A mai kor emberének is vannak hősei. Személyükről történetek születnek, a hozzájuk kötődő tárgyak ereklyeként funkcionálnak, sírhelyük pedig zarándokhellyé válik. Olyan emblematikus figurák ők, akik valamit megtestesítenek a mai ember vágyaiból, álmaiból, törekvéseikből. A rajongói megnyilvánulások jelenetős hasonlóságokat mutatnak a szentkultusz és a történelmi hősök kultuszának bizonyos megnyilvánulási formáival. Napjaink hőseit, sztár alakijait hasonlóképpen követik, mint régebbi korokban a szenteket vagy nemzeti hősöket. De mégis mi a közös a történelmi hősökben és a modern kor sztárkultuszaiban? Vajon pusztán csak a fogyasztói civilizáció kreációjával állunk szemben, vagy alapvető társadalmi igények manifesztálódnak?
Amennyiben a hősök és sztárok kultuszainak közös pszichés sajátosságokból indulunk ki, megállapíthatjuk, hogy a jelenséget mindkét esetben az emberi igény szüli, azaz mi magunk teremtjük őket. Minden kornak megvannak a saját hősei, akiket a korra jellemző probléma vagy hiány keltett életre. Nehéz azonban éles határt vonni a történelmi hősök és napjaink hősei, sztáralakjai között. Tulajdonképpen ugyanannak a jelenségnek a különböző időkben jelenlévő megnyilvánulási formáival van dolgunk.
A tökéletlen ember vágya a tökéletesre
A hős- és sztárkultusz kialakulásának pszichológiai mozgatórugóit vizsgálva jól hasznosítható a vallások keletkezésével foglalkozó szakirodalom egy része. Ennek magyarázatát Feuerbach (1844), a vallás keletkezéséről szóló elmélete adja. Ennek lényege, hogy az ember úgy érzi, képességeit tekintve véges, lehetőségei sorsa megváltoztatására korlátozottak,
ám a tökéletlen ember rendelkezik a tökéletes ember képzetével.
Amit ugyanis az ember nem tud megvalósítani, azt eszmékkel tudja megfogalmazni. Ezt az eszményt pedig nyilvánvalóan önmagán kívül kell helyeznie, egy Másvalakibe, akiben megvan mindaz a jó, amire ő vágyik, ami szeretne lenni. Ez a tudományos felfogás azonban csupán a vallásosság és az istenképek jelentőségét magyarázza. Hogyan értelmezhetjük azonban a sztárok és hősök ilyen szintű eszményítését? Holbach (1966) szerint „Az ember, aki mindig képtelennek érzi magát arra, hogy pontos fogalmat alkosson az istenségről, szívesebben fordul a saját természetéhez inkább hasonló lényekhez, s pártfogót, közvetítőt, vigasztalót, barátot remél lelni bennük.” Az istenek mellett tehát szükségünk van evilági orientációs pontokra is, akik például szolgálhatnak a világban tőlük eligazodást remélő embereknek.
Feuerbach elmélete mellett érdekes párhuzamot vonhatunk a sztárkultuszok kialakulása és Stark és Brainbridge úgynevezett csereelméleti modellje között. Kompenzációs modelljük lényege, hogy
az ember élete során folyamatosan jutalmak elérésére törekszik.
Ám léteznek olyanok, amelyek halandó ember számára már nem érhetőek el, így a teljes jutalom hiányában ezek kompenzátorai, kárpótlásaik is elfogadhatóak. Az elmélet szerint, amikor az ember már nem képes saját vágyait kielégíteni, olyan természetfeletti partnerek létezését találja föl, akik képesek erre, azáltal pedig, hogy az ember követi ezeket az istenképeket, ő is elnyeri a jutalmat. Hogyan jelenik meg ez a cserelmélet a sztárkultuszban? A sztárok nem a vallásoknál megjelenő transzcendentális dolgokat kínálják fel a híveknek, hanem a rajongó ember kielégületlen vágyainak beteljesülését, mint például a szeretetéhség, a vigasz nyújtása, a valahová tartozás élménye. A sztárok, ahogyan régebben a szentek és a hősök is, egy-egy csoport összetartozás-tudatában is jelentős szerepet játszanak.
