Az evolúciós pszichológia alaptanában már évtizedek óta szerepel az a tézis, miszerint az arc nemcsak a fizikai, de a pszichológiai benyomáskeltés eszköze is. Nem feltétlenül fedi a valóságot, a szép embereket mégis kívánatosabb belső tulajdonságokkal ruházzuk fel, szívesebben is segítünk nekik. Sőt, a bírósági ítéleteket több éves enyhítéssel kezdhetik a megnyerő külsővel bíró személyek. Mi a helyzet az intelligencia lenyomatával?
Az ember társas lény, ennek megfelelően a közösségi érintkezés során életmentő lehet számunkra, hogy a körülöttünk lévők között sikeresen különbséget tegyünk. Ez a különbségtétel egyaránt lehet a szexualitáson alapuló fizikai benyomáskeltés vagy a sémáink által irányított erőforrásgazdálkodás. Ez utóbbit nem kell sokat magyarázni: ösztönösen segítünk a vonzóbb külsejű embereknek, azoknak, akiknek az arcvonásai számunkra megnyerőek. Fokozhatjuk a hatást a divat követésével vagy akár orvosi beavatkozásokkal. Mégis az arc a társas érintkezés egyik legfontosabb jelzőfelülete, amely nem csak a gének adta lehetőségek fitneszindikátora, de az érzelmek kifejezésére és megértésére is szolgál. Olyannyira fontos ez a tulajdonságunk, hogy már csecsemőkorban is megmutatkoznak azon képességeink, melyek az arcfelismerés gyors és célzott fejlődésére utalnak (Fagan, 1972).
Az arcok felismerése „klasszikus” úton indul el. A retinánkra vetülő kép ingerület formájában eléri az agy vizuális kérgét, ahol megkezdődik a látott kép elsődleges feldolgozása. A vizuális kéreg több szintes információkódolása- és dekódolása révén kialakítja bennünk az észlelt környezetünk képét.
Az érzelmek és az arcfeldolgozás különböző helyet foglalnak el az agyban, mindazonáltal egymással szoros kapcsolatban is állnak
Az arcok feldolgozásáért felelős terület a fusiform arcterület (FFA – Fusiform Face Area), melynek segítségével a látott arcok elnyerik a tulajdonosuk főbb jellemzőit: nemet, életkort, nevet, ismeretségi szintet. Ezen terület sérülése az arcvakság (prozopagnózia), melyet például a híres neurológus Oliver Sacks – A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét - könyvéből olvasmányosan is megismerhetünk.
Furlow (1997) kutatása ehhez kapcsolódóan az arc fluktuáló aszimmetria (FA) szintjét vizsgálta. A FA szintje az az érték, amely az arc tökéletes szimmetriától való eltérésének fokát jelenti, vagyis a magas FA érték, aszimmetrikusabb, míg az alacsony FA érték szimmetrikusabb arcot feltételez. Furlow kutatásában alátámasztotta azt, hogy az FA értéke és az IQ értéke fordítottan arányos. Ennek oka az FA érték és a genetikai diverzitás közötti kapcsolat: az alacsonyabb FA érték a magasabb diverzitás jelzője, vagyis gazdáját előreláthatólag ellenállóbbá teszi a betegségek leküzdésében és növeli a populáción belüli genetikai sokféleség szintjét, valamint az adaptív képességek fejlődését. Mindazonáltal az arcfelismerés fontosságát nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen egyes vélekedések szerint maga az emberi agy felépítéséből fakadóan ezeket a funkciókat preferálja.
Mivel az arc hangsúlyos információközlő felület, vélhetően számos más tulajdonságunkról is mesélhet. Ez a kérdés foglalkoztatta Karel Kleisnert és munkatársait a csehországi Károly Egyetemen, akik úgy gondolták, hogy az intelligencia is megbecsülhető csupán az arcvonásainkból. Ennek kiderítésére egy kétlépcsős kutatást szerveztek. Első körben vizsgálati személyeket arra kértek meg, hogy töltsenek ki egy intelligencia tesztet, majd a teszteredményeik alapján három kategóriába sorolták őket: az átlagnál alacsonyabb, átlagos és az átlagnál magasabb teljesítményt nyújtókra. Ezt követően a résztvevőkről képeket is csináltak, melyeket a kísérlet második szintjén újabb résztvevőknek mutattak be. Az ő feladatok az volt, hogy a látott képek alapján sorolják be a tulajdonost a korábban kialakított három kategóriába. Az eredmények meglepően pontos eredménnyel végződtek, ugyanis a becslést végző kísérleti személyek a véletlennél lényegesen magasabb találati aránnyal rendezték a képek gazdáit abba a kategóriába, melybe korábban besorolták őket.
