Adni menő – munkahelyi Teréz anyuk és Teréz apuk

Ahogy közelednek az ünnepek, érzékelhetően láthatóbbá válnak a nehéz sorsú gyermekek javára kezdeményezett adománygyűjtések, rászorulóknak szervezett ételosztások, vagy a média által támogatott jótékonysági gálák, koncertek. Karácsonykor a családunkon, szeretteinken kívül a rászorulóknak is szívesebben adunk. A civil szervezetek segítségkérése viszont nem csak decemberre korlátozódik, hiszen mélyszegénységben élők, rászorulók, komoly betegséggel küzdők, elhagyott házi kedvencek sajnos az év minden hónapjában akadnak. Felmerül a kérdés, hogy a segítségnyújtás magánügyünk, vagy munkahelyi közösségekben is gyakorolható „hobbi”? Mit tehet egy munkahely, és milyen hatással van a társadalmi felelősségvállalás a munkavállalókra? Cikkünkben ennek jártunk utána.

Talán már elcsépelt az a mondásunk, hogy „jobb adni, mint kapni”, de pszichológiai szempontból ez örökérvényű igazságnak tűnik. A jótékonyság, adományozás a segítségnyújtás egyik formája. A segítségnyújtásra, illetve annak elmaradásának hátterében húzódó lélektani okokra egy 1960-as években történt tragikus esemény keltette fel a pszichológusok figyelmét, amikor is New York utcáin megerőszakoltak és halálra szurkáltak egy lányt. Az eset kivizsgálásakor fény derült arra, hogy bár több szemtanú is volt, senki nem sietett a lány segítségére, és csak órákkal később értesítették a rendőrséget. Számos szociálpszichológiai tanulmány értekezik a segítségnyújtásról, azaz a proszociális viselkedésről, amelyről tulajdonképpen akkor beszélhetünk, amikor a másik ember megsegítése ránk nézve semmilyen haszonnal nem jár. Az altruista viselkedés ennél jóval több: altruista módon akkor viselkedünk, amikor akár saját testi épségünket is kockáztatjuk mások megsegítése érdekében. Evolúciós szempontból eléggé ellentmondásos, hogy önzetlen segítségünkkel saját túlélési esélyeinket kockáztatjuk. Viszont kiemelendő, hogy az egyedfenntartás mellett a fajfenntartás is egy nagyon fontos evolúciós célunk, így mások megsegítésével akár az egész faj túléléséhez is hozzájárulhatunk. A kölcsönös egymásrautaltságból származnak az olyan pszichológiai jellemzők, mint

• a barátság késztetése,
• a bűntudat,
• a hála,
• a csalás,
• a bizalom,
• vagy akár a büszkeség érzése.

Korábbi kutatások bebizonyították, hogy a segítségnyújtás pozitív folyamatokat indít be immunrendszerünkben. Ezek a folyamatok stimulálják, hatékonyabbá teszik az immunrendszerünk működését, vagyis a segítségnyújtással – mindamellett, hogy örömet szerzünk másoknak – önmagunknak teszünk jót. A fiziológiás hatáson túl szociális értéke is van a jótékonykodásnak:

• pozitívan hat az önértékelésünkre,
• növeli az önbizalmunkat,
• erősíti az én-hatékonyságunkat,
• és normaerősítő szerepe van, hiszen jó cselekedetünkkel mások számára is pozitív mintát állítunk.

A szociális tanuláselméleti megközelítések éppen azt emelik ki, hogy életünk során „megtanulunk” másokon segíteni. Kisgyermekként például segítünk a kistestvérünknek elpakolni a játékait, és ezért cserébe dicséretet vagy csokit kapunk. Ezáltal

szépen lassan megtanuljuk, hogy másokon segíteni jó.