Mindkét esetben fontos pszichológiai szempontként említhető meg a sztereotipikus gondolkodásmód. A sztereotípiák egyrészt torzítják a véleményalkotásunkat, hiszen előítéletes gondolkodásmódhoz vezetnek, másrészt megkönnyítik a világban való tájékozódást is, mivel előzetesen már bevált viszonyulási és viselkedési mintákat biztosítanak (Forgas, 2000). Ugyanezen az elven egy történelmi hős vagy sztár valódi jellemvonásai, tettei vagy a róla szóló híresztelések, információk egy-egy kognitív mintát hívnak elő. A hősök bizonyos értelemben véve
koroktól függetlenül létező archetipikus szereplők.
Így a sztárok tekinthetőek a hősök modernkori megjelenési formáinak is. Carl Gustav Jung (1964) elmélete szerint az archetípusok keletkezése a kollektív tudattalanhoz tartozik. A psziché azon részéhez, mely megőrzi és továbbítja az emberiség közös pszichológiai örökségét.
Buda Béla (1994), aki a sztárkultusz fogalmával kommunikációs kutatásaiban foglalkozott, úgy látja: a sztár a személyiség számára azonosulási minta is. A személyre egy olyan vágyott világ vetül ki, melyet az egyén saját életében nem feltétlenül tud elérni, ám fontosnak érzi, hogy bizonyítsa, az állapot megvalósulhat. A sztárok ilyen értelemben véve identifikációs minták is, általában azt az életformát reprezentálják, amelyre az ember törekszik.
Puskás Öcsi, az életeket mentő hős
Ezek a pszichológiai mechanizmusok alapozzák meg az olyan jelenségeket is, mint a sport funkcionális vallásként való megjelenését és a sztársportolók kultuszának kialakulását. A valláshoz hasonlóan a sport is értelmezési tartományokat alkot, identifikációt tesz lehetővé, etnikai, iskolázottsági, nemzeti és politikai különbségeket képes csökkenteni. A hétköznapi kisemberek a sportolók küzdelmeiben mintegy saját életük, nehézségeit, harcait fedezhetik fel. Puskás Öcsi kultusza például közel hozza egymáshoz a történeti hősök és a sztárok kultuszát. Puskás közösségi értékekből kinövő és azokat megtestesítő hős, akit a tömegkultúra két műfaja, a sport és a média tett híressé. A hozzá hasonló sztársportolókról a médiumokban megjelenő történetek egy idő után egyre inkább hiányossá válnak, így a hiányzó elemek pótlására olyan sablonok kerülnek, melyek ugyan kapcsolódnak az eseményhez, de elemeit – azért, hogy a közönség értékeinek, ízlésének minél inkább megfeleljenek – eltúlozzák. Így alakulhatnak ki Puskás Ferenc jószívűségéről szóló történetekből azok, amelyekben emberéleteket ment, vagy az, hogy sokak megítélése szerint híres mesterhármasával ő indította be a rendszerváltás néhány évvel későbbi folyamatát.
Zámbó Jimmy sírhelyének zarándokhellyé válása
Szintén hasonló pszichológiai mechanizmusok teszik lehetővé olyan énekesek sírhelyének zarándokhellyé válását, mint például Zámbó Jimmy. Köztudomású, hogy Jimmy váratlanul, a rajongókat sokkoló hirtelenséggel, a népszerűsége csúcsán hunyt el. Egy sztár halála, a felé táplált érzéseket mindig pozitív irányba fokozza, esetenként felemelve őt egyenesen a szakrális szférába. Jimmy halálát követően Magyarország rendszerváltás utáni történetében eddig példa nélküli méreteket öltő, közel három héten át tartó spontán megmozdulások, zarándoklatok voltak. Ezzel párhuzamosan indult be a a tömegmédiumok asszisztálásával a modern ereklyekultusz. A halott sztárhoz kapcsolódó dolgok egyszerre felértékelődtek, a legjobban ezt a lemezek és könyvek eladási statisztikái jelzik.
