A zsenik mind őrültek? – A kreativitás és a mentális egészség összefüggései

Az ókor óta összefüggésbe hozzák a kreativitást a mentális betegségekkel. Ez a két jelenség a mai ember fejében is kéz a kézben jár, hiszen a lehetséges kapcsolatot számos híres ember példája és mozifilm is megerősíti. De vajon mit mondanak erről a kutatások, a tudomány? A zsenialitás tényleg őrülettel párosul? A kreatív emberek, művészek valóban tébolyultak is? Egyáltalán kiket illethetünk meg ezzel a jelzővel? 

A kreatív embereket gyakran képzőművészekkel, írókkal azonosítjuk, holott ez egy ennél sokkal szélesebb kategória, és olyan foglalkozások is beletartoznak, amelyekről elsőre talán nem is gondolnánk.

„Kreatív” jelzővel az olyan egyéneket illetjük, akik eredeti módon látják a dolgokat, képesek új ötleteket, megoldásokat és lehetőségeket kigondolni. Nevezhetjük őket géniuszoknak is, és képességük gyökerét kereshetjük az IQ-szintjükben. Fontos azonban leszögezni, hogy a magas intelligenciaszint és a kreativitás nem minden esetben jár együtt. 

Talán hihetetlennek tűnik – bár a fentebbi magyarázat is alátámasztja –, de nem csak a művészeteket, hanem a tudományos tevékenységet is kreatív foglalkozásoknak tekintjük. Azt, hogy a látszólag két ellentétes pólusnak tűnő személyek közt kisebb a különbség, mint gondolnánk, egy agyi képalkotó eljárással végzett kutatás is alátámasztja.

Egy MRI vizsgálat során tudósok és művészek agyi aktivitását figyelték meg, miközben olyan feladatokat hajtottak végre, mint: szó- és képasszociáció, mintafelismerés. Mindkét csoport esetében az asszociációért felelős agykérgek erősebb aktivitást mutattak. Ez igazolja, hogy hasonló agyi tevékenység áll a kreativitás széles spektrumának hátterében.

           A zsenialitás és az őrület kapcsolata

„Soha nem volt lángelme egy cseppnyi őrület nélkül.”– tartja Arisztotelész. Ez egy sokak számára ismert heurisztika, azonban tudományos berkekben mégis nagy ellentmondások övezik.

A témában végzett kutatásokat gyakran módszertani kritikák érik; az oly sokszor idézett Andreasen es Ludwig esetében sincs ez másként. Mindkettejük vizsgálati alanyai írók köréből kerültek ki, és mind a ketten hasonló eredményekre jutottak: a hangulatzavarok, függőségek az írók körében fordultak elő magasabb arányban. 

Ezzel szemben egy nemrégiben készített jelentés, amely nagyjából 1,2 millió svéd ember 40 éves tanulmányán alapul, arra az eredményre jutott, hogy a bipoláris zavar kivételével,

a tudományos és művészi szférában elhelyezkedők nem szenvedtek nagyobb arányban pszichiátriai rendellenességekben.

Habár az íróknál ezen tanulmány alapján is általában nagyobb a valószínűsége a skizofrénia, a bipoláris személyiségzavar, illetve a függőségek előfordulásának.

           Az alma nem esett messze a fájától

„A véremben lehet. Anyám megőrült.”– hangzik el a nagysikerű Vezércsel című Netflix sorozatban a főszereplő Beth szájából. A gének a filmbéli karakter esetében azért megemlítendők, mert az édesanyja – ahogy azt a fenti idézet is mutatja – mentális betegségek áldozata lett. Továbbá, ahogy azt a lány emlékfoszlányaiból megtudjuk, matematikából doktorált. 

Az előbbiekben említett kutatások egyaránt rámutatnak arra is, hogy a kreativitás és mentális betegségek akár egész családfákat érinthetnek. Ez arra utal, hogy ezek a tulajdonságok genetikailag közvetíthetők. Egy nemrég napvilágot látott kutatásban pedig

olyan genetikai variánsokat találtak, melyek képesek megjósolni mind a kreativitást, mind a skizofrénia és a bipoláris zavar iránti hajlamot.

Mielőtt azonban szélsőséges feltételezésekbe bocsátkoznánk, meg kell jegyeznünk, amire maga a kutatás egyik vezetője is felhívja a figyelmünket: ezek a gének csupán a kapcsolat egy kis hányadára adnak magyarázatot, és még mindig messze vagyunk a kreativitás és a pszichiátriai zavarok teljes genetikai megértéstől.

           Környezeti hatások

Fontos leszögezni, hogy a kreativitásés a mentális betegségek semmiképp nem mutatnak ok-okozati összefüggést. A kreatív önkifejezés, alkotás segíti az öngyógyítást, megküzdést, a stressz csökkenését. Mi sem támasztja ezt alá jobban, mint a pszichológusok által alkalmazott művészetterápia módszere. 

Továbbá a mentális betegségek, függőségek kialakulásában, csakúgy, mint a kreatív én fejlődésében nagy szerepe van a környezetnek. Gondoljunk csak József Attila megpróbáltatásokkal teli gyermekkorára, Beethoven drákói nevelésére, vagy épp a filmbéli Good Will Hunting bántalmazó nevelőszüleire. Nem elhanyagolhatók ezek a párhuzamok. 

A környezet hatásaihoz sorolhatjuk azt a negatív stigmát is, mellyel mind a mentális betegeknek, mind a zseniknek titulált embereknek szembe kell nézniük. Ezek gyakran nem megfelelő bánásmódot ösztönöznek, éppen ezért negatív következményei vannak az érintett személyre és az őt körülvevőkre is: még jobban csökken az önbizalmuk, félnek az elutasítástól, így izolálódnak a környezetüktől.

Ez a folyamat egy ördögi körnek tűnik, ugyanis a tartós kirekesztettség a depresszió elmélyüléséhez vezethet.

A megoldás kézenfekvőnek tűnik, és egyik alapvető emberi igényünkben rejlik: a társas támogatásban, az emberi kapcsolatokban. Ahogy azt Johann Hari is mondta TED beszédében:

A függőség ellentéte nem a józanság, hanem az emberi kapcsolatok.

Jó lenne ezt a szemléletet hangsúlyozni, megerősíteni, és az emberségesség mentén szemlélni a körülöttünk levőket, legyenek akár zsenik, akár mentális betegséggel élők, vagy éppen egyik sem.