A társadalom ezt jutalmazza, míg a segítség elmaradását bünteti – ez a tudás épül be a normarendszerünkbe. Tehát felnőttként anélkül, hogy valós haszonnal járna önzetlenségünk, már maga a segítségnyújtás is jutalom jellegű lehet számunkra, hiszen értékesnek, jónak érezhetjük magunkat tőle. Ismerhetünk a környezetünkben olyanokat is, akik valóban önzetlennek tűnnek, és nem azért segítenek másokon, hogy bármiféle jutalmat kapjanak cserébe (például jónak lássák őket, elismerjék őket). Pszichoanalitikus megközelítések és kutatások alapján megkülönböztetjük

• azokat a segítőket, akik saját belső bűntudatukkal, szorongásukkal vagy agresszivitásukkal küzdenek. Ha gyermekkorban például keveset törődtek velünk, és felnőttként kezdjük megélni, hogy saját magunknak kell fontosnak lennünk, ezt önzőségként éljük meg, és az ezzel kapcsolatos lelkiismeret-furdalásunkat tompítjuk azáltal, hogy segíteni kezdünk másokon.
• Illetve létezik a „genium altruizmus”, amely az empátiás beleélésből származik, ami annyit tesz, hogy empátiás készségünk valószínűleg nagyon kifinomult. Segítségnyújtás során átvesszük a rászoruló gondolatait, érzéseit, és ez arra ösztönöz minket, hogy segítsük őt.

Alapvetően mindegy is, hogy milyen aspektusból és miért segítünk, a lényeg, hogy a segítségnyújtás bármely formája önmagában jótékony hatású: a segítő és a rászoruló szempontjából is.

Vállalati társadalmi felelősségvállalás pszichológiai szempontjai

Holisztikus szemszögből megközelítve a társadalmi felelősségvállalás és a gazdasági fejlődés egymással pozitívan korrelál, azaz ha viszonylag magas egy ország társadalmi felelősségvállalási hajlandóságának szintje, várhatóan fenntartható és jobb gazdasági fejlődést is eredményez egyben. Ide soroljuk azokat a kezdeményezéseket is, amelyek egy vállalat azon törekvéseit foglalják magukba, amelyek minimalizálják a vállalat működésének negatív hatásait a társadalomra nézve (például papírgyártó cég fák ültetésébe invesztál). Hogy milyen motivációk állnak ennek hátterében, mennyire őszintén jön ez a segítség, vagy érdekről, esetleg burkolt önreklámról van szó, korábbi cikkünkben már írtunk. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy adni jó. Caroll (1979) szerint a vállalati felelősségnek alapvetően négy területe van:

• gazdasági felelősség,
• jogi felelősség,
• etikai felelősség,
• filantróp felelősség.

Tehát kiemelt érdek, hogy olyan módon működjenek a vállalatok,

amelyek „megfelelnek a társadalom által támasztott etikai, jogi, üzleti és társadalmi elvárásoknak vagy túlteljesítik azokat.”

Adni nemcsak jó, hanem menő is

Számos generációs kutatás alátámasztotta, hogy az Y- és a Z-generációs munkavállalók számára kimagaslóan fontosak a vállalat által képviselt értékek, sokuk nem a munkához, hanem egy márkához csatlakozik. Így ha egy vállalat kiforrott, mindenki számára elérhető, következetes és a társadalmat is foglalkoztató ügyet felkaroló CSR (corporate social responsibility) stratégiával rendelkezik, jó eséllyel száll ringbe a fiatal generáció megnyeréséért.

Elégedettebb munkavállalók

Bizonyára mindannyiunk munkahelyén dolgozik legalább egy Teréz anyu, aki lelkes környezetvédő vagy állatokat ment, ételt oszt a rászorulóknak, és lelkesedét nem hagyja a cég kapuin kívül. Egy vállalatot a munkatársainak sokszínűsége tesz szervezetté. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy minden szervezet sikere a vállalkozást működtető emberek motiváltságán, együttműködésén is múlik, akkor abban is egyetérthetünk, hogy a társadalmi felelősségnek kiemelt szerepe kell hogy legyen a vállalatok működési mechanizmusában. A vállalati társadalmi felelősségvállalás pozitívan befolyásolja az alkalmazottak munkahelyi társas kapcsolatait, erősíti a munkavállalók önértékelését, kötődését a munkahelyhez és az értelmes létezésbe vetett hitet (munkámmal segítem a közjót). Tehát ha egy vállalat energiát fordít a társadalmi ügyek támogatására is, a nap végén elégedettebb munkavállalókat tudhat magának.

