Akkor kinek volt igaza: a tücsöknek vagy a hangyának?

Mind ismerjük a klasszikus mesét a hangyáról, aki szorgosan gyűjtögetett, és a tücsökről, aki a jövőre nem gondolva egész nyáron hegedült. A tanulság is egyértelműnek tűnik – de a pszichológusok szerint azért ne szaladjunk előre a konklúzióval. Lehet, hogy mégsem a hangyának volt igaza?

Sokszor úgy gondoljuk, ahhoz, hogy boldog és elégedett életet éljünk, a hosszú távú céljaink megvalósulása, az efelé való törekvés a fontos: például melyik egyetemre szeretnénk bejutni, hol szeretnénk dolgozni, mikor akarunk megházasodni, szeretnénk-e családot, vagy hogyan fejlesszük magunkat egy adott hobbi vagy érdeklődés szempontjából.

Úgy véljük, akkor leszünk boldogok, ha ezeket a célokat elérjük, ezért hajlandóak vagyunk küzdeni, lemondani, kitartani.

Sok önsegítő cikk és könyv ezért kiemelten foglalkozik azzal a témával, hogy hogyan érhetjük el a céljainkat, hogyan tudunk jól tervezni, és hogyan erősíthetjük a kitartásunkat. Azonban miközben a hosszú távú céljaink elérésére fókuszálunk, gyakran nem engedjük meg magunknak a rövid távú jutalmakat, a pillanatnyi örömök megélését, mert nem akarjuk, hogy ezek elvonják a figyelmünket, vagy csökkentsék az esélyeinket. Mi is a helyzet akkor a mondással, hogy nem a cél tesz boldoggá, hanem az oda vezető út?

Korábbi kísérletek arra is rámutattak, hogy jelentősen túlbecsüljük az érzelmeink intenzitását és hosszát, amikor egy jövőbeli eseményről gondolkodunk. Ezt többek között lottónyerteseknél, és amputált betegeknél is vizsgálták: mind a boldogság, mind a szomorúság esetében azt figyelték meg, hogy fél év elteltével nem különbözött az esemény előtti szinttől. Azaz, hogy mennyire tudunk boldogok lenni, kevésbé függ egy-egy életesemény bekövetkeztétől. Mitől függ akkor?

Egy új kutatás pont erre a kérdésre kereste a választ: azt vizsgálták, mennyire számít az azonnali örömök megélésének képessége (hedonikus képesség) az általános boldogságszintünk szempontjából.

„A hedonikus képessége mindenkinek más" – hangsúlyozták a kutatók, Katharina Bernecker (Zürichi Egyetem) és Daniela Becker (Leibniz-Institut für Wissensmedien). Vannak emberek, akik kevésbé tudják kiélvezni az azonnali örömöket, mert túlságosan a hosszú távra koncentrálnak, mindig előre akarnak haladni, tenni valamit. Nem állnak meg észrevenni, ami előttük van, mert gondolatban már két lépéssel előrébb járnak, vagy azt gondolják, azt az örömöt nem engedhetik meg maguknak.

A hedonikus képesség mérésére kidolgoztak egy tesztet, olyan kérdésekkel, mint például „szabadidőmben nem esik nehezemre kikapcsolni, pihenni”. Az ilyen, és ehhez hasonló rövid távú élvezetek kiaknázását hedonikus sikernek nevezték el. Egy másik mutatója ennek, hogy mennyire tudunk elmerülni az adott pillanatban, abban, amit éppen csinálunk és örömet okoz számunkra, vagy inkább szorongunk azon, hogy még mennyi mindent kell megcsinálnunk („nem tudom megállni, hogy ne gondoljak a tennivalóimra”).

A következő két vizsgálatban ennek a tesztnek a segítségével megnézték, hogy a magas vagy alacsony hedonikus képességű emberek érzik-e magukat boldogabbnak, melyikük általános jóllét-szintje a magasabb. Az elsőben a résztvevők válaszoltak a WHO jólléti skálájának kérdéseire, amely a kognitív és érzelmi jóllétet méri, míg a másodikban az Élettel való elégedettség skála kérdéseit töltötték ki, melyben olyan kérdések vannak mint „a legtöbb területen az életem közel áll az ideálishoz”. Ezzel együtt mindkét csoportnál mérték a hedonikus képességet és az önkontrollt, valamint a fizikai tüneteket (például szédülés és ájulás), és a mentális problémák, mint a depresszió vagy szorongás jeleit (például „belső idegesség vagy remegés”).

A hedonikus siker mindkét vizsgálatban erős pozitív kapcsolatban állt a jólléttel és az élettel való elégedettséggel.

Az emberek, akik jobban képesek rövid távú örömeket is élvezni, boldogabbnak vallották magukat. Az önkontroll (amely a hosszú távú célok eléréséhez szükséges) szintén pozitívan kapcsolódott a jólléthez, ám a hedonikus képesség hatása nagyobb volt. Ugyanígy náluk a fizikai és mentális problémákat jelző tünetek is kevésbé jelentek meg.

Egy harmadik vizsgálatban felmérték a hedonikus képességet, mielőtt a résztvevők tíz percet relaxáltak, utána pedig megkérdezték tőlük, közben hány zavaró gondolatot tapasztaltak meg. A relaxáció előtt és után is értékelték a résztvevők, mennyire érezték magukat nyugodtnak, feszültnek, vagy ébernek. Ahogy az várható volt,

a nagyobb hedonikus képességet elérők kevesebb zavaró gondolatot tapasztaltak meg a relaxáció közben;

emellett azok az emberek, akiknek gyakrabban elterelődött a figyelme, kevésbé érezték magukat nyugodtnak a relaxáció után.

A hedonikus képességbe tehát beletartozik az is, mennyire tudunk jelen lenni, belefeledkezni abba, amit csinálunk, az adott pillanatra koncentrálni, ahogy az is, hogy mennyire vesszük észre az örömet kínáló lehetőségeket. Míg a hosszú távú célokért való küzdés, az ehhez szükséges önkontroll fontos a jóllétünk szempontjából, és az élet számos területén (pl. tanulmányok, munka, párkapcsolat) elengedhetetlen, hogy ki tudjunk tartani az értékeink és a döntéseink mellett, az is nagy mértékben befolyásolja a boldogságszintünket, mennyire tudunk boldogok lenni itt és most. Ezért jó, ha a hangya mellett a tücsök mentalitásából is becsempészünk egy kicsit a mindennapokba, és megengedjük magunknak, hogy kiélvezzük a jelent is – anélkül persze, hogy szembemennénk az értékeinkkel, és szabotálnánk a hosszú távú céljainkat.