A büntetőrúgások a foci igazi „itt és most” pillanatai, melyeken oly sok minden múlhat. Gaizka Mendieta - visszavonult spanyol labdarúgó - úgy írja le ezeket, mint a sebezhetőség és intimitás pillanatait. Sebezhetőség, mert az élete egy pillanat alatt megváltozhat; és intimitás, mert habár a játékos egyedül áll kint a pályán, úgy, hogy milliók nézik őt, a labda ott van számára.
Mendietat sokszor emlegetik, mint a büntetőrúgások specialistáját, hiszen egy-egy gólt tudott így szerezni az Európa-bajnokságon és a világkupán, illetve kettőt az UEFA – Bajnokok Ligájában, de vajon mi a titka? Tudatosan gyakorolt, bízott a technikai tudásában, és a pszichológiai képességeiben. Shad Forsythe, a 2014-ben világbajnokságot nyerő német labdarúgó válogatott erőnléti edzője szerint, a büntetőrúgások 90 százalékban a pszichológiai képességeken, és csupán 10 százalékban a fizikai képességeken múlnak.
Melyek azok a pszichológiai tényezők, amelyek befolyásolhatják a büntetőrúgások eredményességét?
A mez színe
A színek befolyásolhatják az emberek érzelmeit, döntéseit, és viselkedését, melyek a sportban is megnyilvánulhatnak. Egyes küzdősportokban a piros ruhát viselő sportolónak nagyobb az esélye a küzdelem megnyerésére, a kék ruhát viselő ellenfelével szemben, noha az erőviszonyok egyenlőnek tekinthetők közöttük. Az angol bajnokságban a piros mezt viselő csapatok jobb teljesítményt mutatnak, illetve az angol kapusok alacsonyabbra becsülték a gól kivédésének esélyét, amennyiben a velük szemben álló játékos piros mezt viselt. A kutatók szerint ezek az eredmények arra vezethetők vissza, hogy a piros színt gyakran az agresszióval, és a haraggal társítjuk.
Ki lehet a feladatra legalkalmasabb játékos?
Ahhoz, hogy az edző kiválassza, hogy melyik sportolója a legideálisabb a büntetőrúgások elvégzésére, jó, ha tudja, hogy melyik játékosa tartozik a promóciófókuszú és melyik a prevenciófókuszú egyének közé. Higgins (1997), az önszabályozó fókusz elméletében azt magyarázza, hogy az emberek, egy adott célt milyen motivációval közelítenek meg. Ez alapján megkülönböztet prevenciófókuszú személyeket, akik felelősséggel és kötelességtudattal jellemezhetőek, és promóciófókuszú személyeket, akik mindig inkább a törekvésre és a befejezésre koncentrálnak. A korábbi kutatások azt bizonyítják, hogy
a krónikusan prevenciófókuszú játékosok szignifikánsan magasabb valószínűséggel rúgják be a tizenegyest,
mint a krónikusan promóciófókuszú társaik, hiszen a büntetőrúgások az általános felfogásban inkább olyan helyzetek, amelyeket kötelességből kell végrehajtani, nem pedig olyanok, amelyek lehetőséget adnak az egyéni kiemelkedésre. Éppen ezért nem érdemes a legnépszerűbb játékost sem kiválasztani a rúgás elvégzésére, mert ők nagyobb nyomást tapasztalhatnak a rájuk nehezedő elvárások miatt is, amely a büntetőrúgás elvétéséhez vezethet. Így volt ez Roberto Baggioval, a világ egyik legjobb focistájával is, aki kihagyta az 1994-es Világbajnokságon a mérkőzést eldöntő büntetőrúgást, de megtörtént ez már Lionel Messivel, Cristiano Ronaldoval és még Diego Maradonaval is, aki pályafutása alatt egyszer sorban öt büntetőrúgást vétett el.
Fejben dől el!
A profi csapatok minden játékosa rendelkezik azokkal a motoros képességekkel, melyek elengedhetetlenek egy sikeres büntetőrúgáshoz, de nem mindegyikőjük van mentálisan is felkészülve az ilyen helyzetekre. Profi sportolók esetében is gyakran találkozhatunk a nyomás alatti sématorzulás jelenségével, mely nem más, mint amikor egy képzett sportoló egy feszültséggel teli szituációban nem tud sikeresen végrehajtani egy, már berögzült és könnyűnek számító feladatot.
