Míg a háttérben a koncertek zaja hallatszott és már mindenki az esti Slash-koncertre hangolódott, addig a Diákhitel Kávézó sátrában egészen más hangvételű összejövetel – egy rendhagyó Mindset Pszicho-Kávéház zajlott. Létezik-e szabad akarat? Kijelenthetjük-e, hogy a szabadságnak ára van? A poligámia valójában a párkapcsolati szabadság megvalósulása? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a válaszokat előadóink a VOLT-on, ahol összekapcsolódott fesztivál és pszichológia. Tudósításunk.
Előadóink Kozma-Vízkeleti Dániel család- és klinikai szakpszichológus, Nagy Vanda Adél pszichológus, valamint Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus voltak, míg a beszélgetést a Mindset alapítója, Partos Bence moderálta.
Meg kell tanulnunk mit kezdjünk a szabadsággal
Gyermekkorunkban mások mondják meg mit tegyünk, mások hozzák meg a fontos döntéseket helyettünk. Idővel kialakul egyfajta kettősség: aki benne van ebben az irányítottságban az mindig kifelé vágyik, aki kívül, az pedig mindig befelé. A terápiában is megjelenik a kétoldaliság: szeretnénk a pácienst felszabadítani, de vajon mit szól ehhez a család? Sokszor jobb nekik a szorongó családtag, mert addig legalább nagyon együttműködött velük, addig legalább nem volt véleménye, nem nyitotta ki a száját – fejtette ki Kozma-Vízkeleti Dániel.
Kőváry Zoltán szerint a páciensekben gyakran fel sem merül, hogy döntéseik nem a szabad akaratukból származnak, van, hogy nagyon súlyos determináló, észrevétlenül valamilyen irányba terelő tényező áll a háttérben. Lehetnek ezek egészen nyíltak is, például, hogy ez egy orvos dinasztia és eszedbe ne jusson másnak tanulni, mint orvosnak (ezt nevezzük a pszichológiában a korai zárás problémájának, amikor egy fiatalnak nincs lehetősége arra, hogy kipróbálja magát dolgokban), de lehetnek nagyon rejtettek is. És ha a fiatal megpróbál a köré rajzolt körből kilépni, akkor szorongás és bűntudat lesz úrrá rajta. Ezek a hatások sokszor több generációra visszanyúlnak. Azonban általában ez nem szándékosan, mondhatni tudattalanul zajlik a szülőkben és adják át transzgenerációsan ezeket a hagyományokat, tette hozzá a szülők védelmében Nagy Vanda Adél.
A szabadságnak ára van
Csomó mindent fel kell ismernünk és el kell engednünk a szabadság eléréséhez, például a tökéletes biztonság érzését. Pozitív hozadéka azonban, hogy eldöntheted te magad, hogy mivé, hogy kivé válsz, mondta Kőváry.
Vanda az útkereszteződés példájával szemléltette ezt. Szerinte minden döntésnek megvan a maga ára, eldönthetjük, hogy miről mondunk le, hogy a másik dolgot megkaphassuk. Amikor egy útkereszteződésbe érünk, eldönthetjük, hogy melyik utat választjuk, ezáltal lemondunk azokról a lehetőségekről, amikre nem vagyunk kíváncsiak. Ezeknek a döntéseinknek a végkimenetelét azonban sosem tudhatjuk biztosan, ezért kockáztatunk.
Kozma-Vízkeleti szerint a szabadság hozadéka a lehetőség, költsége pedig a felelősség. Mi választhatjuk meg, hogy hogyan döntünk, de utána vállalnunk kell az esetlegesen ezzel járó felelősséget is.
Létezik szabad akarat
„Azt hiszem, hogy én nagyon nehezen dolgoznék pszichoterapeutaként, ha nem hinnék abban, hogy a pácienseimnek is és nekem is vannak döntési lehetőségeim, van szabad akaratunk” – jelentette ki Dániel. A szabadság egyik legfontosabb vonatkozása az is, hogy felismerem és tiszteletben tartom a kereteimet. Nem vállalkozom olyanra, amire tudom, hogy nincsen lehetőségem, vagy nem tűzök ki magam elé olyan célt, ami tudom, hogy elérhetetlen és ezáltal bebiztosítok magamnak egy kudarcélményt.
