Mik a leggyakoribb kihívások a munka-magánélet egyensúly elérésében? Hogyan tudjuk felismerni és helyrebillenteni, ha meginog ez az egyensúly? A februári Pszicho-Kávéház eseményünkön Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus mesélt a témáról, valamint ehhez kapcsolódva a transzgenerációs téglákról. Az előadást egy kerekasztal-beszélgetés és kvíz követte, ahol az előadó mellett Farkas Vera, Esze Viktória és Kovács Kristóf pszichológusok elemezték tovább a kérdéskört. Cikkünkben az eseményen elhangzottakból szemezgetünk.
Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus szerint a mai kor embere számára a munka-magánélet közötti egyensúly kialakítása gyakran nem csupán kihívás, hanem sokkal inkább elérhetetlen délibáb. Tudatalattinkban mélyen gyökerező belső hiedelmeink, mint az „Aki nem dolgozik, ne is egyék” elv akadályozzák azt, hogy megvalósítsuk az ideális munka-magánélet egyensúlyt.
A cikkből kiderül:
- hogyan befolyásolják belső hiedelmeink a munka-magánélet egyensúlyát?
- hogyan hat ránk a rendes ember mítosza?
- milyen szakértői tanácsok segítenek hatékonyabban kezelni az időt, illetve elkerülni a munka és a magánélet közötti konfliktusokat.
Nézzük meg egy kicsit közelebbről…
Az előadás során Limpár Imre felhívta a figyelmet a work-life balance, azaz munka és magánélet egyensúly kifejezésre, felvetve a kérdést: mit sugallhat ez nekünk? Számos esetben úgy tűnhet, hogy a munka és a magánélet két ellentétes pólus vagy különböző entitás, melyek között egyensúlyoznunk kell. Ezt a szemléletet leginkább a mindennapi dialógusaink képesek visszatükrözni, amikor a munka túlsúlyáról beszélünk. Hajlamosak vagyunk gyakran megfeledkezni ugyanakkor arról, amikor a magánélet kúszik be a munkaidőbe, ami szintén feszültséget okozhat a két terület között.
A szakember rámutatott, hogy a munka és a magánélet akár támogathatják és gazdagíthatják is egymást. A cél az, hogy ez a két élettér ne versenyezzen egymással, hanem egyensúlyban és összhangban létezzen, hiszen összeérnek bennünk. Például, a munkahelyi siker pozitív hatással lehet önbizalmunkra és kapcsolatainkra, míg a személyes életben átélt boldog pillanatok inspirációt és motivációt nyújthatnak a szakmai területeken.
A rendes ember mítosza
A szakpszichológus részletesen bemutatta, hogy miként alakulnak ki az életünkben a transzgenerációs téglák (TT). Ezek egyszerre segítenek és korlátoznak bennünket, beleértve a munka-magánélet területét is.
A transzgenerációs téglák a szülőktől örökölt üzenetrendszerünk részei, amelyek szilárd alapot képeznek döntéseinkhez önmagunkkal, a világgal, a társas hálózatunkkal és a jövőnkkel kapcsolatban.
Fontos tudnunk, hogy ezek olyan életvezetési alapelvekként működnek, amelyek a szüleinktől származnak és meghatározó módon befolyásolják jövőnket.
Minden családnak sajátos elvárásai és elképzelései vannak a munka és a magánélet viszonyáról. Ezek az elképzelések szerves részét képezik annak, hogyan értékeljük magunkat és az eltöltött időnket. Azok a gyökerek, amelyekből a hiedelmeink erednek, gyakran már generációkon átívelnek. Limpár Imre szerint érdemes felfedeznünk a munka és a magánélet összeszervezésében megnyilvánuló transzgenerációs tégláinkat. Erre hozott egy példát is, azt javasolta, hogy saját szavainkkal fejezzük be a következő mondatot:
Anyám szerint / Apám szerint a rendes ember…
Ugyanis a „rendes emberről” minden család kialakít egy sajátos narratívát. Érdemes lehet minél több mondatbefejezést írni, mert annál pontosabban lesz látható, hogy kivel is állunk szemben. Ezek lesznek a saját példáink arra, hogy milyen belső elvárásoknak igyekszünk megfelelni. Limpár Imre példaként említi, hogy ha úgy fejezzük be a mondatot, hogy a rendes ember az, aki heti ötven órát dolgozik, akkor ezen norma mentén kötelességünknek fogjuk érezni, hogy a munka-magánélet egyensúlyt felborítva túlórázzunk.