A nyomás alatti sématorzulás egyik forrásának tekinthető, hogy a sportolót az észlelt stressz olyannyira megzavarja, hogy nem tud kellően a feladatára koncentrálni, hanem olyan irreleváns ingerek kerülnek a figyelmének középpontjába, melyek teljesítményromláshoz vezethetnek. Ezen alapulva Wilson és munkatársai (2009) alacsonyabb és magasabb stresszhatás alatt álló focisták szemmozgását vizsgálták. Kutatásukban azt találták, hogy a nagyobb stresszt megélő játékosok a kapusra fókuszáltak, és a labdát is felé lőtték, mely csökkentette a rúgás pontosságát, és így annak eredményességét is. Emellett azonban az is gyengébb teljesítményt eredményez, ha a játékos nem néz a kapusra, és igyekszik minél előbb elvégezni a büntetőrúgást. A feszültséggel teli helyzetekkel való megküzdésre azonban érdemes olyan, a teljesítményt elváró helyzetek előtt használható rutinokat kialakítani, melyek megelőzhetik a teljesítménycsökkenést. A megküzdési stratégiák közül a labdarúgók leggyakrabban a releváns és irreleváns ingerek blokkolását alkalmazzák, illetve társas támogatás előnyeit használják ki.
A sikeres lövések stratégiája
A kiválasztott lövőjátékos lehet a legnyugtalanítóbb színű mezben, és lehet a mentálisan legstabilabb sportoló, de ha nem tudja, hogyan és milyen irányba célozza a rúgást, akkor ezek csak kis segítséget jelentenek számára. A vizsgált adatok alapján a legcélszerűbb a labdát a kapu felső harmadába irányítani, hiszen azt egyetlen kapus sem tudta kivédeni, viszont, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ilyen irányú lövések mindössze 13 százaléka volt sikeres. A labdát a jobb alsó sarok felé azonban nem érdemes rúgni, mert az ilyen irányú lövéseket a kapusok 24 százalékos eséllyel védik ki. A büntetőrúgások irányának eldöntése előtt a játékosok általában két stratégia között választanak:
a kapustól független, és a kapustól függő stratégia között.
A kapustól független stratégia esetén a rúgást elvégző játékos választja ki a célzás irányát és figyelmen kívül hagyja a kapus minden mozzanatát a büntetőrúgás végrehajtása alatt. Ezzel szemben a kapustól függő stratégia esetén a rúgást elvégző játékos megpróbál a kapus mozdulataira reagálni, és ennek függvényében kiválasztani a célzás irányát.
A két lehetőség közül a kapustól független stratégia bizonyul ígéretesebbnek, hiszen elegendő időt hagy a lövés végrehajtására, illetve a rúgást elvégző játékos kizárólagosan tud figyelni a célzás helyére, ahelyett, hogy mindeközben a kapus mozdulataira is figyelmet kellene fordítania.
A minden eldöntő büntetőpárbajok technikái és taktikái
A büntetőpárbaj különleges helyzetnek tekinthető, nem csak azért, mert ez dönti el a meccs végeredményét, hanem azért is, mert számos lövő vonódik be ugyanabba a helyzetbe, így méltán merül fel a kérdés:
kik és milyen sorrendben végezzék el a rúgásokat?
A sorrendiséggel foglalkozó kutatások eredményei alapján az látható, hogy a büntetőpárbajok végéhez közeledve a sikeres lövések valószínűsége csökken, emiatt a kutatók azt javasolják, hogy a csapat ötödik legjobb lövője rúgja az első tizenegyest, és a csapat legerősebb játékosa pedig az utolsót. A büntetőpárbaj eredményességét befolyásolhatja a sikeres találatok ünneplése is, hiszen ha egy csapat látványosan és színpadiasan ünnepli sikerét az pozitívan befolyásolja a csapat lövő teljesítményét, és negatívan az ellenfél csapatáét. Azonban, ha nincs ok az ünneplésre, akkor is jó stratégia, ha a csapat visszavárja a lövő játékost, nem csak a társas támogatás érzésének megtapasztalása miatt, hanem azért is, hogy a soron következő játékos tanulhasson az előtte lévő hibájából, mely csökkentheti a szorongás szintjét.
A büntetőrúgások drámai eseményként élnek a köztudatban, hiszen gyakran ez dönti el a mérkőzések, és egyes esetekben egész bajnokságok végkimenetelét, mint, ahogy egy párbaj döntött az 1976-os Európa-bajnokság döntőjében, vagy akár a 2016-os Bajnokok Ligája döntőjében is, az Atlético de Madrid és a Real Madrid között.
