzívvá, ha elhúzódik. Emiatt azt tanácsolja, akkor is lépjünk közbe és segítsük a problémamegoldást, ha valóban „normális” testvérharc vagy féltékenység áll fenn. Az áldozat sokféleképpen válaszolhat az erőszakos viselkedésre, érdemes ezekre is odafigyelni: védekezés, ellenkezés, sírás, ordítás, szeparálódás az elkövetőtől, behódolás, probléma jelzése a szülőknek, abuzív viselkedés átvétele, agresszív viselkedés megjelenése, abuzív üzenetek internalizálása.
Kiselica és Morrill-Richards (2007) úgy véli: a viselkedés súlyossága, szándéka, és érzelmi hatása a három fő faktor. Ezek figyelembe vételével felismerhetővé válik az erőszakos viselkedés, és elkülöníthetjük azt a természetes rivalizálástól.
Hogyan lépjünk fel ellene?
A testvérek közötti erőszak megszüntetésére ajánlott szülői lépéseket kiválóan összefoglalja a Sibling Abuse Survivors’ Information & Advocacy Network.
- Minden érintett gyermeket vonjunk be a problémamegoldó folyamatba! Gyűjtsünk elegendő információt (tények és érzelmek) ahhoz, hogy objektíven értékelhessük a helyzetet!
- Az információk ismeretében fogalmazzuk újra a problémát! Bizonyosodjunk meg arról, hogy értjük a helyzetet!
- Segítsük gyermekeinket abban, hogy elérjék a saját maguk által felállított célokat! A szülők által megfogalmazott célok könnyedén értelmezhetőek szabályokként, betartásukra a gyerekek kevésbé motiváltak.
- Tisztázzuk minden gyermek jogait és kötelességeit! Az a legjobb módszer, ha közösen fogalmazzuk meg ezeket. Szülessen olyan megállapodás, amely egyértelműen kimondja, mi a megfelelő viselkedés, és milyen következményekkel jár a jövőbeli abuzív cselekedet!
- Ne feledjük: szakértői segítséget kérni sosem késő, és sosem ciki!
Ezen lépések mellett természetesen a legfontosabb mégiscsak a megelőzés. Ennek lehetőségei egybecsengnek a már felsorolt rizikófaktorokkal – hiszen ezek megszüntetése esetén a testvérek közötti erőszak kockázata is csökken. Ilyen preventív viselkedés lehet pl. a gyerekek által megfigyelhető erőszak minimalizálása, az érzékeny és pozitív viselkedések jutalmazása, valamint a pozitív és tiszteletépítő viselkedés mintájává válás.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE
