„El kellene menned egy pszichológushoz.” Számtalan helyzet adódhat, amikor valóban csak egy szakember tudna segíteni különböző problémáinkon. Azonban sok esetben már az első lépést sem tesszük meg. Mégis milyen tényezők gátolnak meg bennünket, hogy pszichológushoz forduljunk? Erről is a történelmünk tehet? Vagy egyszerűen félünk a környezetünk megítélésétől? Milyen közösségek segíthetnek a passzivitás feloldásában?

Család, párkapcsolat, testalkat. Ha mindezek nem volnának elegendők, a teljesítményorientált szemlélet tovább növeli azon stresszfaktorok számát, melyekkel az egyénnek meg kell küzdenie a mindennapokban. Az egyre több területen, egyre lehetetlenebb elvárásokkal való megküzdés – mely legtöbbször sikertelen – olyan problémákhoz vezet, melyeket egyedül nem lehet megoldani. Egyes esetekben a család és a barátok támogató közege sem elégséges ehhez. A pszichológia szerteágazó területeit azonban kevesen ismerik, lassan oszlanak el a tévhitek is. Ennek eredményeként még mindig sokan idegenkednek a szakembertől való segítségkéréstől.

A pszichológiától való távolságtartás egyik meghatározó oka az a mentalitás, miszerint

problémáink forrása leginkább fizikai. Ez a szemlélet figyelmen kívül hagyja a lelki folyamatok szerepét, pedig ezekre legalább annyira, ha nem jobban oda kellene figyelni. Mindamellett magával vonja azt a következtetést, hogy a biológia, pontosabban a gének állnak minden emberi vágy, szándék és viselkedés mögött. Ezáltal az egyén szerepe saját életének alakításában lényegében elvész. Ez a jelenség nem csak a segítségkérésben gátolja az embereket, bár ezzel a hozzáállással a legtöbben fontolóra sem veszik ezt a lehetőséget. Ha el is jutnak a terápiás megoldásig, legyen az gyógyszeres vagy gyógyszer nélküli, nem érzik magukat jelentősen jobban, hiszen a szenvedésük valódi okát továbbra is félreértik.

Sok esetben könnyebb, gyorsabb utat választunk, ami nem feltétlenül oldja meg hosszú távon a problémát.

Sok esetben könnyebb, gyorsabb utat választunk, ami nem feltétlenül oldja meg hosszú távon a problémát. A teljesítményorientált társadalomra jellemző, hogy az egyén a problémáit minél gyorsabban, adott esetben minél rövidebb terápiás beavatkozás útján szeretné megoldani. A hosszú távú terápia lehetősége azért is ijesztő lehet, mert ez a versenyből való kiesést vonhatja maga után. Ez jelentősebb stresszforrás sokak életében, mint maga a megoldandó probléma, így az vagy mellőzötté válik, vagy csupán tüneti kezelésig jut el. Ilyen megoldást nyújtanak a gyógyszerek a legtöbb esetben. Például az alvásproblémának számos oka lehet: helytelen táplálkozás,  stressz, de akár munkahelyi és magánéleti problémák is kiválthatják. Utóbbi esetben egy jól kiválasztott terápia a probléma gyökerét tárná fel, és egy sokkal tartósabb megoldást tudna nyújtani az illető számára. Azonban a hatékonyabb módszer a hétköznapi rutin felbomlásához járulna hozzá. Ezzel ellentétben az altató szedése egyszerűbb és kényelmesebb megoldást jelenthet.

Közös-e a közösség véleménye?

Mindez Magyarországon is megfigyelhető. A jelenség itthon azzal egészíthető ki, hogy a hazai gondolkodást továbbra is jelentősen befolyásolja a szocializmus szemlélete. Ez a korábbi, konkrétumokra és materiális tényezőkre figyelő mentalitás nem veszi figyelembe a nem látható elemeket a társadalomban.

Ilyenek a lelki folyamatok is.

Éppen ez eredményezte az ehhez kapcsolódó tudományok háttérbe szorulását, így a

pszichológia mellőzését is a korszakban. Szintén ennek az időszaknak a hozadéka a stabilitásra törekvő, kockázatot szinte egyáltalán nem vállaló életforma is. Ezen életmód olyan döntési formákat alakított ki az emberekben, melyekben a környezeti tényezők sokkal meghatározóbb szerepet kapnak. Az önértékelés vagy az önkibontakozási törekvések ennek tükrében háttérbe szorulnak.

Érdemes szembefordulni a közös véleménnyel? Sokszor a csoporthoz való tartozás érdekében háttérbe szorítjuk önmagunkat.

Érdemes szembefordulni a közös véleménnyel? Sokszor a csoporthoz való tartozás érdekében háttérbe szorítjuk önmagunkat. Az, hogy a környezet hatása miért ilyen jelentős döntéseinkben, evolúciós múltra tekint vissza. Őseink egyéni túlélése lényegében attól függött, mennyire képesek együttműködni, mennyire tudnak alkalmazkodni ahhoz a közösséghez, melyben élnek. Napjainkban már nem a kardfogú tigrisek miatt kell összehangolni a viselkedésünket, de más tényezők is szerepet játszanak a jelenség fennmaradásában. Egyrészt születésünktől fogva folyamatosan része vagyunk valamilyen

társas csoportnak, legyen az a család, egy baráti vagy az önmegvalósításunkhoz szükséges

közösség. Ezek a csoportok úgy hatnak ránk életünk minden szakaszában, hogy általában észre sem vesszük, nem tudatosul. Ennek következménye pedig az lehet, hogy adott közösség véleményét a sajátunkként éljük meg, így meg sem kérdőjelezzük azt. Másrészt számos esetben feltételezzük, hogy a minket befogadó csoport több információval rendelkezik nálunk egy-egy helyzetről. Amennyiben ezt elfogadjuk, helyénvalónak tűnik viselkedésük, könnyebb azt egyszerűen elfogadnunk helyesként. Meghatározó összetevő a valahova tartozás vágya is. Ez a vágy olyan, szinte ösztönös erővel képes bírni, hogy az egyén még akkor sem mond ellent az őt körülvevő közösségnek, ha nem ért azzal egyet. Ennek oka az lehet, hogy a csoporttól való eltávolodás sokkal súlyosabb végkimenetel lenne az egyén számára, mint saját érdekeinek vagy véleményének háttérbe szorulása.

Közérthetőség a köz érdekében

Az említett tényezők tükrében a probléma lehetséges feloldása hosszú időt vesz igénybe.

Mivel generációkon át képes öröklődni egy attitűd, mindenképp

nagy hangsúly helyeződik az edukációra.

Nyilvánvalóan kiemelkedő jelentőséget kap a fiatalok megismertetése a témával. Ezt a

törekvést segíthetik az olyan szervezetek, mint amilyen a Mind the Mind is. Az egyesület az EFPSA (European Federation of Psychology Students' Associations) programjaként jött létre

nemzetközileg, és már hazánkban is tevékenykedik. Céljuk a mentális zavarokkal élők

megbélyegzésének csökkentése, a velük kapcsolatos tévhitek eloszlatása workshopok által, a fiatalok interaktív bevonásával. A negatív hozzáállás helyett segítő attitűdöt igyekeznek

kialakítani itthon is. Az ifjúságon kívül a többi generációról sem szabad lemondani. Közérthető, érdekes cikkek és izgalmas előadások által sokkal közelebb hozható a pszichológia az emberekhez. Bár a szükséges információk nem minden esetben jutnak el mindenkihez, időnként pedig torzultan, az üggyel érdemes kitartóan foglalkozni. Lehet, hogy a változás lassú ütemű, de ha jelen van, az már siker!