Kutatások alapján alapvetően kétféle magatartásforma mutatkozik, ha vállalati társadalmi felelősségvállalásról van szó. Az egyik megközelítés szerint abban, hogy milyen ügyet támogat egy cég, kiemelt szerepe van a személyi kötődésnek, az érzelmi érintettségnek, szolidaritásnak. Egy másik fókusz, amikor olyan racionális szempontok is bekerülnek a döntéshozatalba, mint például

• a támogatandó szervezet jogilag, pénzügyileg, szakmailag megbízható-e,
• a célcsoportja egybeesik-e a támogatást nyújtó vállalat célcsoportjával,
• a támogatandó ügynek milyen a társadalmi visszhangja, támogatottsága,
• a támogatandó szervezetnek vannak-e megfelelő kommunikációs eszközei ahhoz, hogy megismertesse a civil szervezet és az adományozó vállalat közös ügyét.

Egy 2018-as kutatás szerint Magyarországon a vállalatok csaknem kétharmada támogat civil szervezeteket. A felmérés egyik konklúziója, hogy a megkérdezett cégek nem puszta üzleti tranzakcióként tekintenek a jótékonykodásra, hanem mérlegelik az ügy hasznosságát, a rászorultságot. Saját bevallásuk szerint háttérbe szorulnak a vállalat közvetlen érdekei. A támogatás leggyakoribb formái:

• Pénzbeli támogatás: a felmérésből kiderült, hogy a külföldi tulajdonossal rendelkező vállalkozások átlagosan több pénzt fordítanak a civil szervezetek támogatására, mint a magyar szervezetek, de az adományozási hajlandóságot a háttér nem befolyásolja.
• Tárgyi adományok: sok cég szívesen ad munkaeszközöket, irodaszereket, selejtezésre ítélt, de még használható bútorokat.
• Pro bono szolgáltatások: olyan jellegű szolgáltatásokat ajánlanak fel segítségként a cégek, amelyekre a civil szervezeteknek nincs kapacitásuk vagy kompetens erőforrásuk (például könyvelési feladatok ellátása, PR tanácsadás stb.).
• Önkéntes munka: a vállalatok saját dolgozóikat ösztönzik jótékonykodásra, cserébe pihenőnapot, nyilvános elismerést, akár béren kívüli juttatást adnak az önkéntes munkát vállalóknak.
• Nemes ügyhöz kapcsolódó marketing (cause-related marketing): ez esetben a vállalat egy termék vagy szolgáltatás értékesítését szeretné megnövelni, miközben támogat egy társadalmilag fontos ügyet (például minden termék árából x forintot valamely civil szervezet támogatására fordít).

Annak gyökerét, hogy a karácsonyi időszakban az emberek jobban odafigyelnek egymásra, a keresztény kultúrában kell keresni. Sajnos a jótékonykodási kedv jellemzően nem tart ki egész évben, éppen ezért – többek között – a vállalatok társadalmi felelősségbe vetett hite kellene hogy gondoskodjon a fenntarthatóságról, azaz hogy ne legyenek kitüntetett adományozási szezonok, hanem minden napra jusson egy apró jó cselekedet. Nem beszélve arról, hogy fontos lenne nemcsak a rászorulókra figyelnünk, hanem azokra is, akik sokszor lehetetlen körülmények között, mégis elkötelezetten dolgoznak nap mint nap az adományokra szorultak ügyének érdekében, a nem mindennapi csodák megvalósulásáért.