Ha egy ilyen könyörtelen hiedelemmel rendelkezünk, könnyen kimerülhetünk, viszont legalább rendes embernek érezhetjük magunkat. Ezt tovább fokozva egy idő után megjelenhet bennünk a vágy, hogy kevesebb óraszámmal ugyanazt az anyagi biztonságot tartsuk fent, ezért létrehozzuk a saját vállalkozásunkat. Viszont amikor eljutunk oda, hogy a cég már prosperál, a boldogság és a büszkeség helyett bűntudatot kezdünk érezni. A rossz érzések leküzdése érdekében új célok felállításába kezdünk: telephelyet alapítunk. Ez lehetővé teszi, hogy újra rendes emberként ötven órát dolgozunk hetente. Ezáltal a beépült hiedelmünk aláássa a vágyott munka-magánélet egyensúlyt.
A transzgenerációs téglák további megnyilvánulási formája lehet az is, amikor gyerekként azt halljuk, hogy nem a pénz a fontos, hanem a tiszta lelkiismeret. Felnőttként könnyen kialakulhat bennünk az a hit vagy tudattalan asszociáció, hogy a pénz megszerzése vagy annak birtoklása valami káros, erkölcsileg rossz dolog.
Ennek következtében nehezen tudunk majd megtakarítani vagy felelősen gazdálkodni a keresetünkkel.
Hajlamosak lehetünk költekezni vagy felelőtlenséget tanúsítani pénzügyeink terén, mert mélyen legbelül rosszul érezzük magunkat, ha a kezünkben tartjuk a fizetésünket. Ez a belső konfliktus pénzügyi nehézségekhez és instabilitáshoz vezethet.
A Limpár Imre által felvázolt példák rávilágítanak arra, hogy ha egy adott társadalmi vagy családi norma, mint például „A rendes ember heti ötven órát dolgozik", mélyen beépül az értékrendünkbe, erősen befolyásolja döntéseinket és érzéseinket, még akkor is, ha ezek ellentétesek saját egészségünkkel, boldogságunkkal vagy céljainkkal. Tehát a munka és a magánélet közötti egészséges egyensúly elérése nem csupán az egyéni erőfeszítésektől függ, hanem szükséges a normák, az elvárások, a TT-ék kritikus felülvizsgálata és szükség esetén módosítása is. Tudatosan kell reflektálnunk saját belső elvárásainkra és hiedelmeinkre, és fel kell ismernünk, hogy ezek mennyire szolgálják valódi érdekeinket és hosszú távú jóllétüket.
A szakember kiemelte, hogy természetesen nem minden TT rossz. Rengeteg példa van arra is, amikor ezek értékes információt és lehetőséget hordoznak számunkra.
Limpár Imre előadását követően Farkas Vera pszichológus, business coach és Esze Viktória pszichológus, coach, MBSR tanár csatlakozott a kerekasztal-beszélgetéshez, amit Kovács Kristóf sportpszichológiai szakpszichológus moderált. Izgalmas betekintést kaptunk abba, hogy melyek a leggyakrabban felmerülő munka-magánélet egyensúlyi problémák, hogyan nehezítik a határvonalaink meghúzását a home office és az elektronikus eszközök, valamint hogy mi a különbség a munka, a hivatás és a szakma között.
Ezeken túl a szakemberek néhány megoldásorientált tanáccsal is ellátták az érdeklődőket, amelyek az egyensúly felé vezető úton segíthetnek bennünket.
- Limpár Imre a „Az a rendes ember” elve nyomán javasolta, hogy egészítsük ki a következő három mondatot is a további TT-k jobb megismerése érdekében:
- Anyám szerint az élet...
- Apám szerint az élet...
- Nem tehetem meg, hogy...
- Továbbá megfogalmazta, hogy olyan telefonos alkalmazásokat érdemes használnunk, amelyek segítségével nyomon tudjuk követni, mennyi időt töltünk el egy adott tevékenységgel. Ennek révén tudatosíthatjuk, hogy mennyi időt szentelünk különböző tevékenységekre, és könnyebben felismerhetjük, hol van szükség határhúzásra a munka és magánélet terén
- Esze Viktória kiemelte az életterek elválasztásának fontosságát, amely segíthet erősíteni a munka és magánélet közötti határokat. Fontos, hogy ne ugyanaz a hely szolgáljon a feltöltődésre, mint a munkavégzésre.
- Farkas Vera pszichológus hangsúlyozta, hogy fontos figyelembe vennünk saját értékrendünket. Meg kell határoznunk, hogy mi az, ami számunkra a legfontosabb: a család, az utazás vagy épp a munkahelyi sikerek? Fontos, hogy mi állítsuk be a saját egyensúlyunkat, amely az értékrendünket tükrözi. Érdemes időnként emlékeztetni magunkat arra, hogy mi az, ami nekünk fontos. Hasznos, ha van egy aktuális prioritási sorrendünk, amely alapján cselekszünk. Így tudunk a felismeréseink után a tettek mezejére lépni.
