Az elmúlt napokban felfoghatatlan tragédia híre járta körbe a világot. 2021. november 5.-én, a Texas állambeli Houstonban megrendezett fesztiválon tömegkatasztrófa alakult ki, amely során 8 ember életét vesztette, több száz ember pedig már a helyszínen azonnali ellátásra szorult. Cikkünkben először a katasztrófahelyzet jellegzetességeinek ismertetésével foglalkozunk, ezután bemutatjuk, hogy az Astroworld fesztiválon történt események milyen pszichológiai mechanizmusokkal magyarázhatók, végül pedig a tragédia lehetséges pszichés következményeit tárgyaljuk a túlélők körében.

Katasztrófahelyzet alatt olyan, érzelmileg telített, szélsőséges szituációt értünk, amely félelmetes és nagymértékű tehetetlenség-érzést okoz. A katasztrófahelyzet a klasszikus értelemben vett krízisek közé sorolható. Krízishelyzet során az egyén nagymértékű kiszolgáltatottságot él meg, hiszen az adott szituáció, amivel aktuálisan meg kell küzdenie, lényegesen eltér a különböző hétköznapi eseményektől. A mindennapok során is érhet minket kisebb-nagyobb megpróbáltatás, veszteség, azonban ezen körülmények általában nem hordozzák magukban az extrém fenyegetettség élményét, nem jelentenek életveszélyt. Sőt, szerencsés esetben hasonló élethelyzettel korábban akár sikeresen meg is birkóztunk, ennek következtében pedig hasznos megküzdési készségekkel is rendelkezünk. Katasztrófahelyzetben viszont nincs egy jól bevált megoldási mintázat a problémára. A világ biztonságosságába vetett hitünk meginog, a mindennapi életünk során érvényes társadalmi, erkölcsi normák fellazulnak, a körülöttünk lévő emberek viselkedése kiszámíthatatlanná válik, az igazságos világba vetett hitünk – az, hogy a jó emberekkel rossz dolgok nem történhetnek meg - gyorsan elillan. A katasztrófahelyzetek megdöbbentően hirtelen alakulnak ki: az egyik pillanatban mindenki biztonságban érzi magát, és jól szórakozik, a másik pillanatban pedig a pánik, a bizonytalanság, és a helyzetből való gyors elmenekülés dominál. Ez történt 2021. november 5.-én, péntek este egy amerikai fesztiválon is.

Az Astroworld fesztivál tragédiája

Helyszíni jelentések alapján a tragédiához vezető események sora már a koncert kezdete előtt megindult. A New York Times értesülése szerint a houstoni rendőrfőnök Troy Finner a fesztivál előtt ellátogatott Travis Scotthoz, hogy kifejezésre juttassa aggodalmát az óriási tömegben rejlő erő miatt. A rendezvény egyébként egy két évvel korábbi eset miatt fokozott rendőri készenlét mellett zajlott, azonban ez sem tudta megakadályozni a szerencsétlenség bekövetkeztét.

A november 5.-én megrendezett Travis Scott koncertre több, mint 50 ezer ember látogatott el. Forrás: news.sky.com

További baljós jel lehetett, hogy Travis Scottot korábban már két alkalommal is letartóztatták, mert arra bíztatta közönségét, hogy koncert közben törjék át a kihelyezett kordonokat. Emellett fontos lehet megemlíteni azt is, hogy 2017-ben a rapper aktuális fellépése közben egyik rajongóját arra bátorította, hogy ugorjon le egy három emelet magas erkélyről, mert a tömeg úgyis el fogja kapni. A baleset következtében az érintett Kyle Green olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy lebénult.

Pénteken, a fesztivál első napján több, mint 50 ezer ember gyűlt össze a Texas állambeli NRG Parkban. Az információk szerint a szervezők a profit maximalizálása érdekében több jegyet adtak el, mint amennyit a résztvevők biztonsága érdekében árusítani lehetett volna. Egyes híradások szerint a pánikot az indította el, hogy mindenki egyszerre szeretett volna a színpadhoz érni, hogy ne maradjanak le az eseményről, azonban az előrehaladás közben a résztvevők mások testi épségét figyelmen kívül hagyták. Ennek következtében sokan arra panaszkodtak, hogy lélegezni sem voltak képesek ilyen nagy tömegben, hiszen az emberek teljesen egymáshoz préselődtek. A beszámolók alapján a pánikhangulatot tovább fokozta, hogy bizonyos személyeket akaratukon kívül is olyan tűvel szúrtak meg, amely kábítószert tartalmazott. A helyzetet súlyosbította, hogy a koncert kezdetét követő 10 percben már többen is eszméletüket vesztették, valamint a különböző közösségi médiafelületeken megosztott videók alapján ekkor már többen is kétségbeesetten segítségért kiáltottak. Egy Instagramra feltöltött beszámoló szerint a tömeg tagjai fokozatosan estek össze és olyanok voltak, mint egy Jenga torony elemei. De hogyan is történhetett meg mindez?