A hősök és a sztárok tehát egyazon tőről erednek, s ehhez a tőhöz kapcsolhatjuk a szenteket is.
Mindhármat az emberi igények szülik.
A követendő példaképekre azért van szükség, hogy legyenek olyan személyek, akik utat mutathatnak az egyéneknek, és egyben viselkedéses mintaként is szolgálnak. Mindhárom ugyanannak az igénynek, ugyanannak a jelenségnek a különböző korokban való megnyilvánulása.
A cikk nagyrészt Povedák István: Álhősök, hamis istenek című könyve alapján készült.
További felhasznált irodalom:
Buda, B. (1988). A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerîuségei: (Harnadik, átdolgozott és bîovitett kiadás). Budapest: Tm̈eegkommunikációs Kutatóközpont.
Feuerbach, L. (1844). Geschichte der neuern Philosophie von Bacon von Verulam bis Benedict Spinoza. Wigand.
Forgas, J. P., & László János. (2007). A társas érintkezés pszichológiája. Szentendre: Kairosz.
Jung, C. G., & Matolcsi Ágnes. (1995). Az ember és szimbólumai. Budapest: Göncöl.
Povedák, I. (2011). Álhősök, hamis istenek?: hős- és sztárkultusz a posztmodern korban. Szeged: Gerhardus : Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék.
Felhasznált irodalom:
A mai kor emberének is vannak hősei. Személyükről történetek születnek, a hozzájuk kötődő tárgyak ereklyeként funkcionálnak, sírhelyük pedig zarándokhellyé válik. Olyan emblematikus figurák ők, akik valamit megtestesítenek a mai ember vágyaiból, álmaiból, törekvéseikből. A rajongói megnyilvánulások jelenetős hasonlóságokat mutatnak a szentkultusz és a történelmi hősök kultuszának bizonyos megnyilvánulási formáival. Napjaink hőseit, sztár alakijait hasonlóképpen követik, mint régebbi korokban a szenteket vagy nemzeti hősöket. De mégis mi a közös a történelmi hősökben és a modern kor sztárkultuszaiban? Vajon pusztán csak a fogyasztói civilizáció kreációjával állunk szemben, vagy alapvető társadalmi igények manifesztálódnak?
Amennyiben a hősök és sztárok kultuszainak közös pszichés sajátosságokból indulunk ki, megállapíthatjuk, hogy a jelenséget mindkét esetben az emberi igény szüli, azaz mi magunk teremtjük őket. Minden kornak megvannak a saját hősei, akiket a korra jellemző probléma vagy hiány keltett életre. Nehéz azonban éles határt vonni a történelmi hősök és napjaink hősei, sztáralakjai között. Tulajdonképpen ugyanannak a jelenségnek a különböző időkben jelenlévő megnyilvánulási formáival van dolgunk.
A tökéletlen ember vágya a tökéletesre
A hős- és sztárkultusz kialakulásának pszichológiai mozgatórugóit vizsgálva jól hasznosítható a vallások keletkezésével foglalkozó szakirodalom egy része. Ennek magyarázatát Feuerbach (1844), a vallás keletkezéséről szóló elmélete adja. Ennek lényege, hogy az ember úgy érzi, képességeit tekintve véges, lehetőségei sorsa megváltoztatására korlátozottak,
ám a tökéletlen ember rendelkezik a tökéletes ember képzetével.
Amit ugyanis az ember nem tud megvalósítani, azt eszmékkel tudja megfogalmazni. Ezt az eszményt pedig nyilvánvalóan önmagán kívül kell helyeznie, egy Másvalakibe, akiben megvan mindaz a jó, amire ő vágyik, ami szeretne lenni. Ez a tudományos felfogás azonban csupán a vallásosság és az istenképek jelentőségét magyarázza. Hogyan értelmezhetjük azonban a sztárok és hősök ilyen szintű eszményítését? Holbach (1966) szerint „Az ember, aki mindig képtelennek érzi magát arra, hogy pontos fogalmat alkosson az istenségről, szívesebben fordul a saját természetéhez inkább hasonló lényekhez, s pártfogót, közvetítőt, vigasztalót, barátot remél lelni bennük.” Az istenek mellett tehát szükségünk van evilági orientációs pontokra is, akik például szolgálhatnak a világban tőlük eligazodást remélő embereknek.
