Ugye mindannyiunknak van egy olyan barátja, akinek ha rossz kedve van, a sírós Spotify listát hallgatja egészen addig, amíg a teljes önsajnálatba nem süpped vagy éppen jobban nem lesz tőle? Minden nap találkozhatunk a zene pszichológiai hatásaival. De pontosan milyen módszer is a zeneterápia? Tudósításunk a Mindset Terápiás és Tanácsadó Központ Pszicho-Kávéházáról.
A fenti példa is szemlélteti, hogy sokan használjuk a zenét saját eszközként, anélkül, hogy tudnánk róla. Paár Julianna zeneterapeuta, énekes és zenetanár bevezetett minket a zeneterápiás módszerbe, ahol ezt az eszköz tudatosan alkalmazzák fejlesztésre és egyéb pszichológiai tevékenységre. Jelenleg ezt a módszert Magyarországon a Pécsi Tudományegyetemen és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán lehet elsajátítani. Az előadás második felében a hallgatóság is bevonódhatott, belepillanthatott egy-két gyakorlaton keresztül a zeneterápia világába.
Mint ahogy általában a pszichológiai kérdésekben, először is a zene meghatározhatóságának kérdéséről esett szó az előadáson. Mi is tulajdonképpen a zene? Gondolkodjunk együtt! Minden, ami nem csend? Vagy hangok sorozata? Muszáj-e hogy ritmusa vagy dallama legyen? Abban állapodtunk meg, hogy a zene nagyon megfoghatatlan fizikai jelenség, s legfontosabb eleme a valamiféle struktúra. Attól válik valami zenévé, hogy valami szerint rendeződnek a hangok.
A zene már nagyon korán jelen van az életünkben. Ahogy az előadó fogalmazott, „az ember zeneiséggel születik”. Mindenkiben benne vannak a hangok, a zene, ezért szeret szinte mindenki énekelni vagy táncolni kis korában. Viszont
az idő a saját hangunktól eltávolít minket.
Sokan kezdik gondolni idővel, hogy nekik nincs „elég jó” hangjuk vagy zenei érzékük ahhoz, hogy zenéljenek vagy énekeljenek. Ezeket a gátakat próbálja a zeneterápia lebontani, ahol az esztétika nem szempont. Nem akarunk minél szebbet vagy művészibbet alkotni. Csak az számít, hogy együtt bármilyen zenét csináljunk. A zenei folyamat a cél, nem a termék. Természetesen technikai árnyaltság és előzetes zenei tudás jó, ha van, de nem feltétel. A hangszerpark eszközeit bárki meg tudja szólaltatni.
De miért is ilyen fontos a zene nekünk? Mit tud, amit más módszerek kevéssé? A zene a nem tudatos struktúráinkat mozgatja meg. Ezek sokszor azokat a dolgokat tartalmazzák, amelyeket nem tudunk vagy nem akarunk szavakba öntve kifejezni. Ilyenkor mutatkoznak jól alkalmazhatónak az olyan nonverbális módszerek, mint a zeneterápia. Az érzelmekre hat, ezáltal jól alkalmazható érzékenyítésre, illetve a lélek mélységeinek feltérképezésére. Érdemes beszéd vagy éneklés közben magunkat figyelni. Sokszor ezekben a tevékenységekben valamilyen belső elakadás miatt tartunk szünetet. A hangszínváltások is árulkodhatnak hasonló jelenségekről. A zeneterápia célja ezen nehézségeket és az ezekben rejlő lehetőségeket feltérképezni és kiaknázni.
A módszer alkalmasnak bizonyul a figyelemzavaros gyerekek fejlesztésére is. A közös zenélés során a terapeutával együtt hoznak létre egy zenei produktumot, amelyhez a közös figyelmi fókusz elengedhetetlen. Erre önkéntelenül odafigyel a gyerek, elkezd alkalmazkodni. Nem csupán a zene, hanem a másik ember helyeződik előtérbe a közös tevékenységen keresztül, ebben van a fejlesztés ereje. Ezen kívül újabb gyakorlat lehet például az irányított zenehallgatás is, amely után az átélt élményekkel tud a kliens és a terapeuta dolgozni. A zeneterápiát a klinikai gyakorlatban is használják, például pszichoszomatikus tünetek, függő betegek, különféle kommunikációs zavarok (autizmus, mutizmus) kezelésére. Nem is feltétlenül a zene maga hat, hanem annak eszközként való alkalmazása a probléma más dimenzióba való helyezésével.
De mi történik egy zeneterápiás ülésen? Hasonló dolgok, mint ami velünk az előadás második felében. Ugyanis mi, a hallgatóság is részesei lehettünk egy utazásnak a hangszerpark világába. Paár Julianna sok-sok olyan eszközzel érkezett, amely különböző erősségű, hangszínű és jellegű hangok megszólaltatására volt alkalmas. Az improvizációs gyakorlatok – amelyek közel sem olyan ijesztőek, mint azt sokan gondolnák – során csoportosan és egyénileg is megtapasztalhattunk a zene dinamikáját. A csoportos gyakorlatokban a résztvevők különböző jelenségeket és kifejezéseket jelenítettek meg, érzékeltettek. A rövid improvizációban a tagok alkalmazkodtak egymáshoz, mind a zenélés elkezdésében, annak folyása alatt és a lezárásban is. Ezekre a hallgatóság reagált, megpróbálta kitalálni, mi lehetett a kifejezés.
A zene erős érzelmi síkját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a gyakorlatok során megjelenített fogalmak, jelenségek sokszor érzelmi állapotokhoz társultak a külső szemlélők számára. Ez felhívja a figyelmünket a zene mindennapi életben való alkalmazására is. Ha apró történéseket, gondolatokat „zenésítünk meg” átélhetjük azok másik oldalát, és segíthet feldolgozni és túljutni az eseményeken, megbirkózni az érzéseinkkel. Mi több, egy koncertélmény is lehet terápiás!
Ha szeretnél hasonlóan érdekes témában előadást hallgatni, látogass el honlapunkra, ahol megtalálod aktuális eseményeinket!