Az Astroworld fesztiválon történt tragédiát több tényező együttes hatásának eredőjeként értelmezhetjük. Egyik ilyen faktor lehetett a figyelmi túlterhelődés, amely főként a változatos, intenzív ingerek (például hangos zene, villódzó fények és a nagy tömeg) miatt jöhetett létre. A figyelmi elárasztottság a túlfűtött érzelmi állapottal (intenzív félelem, életveszély) összejátszva az észlelés nagymértékű megváltozását eredményezte.

A szerencsétlenség további összetevőjeként az erkölcsi normák felborulását lehet megemlíteni. Gondoljunk csak bele: normál élethelyzetben alapvető erkölcsi normának tekinthető az idősek, a nők és a gyermekek védelme, valamint a bajbajutott embertársaink megsegítése. Azonban katasztrófahelyzetben az ösztönös reakciók túlsúlya mutatkozik meg. Ide sorolható például a saját életünk és szeretteink életének minden áron történő megmentése, valamint az is, ha ebben akadályozva érezzük magunkat, akkor jelentős agresszív tendenciák jelenhetnek meg, melyek a körülöttünk lévő emberekre, tárgyakra vetülhetnek ki.

A hangos zene, a villódzó fények és a hatalmas embertömeg extrém mértékű figyelmi túlterhelődést okozhat.

Fontos továbbá, hogy azon érzelmek, melyeket társas helyzetben észlelünk markáns hatást fejtenek ki az agyunkra is. Amikor félelemkeltő szituációba kerülünk az amygdala nevű terület aktiválódik és veszi át a viselkedés szabályozásának funkcióját. Idegtudományi vizsgálatok által igazolt tény, hogy amikor rémült arcot mutatunk valakinek, az amygdala azonnal aktiválódik és ezáltal a félelem is leképeződik az agyban. Gondoljunk csak bele: az Astroworld fesztiválon több tízezer ember élt át közvetlen életveszélyt, pánikot, kiszolgáltatottságot, félelmet, egy ehhez hasonló szituációban pedig a helyzet értékelésére csak a körülöttünk lévő emberek reakcióját tudjuk felhasználni. Ezt figyelembe véve pedig egyáltalán nem meglepő, hogy a félelem szinte fertőzésszerűen terjedt el a rendezvényen résztvevő személyek között.

Ezen tényezők halmozódása vezetett el oda, hogy a rendezvényen kialakuljon a tömegpánik jelensége. Szakértők szerint bizonyos előjelek alapján már a pánik kialakulása előtti időszakban is megfigyelhetők olyan jellegzetességek, amelyek megbízhatóan előrejelzik, hogy probléma történhet. Az effajta sajátosságok közt fontos megemlíteni a fokozódó zajt, az egyének kiszámíthatatlan viselkedését, a tömeg felerősödő agresszióját. A résztvevők szorongása megnövekszik, ennek hatására pedig az is előfordulhat, hogy az egyén fiziológiai szinten jeleníti meg a problémát és „halálra rémül”. Az Astroworld fesztiválon legalább 11 emberről tudunk, akit újra kellett éleszteni az intenzív félelemből fakadó szívinfarktus miatt.

A tragédia utóélete a túlélőknél

Az Astroworld fesztiválon történt tragédia az Amerikai Egyesült Államok hetedik legtöbb áldozatot és sérültet megkövetelő élőzenés eseménye volt. Azonban fontos figyelembe vennünk, hogy a tömegkatasztrófa következtében kialakult károk sokkal súlyosabbak, mint az a számokból első pillantásra kitűnik. Azon személyek, akik a szerencsével határos módon túlélték a szerencsétlenséget, életre szóló lelki sebeket szereztek, és körükben lényegesen megnő a poszttraumás stressz zavar (PTSD) kialakulásának esélye.

PTSD előzményeként az egyén olyan eseményt él át, amelyben súlyos sérülés, életet veszélytető körülmény vagy valós haláleset történt. Ezen szituációk sajátossága, hogy a pszichés megterhelés azonnali, váratlan és intenzív, ennek következtében pedig a személy reakciója félelem, rémület, tehetetlenség.

Az átélt trauma következtében jelentősen megnő a PTSD kialakulásának esélye

Túlélők visszaemlékezése alapján a helyzet rendkívül megrázó volt, a közönség soraiból folyamatosan vesztették el eszméletüket az emberek, sokakat pedig agyontaposott a kontrollját vesztett tömeg. Egy videó alapján pedig az is jól látszik, hogy a kordonhoz nyomott embertömegből kétségbeesetten próbáltak a személyek menekülni, de sok esetben még a kordonon átjutott egyének sem voltak képesek segítséget nyújtani bajbajutott embertársaiknak, így ők kénytelenek voltak mások szenvedését végignézni.