Hogyan érhető el az önismereti teljesség?
Nagy Vanda Adél szerint saját korlátjaink megismerése az önismereti munka alapvető feladata. Épp ezért nem feltétlenül vágyunk arra, hogy az élet minden szituációjában részt vegyünk, mert ismerjük a saját korlátjainkat, és tudjuk, hogy mi az, ami számunkra jövedelmező lehet, és mi az, ami számunkra nem feltétlenül elérhető.
„Mindenki világos, csak én vagyok homályos” – idézte Jang Ce mondását Kőváry. Elmondása szerint saját magunkat sem tudjuk tökéletesen megismerni. Tehát hiába jutunk el oda, hogy már szinte mindent megéltünk, megtapasztaltunk, ha magunkba nézünk még mindig tele vagyunk kérdőjelekkel.
Kozma-Vízkeleti szerint „akkor megyünk át a hídon, amikor odaérünk”, és ez így van jól. Megfigyelhetjük mások élettapasztalatait, de nem tudhatjuk, hogyan reagálnánk az adott szituációban, mert nem mi éltük meg, nem mi éltük át. Hogy hogyan működünk hídon átkelés közben, azt leginkább egy hídon lehet megtapasztalni. Ezért kell saját kudarcainkat is megfelelően kezelni, mert a kudarcaink is mi vagyunk.
Az is én vagyok, aki a magabiztosságát is úgy el tudja veszteni, mint a gyermekét a bevásárlóközpontban.A túl sok lehetőség negatív hatással is lehet ránk
Egyszerre felszabadító és elbizonytalanító. Ma már párhuzamosan 15 családmodell létezik. Ez felszabadító, mert sokkal könnyebben megtalálhatja mindenki a neki megfelelő kapcsolatot. De honnan tudhatjuk, hogy a helyünkön vagyunk és ebben ki fogunk tartani? Hogy ez nem ér majd véget a fesztivál után, hanem esetleg még Zamárdira is együtt megyünk? Itt is, ahol számtalan színpad van, hogyan megyek egyszerre a Bëlgára meg a Tankcsapdára? Szóval legalább annyira elbizonytalanít, mint amennyire felszabadít a sok lehetőség. Két lélektani alapigényünk, hogy nagyon szeretnénk biztonságban érezni magunkat és e mellé szeretnénk változatosságot, élményeket. Aztán rádöbbenünk, hogy a kettő együtt nem megy és akkor libikókázunk a kettő között. Az egyiknek a költsége a szorongás, ha nincs meg a biztonság, akkor szorongunk, és az ilyen helyzetekből menekülni akarunk, a változásra nem reagálás pedig fásulttá tesz. Akik pedig nem találják el ezt az egyensúlyt: azokból élünk mi – fejtette ki a tőle megszokott humoros formában Kozma-Vízkeleti Dániel.
Nem feltétlenül a poligámia jelenti a párkapcsolati szabadságot
Nem egyforma igényekkel rendelkezünk. Azt szoktuk mondani, hogy a fejlődésünk a szimbiotikus biztonságtól az autonómia irányába halad, és nagyon sokszor előfordul, hogy olyan emberek kerülnek össze párkapcsolatban, akik ezt a fejlődési utat nem ugyanaddig a szintig járták be. Éppen ezért teljesen más igényeik lesznek. Minél nagyobb a távolság köztük a fejlődési úton, annál több súrlódásra ad ez lehetőséget.
Tulajdonképpen ez is a mi választásunk. Mi választjuk a monogámiát, a poligámiát is, és mi vállalunk érte felelősséget – tette hozzá Nagy Vanda Adél.
Kozma-Vízkeleti Dániel szerint a párkapcsolatunkban akkor vagyunk szabadok, ha meg tudjuk élni benne önmagunkat és ha a kapcsolat fontosabb számomra, mint az, hogy amit éppen csinálunk megfelel-e az önazonosságomnak.
Számodra mi a szabadság? Ezzel a kérdéssel zárta le Bence a beszélgetést. Előadóink számára a rock and roll, a természet, a kihívás és a flow jelenti a szabadságot. És neked?
Nyitókép: https://volt.hu/hu/bestof2019