A kutatók ezek alapján elkészítették a három kategória átlag arcait, melyek bemutatják, hogy az arcfeldolgozásért felelős mechanizmusok milyen jegyek alapján szelektálják az arcokat. Az átlagnál alacsonyabb intelligencia jelzője a szélesebb állkapocs, rövid orr és a közel ülő szemek voltak, addig az átlagnál magasabb intelligenciával bíróknál a távol ülő szemek, hosszú orr és inkább nyújtott állkapocs mutatkoztak.
A kísérlet viszont egy másik meglepő eredményt is hozott. A bemutatott képeket a nem tekintetében is szétválasztották és a helyes besorolási folyamat csak akkor működött, amikor férfiak képét kellett a megfelelő kategóriába helyezni. A nők esetében a besorolás már nem hozott magasabb találati arányt, mintha véletlenszerűen kategorizáltak volna a vizsgálati személyek.
A magyarázat igencsak sokrétű lehet. Többek között azzal is magyarázható, hogy a nők esetében a benyomáskeltés inkább fizikai vonzalom tekintetében hangsúlyos, nem pedig a javak megszerzéséért folytatott küzdelemben. A modern társadalmi közegben a javak feletti uralom már jóval inkább a döntésképesség, intelligencia és más magasabb rendű szellemi folyamatok összehangolt játékából adódik. Míg az emberiség történetében korábban ezek a fizikai erő által kerültek uralom alá - többnyire férfiak által -, ma már a társas dominancia és a szellemi adaptivitás adja a motort a jelenség mögött.
Ennek kimutatására alkalmas a szociális dominancia orientáció fogalma (SZDO), amely látens tartalmában többek között a reproduktív folyamatokra felhasználható szociális erőforrások megszerzésére is vonatkozik. Több kutatás alapján is az rajzolódik ki, hogy a férfiaknak magasabb az SZDO szintje a nőkhöz képest. Vagyis az így megjelenő dominancia egyben hangsúlyos hajtóerőként jelenhet meg a szociális javak és ennek útján az általános javak megszerzésének folyamatában is, az eredmények szerint pedig a férfiaknak a hajlandósága erre vonatkozóan magasabb (Sidanius & Pratto, 2005).
Úgy tűnik tehát, hogy az arcfelismerő rendszerünk nem csak az alapvető tulajdonságok azonosításában játszik szerepet, de ugyanúgy a szexualitás, dominancia és az intelligencia egyes jegyei is megtalálhatóak rajta. Természetesen a feldolgozási folyamat és azon tényezők, melyek alapján a rendszer működik egy igencsak bonyolult egység, teljes feltérképezése várat magára. Mindazonáltal a kutatás eredményei egy átlagos megállapítást tettek, kivételek mindig is akadnak, így nem kell szégyenkeznie annak az olvasónak sem, aki úgy érzi, hogy nem illik bele a kutatás eredményeibe. A további kérdés az, hogy
aki domináns és sikeres akar lenni a javak felett, annak feltétlenül vonzónak és intelligensnek kell lennie?
Források:
Fagan, J. F. (1972). Infants' recognition memory for faces. Journal of experimental child
psychology, 14(3), 453-476.
Furlow, F. B., Armijo–Prewitt, T., Gangestad, S. W., & Thornhill, R. (1997). Fluctuating asymmetry and psychometric intelligence. Proceedings of the Royal Society of London B: Biological
Sciences, 264(1383), 823-829
Kleisner, K., Chvátalová, V., & Flegr, J. (2014). Perceived intelligence is associated withmeasured intelligence in men but not women. PloS one, 9(3), e81237.
Sidanius, J., & Pratto, F. (2005). A társadalmi dominancia. Budapest: Osiris Kiadó.