A PTSD következtében az egyén képtelen lehet arra, hogy megszabaduljon a traumatikus történések fájdalmas emlékképétől. PTSD esetén az érintett személy a traumát bizonyos időközönként ismételten átéli kényszerű visszaemlékezés, álmodás vagy úgynevezett „flashbackek” során, amikor is a személy azt érezheti, hogy valóságosan, ismét a megterhelő helyzetbe került és emiatt ennek megfelelően is fog reagálni egy veszélyt nem jelentő helyzetre is. A flashback reakció klasszikus valóságtól való elidegenedés-élményt jelent. Jellegzetes lehet a tragédiára emlékeztető érzések, helyzetek vagy személyek kerülése, valamint kifejezett lehet az általános érdeklődés beszűkülése is. Mindezeken túl elalvási zavarok, dühkitörések és koncentrálási nehézségek is megjelenhetnek. A PTSD ismertetőjegye lehet továbbá a traumatikus eseményekre való visszaemlékezés képtelensége és a felfokozott készültségi állapot egy potenciális, korábbihoz hasonló, jövőbeli traumára.

Mindezek mellett a túlélők életét a PTSD tüneteivel való nem megfelelő megküzdési repertoár is megnehezítheti. Ilyen viselkedéses stratégia lehet például a rémálmok elkerülése érdekében a késői elalvás. Az intenzív félelem és a rossz dolgok prognosztizálása miatt az egyénben kialakulhat, hogy mindig mindent az ellenőrzése alatt kell tartania, mert ha nem így cselekszik, akkor nagyobb eséllyel alakul ki ismét katasztrófa. PTSD esetén további problémát jelenthetnek az önmarcangoló gondolatok és a szégyenérzet: az érintettek azt érezhetik, hogy „én is hibás vagyok, máshogyan is cselekedhettem volna, hiszen akkor több embert is megmenthettem volna”.

Az egyik, rendezvényen résztvevő személy beszámolója alapján „ez nem egy koncert volt, hanem harc a túlélésért”.

A legmegrázóbb pedig az, hogy sok ember ebben a harcban egyedül maradt, hiszen a kívülről érkező segítségnyújtás a szervezők részéről elmaradt. A koncertet akkor sem szakították félbe, amikor kétségbeesett kiáltások ezrei kértek segítséget. A fesztivál leállítására végül az első haláleseteket követően, 30 perccel később került sor. Felmerül a kérdés, hogy amennyiben egy ekkora embertömeg sodor minket magával, milyen lehetőségek kínálkoznak a menekülésre?

Amennyiben egy olyan tömegbe kerültünk, ahol közvetlen életveszélyben érezzük magunkat, két lehetséges út van, hogy megmeneküljünk. Az egyik lehetőség az, hogy a biztonsági szolgálat embereitől kérünk segítséget, a másik opció pedig az lehet, ha sikerül felkeltenünk az előadó figyelmét azzal kapcsolatban, hogy rosszul érezzük magunkat. Sajnálatos módon, a múlt pénteki Travis Scott koncerten egyik alternatíva sem vezetett eredményre. Ennek oka nagyrészt a hangos zene lehetett, amely következtében a segélykiáltások elhalványultak. Másrészt fontos megemlíteni a szervezők tétlenségét is, akik a katasztrófahelyzetet alábecsülve, nem szakították félbe a rendezvényt. Az egyik felvétel szerint egy nő rémülten kereste fel a rendezvény producerét azzal a hírrel, hogy valaki meghalt, segítsen neki, ám a könyörgése süket fülekre talált.

A katasztrófahelyzetek hirtelen alakulnak ki és fokozott pszichés megterhelést idéznek elő. Szétzilálják a biztonságos világba vetett hitünket és félelmet okoznak, amely szélsőséges tömegreakciókat válthat ki. Pénteken ennek következtében 8 ember elhunyt, több száz személy megsérült, többeket pedig azóta is kórházban ápolnak. A jövőbeni, ehhez hasonló tragédiák megelőzéséhez elengedhetetlen a tömegrendezvényekre vonatkozó, megfelelő biztonsági intézkedések meghozatala, valamint a tömegpánik esetén alkalmazható protokoll kidolgozása is. Mindezek mellett kritikus fontosságú az is, hogy a későbbi ártalmak mérséklését megcélozva, a traumatizált személyek a lehető leghamarabb professzionális segítséghez juthassanak.

Felhasznált irodalom

American Psychiatric Association (2013). Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders.

Hajduska, M. (2010). Krízislélektan. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Hornyacsek, J. (2010). A tömegkatasztrófák pszichés következményei, és az ellenük való védekezés lehetőségei. Bolyai Szemle, 4(11), 5-30.

Kerekes, Zs. (2015). A poszttraumás stressz. In E. Cs. Kiss & H. Makó (Szerk.), Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana (pp. 248-275). Pécs: Pro Pannonia Kiadói Alapítvány.

Zellei, G. (2000). Katasztrófapszichológia. Budapest: Cedit Kft.

További források itt, itt, itt, itt, itt és itt találhatók.