Feuerbach elmélete mellett érdekes párhuzamot vonhatunk a sztárkultuszok kialakulása és Stark és Brainbridge úgynevezett csereelméleti modellje között. Kompenzációs modelljük lényege, hogy
az ember élete során folyamatosan jutalmak elérésére törekszik.
Ám léteznek olyanok, amelyek halandó ember számára már nem érhetőek el, így a teljes jutalom hiányában ezek kompenzátorai, kárpótlásaik is elfogadhatóak. Az elmélet szerint, amikor az ember már nem képes saját vágyait kielégíteni, olyan természetfeletti partnerek létezését találja föl, akik képesek erre, azáltal pedig, hogy az ember követi ezeket az istenképeket, ő is elnyeri a jutalmat. Hogyan jelenik meg ez a cserelmélet a sztárkultuszban? A sztárok nem a vallásoknál megjelenő transzcendentális dolgokat kínálják fel a híveknek, hanem a rajongó ember kielégületlen vágyainak beteljesülését, mint például a szeretetéhség, a vigasz nyújtása, a valahová tartozás élménye. A sztárok, ahogyan régebben a szentek és a hősök is, egy-egy csoport összetartozás-tudatában is jelentős szerepet játszanak.
Mindkét esetben fontos pszichológiai szempontként említhető meg a sztereotipikus gondolkodásmód. A sztereotípiák egyrészt torzítják a véleményalkotásunkat, hiszen előítéletes gondolkodásmódhoz vezetnek, másrészt megkönnyítik a világban való tájékozódást is, mivel előzetesen már bevált viszonyulási és viselkedési mintákat biztosítanak (Forgas, 2000). Ugyanezen az elven egy történelmi hős vagy sztár valódi jellemvonásai, tettei vagy a róla szóló híresztelések, információk egy-egy kognitív mintát hívnak elő. A hősök bizonyos értelemben véve
koroktól függetlenül létező archetipikus szereplők.
Így a sztárok tekinthetőek a hősök modernkori megjelenési formáinak is. Carl Gustav Jung (1964) elmélete szerint az archetípusok keletkezése a kollektív tudattalanhoz tartozik. A psziché azon részéhez, mely megőrzi és továbbítja az emberiség közös pszichológiai örökségét.
Buda Béla (1994), aki a sztárkultusz fogalmával kommunikációs kutatásaiban foglalkozott, úgy látja: a sztár a személyiség számára azonosulási minta is. A személyre egy olyan vágyott világ vetül ki, melyet az egyén saját életében nem feltétlenül tud elérni, ám fontosnak érzi, hogy bizonyítsa, az állapot megvalósulhat. A sztárok ilyen értelemben véve identifikációs minták is, általában azt az életformát reprezentálják, amelyre az ember törekszik.
Puskás Öcsi, az életeket mentő hős
Ezek a pszichológiai mechanizmusok alapozzák meg az olyan jelenségeket is, mint a sport funkcionális vallásként való megjelenését és a sztársportolók kultuszának kialakulását. A valláshoz hasonlóan a sport is értelmezési tartományokat alkot, identifikációt tesz lehetővé, etnikai, iskolázottsági, nemzeti és politikai különbségeket képes csökkenteni. A hétköznapi kisemberek a sportolók küzdelmeiben mintegy saját életük, nehézségeit, harcait fedezhetik fel. Puskás Öcsi kultusza például közel hozza egymáshoz a történeti hősök és a sztárok kultuszát. Puskás közösségi értékekből kinövő és azokat megtestesítő hős, akit a tömegkultúra két műfaja, a sport és a média tett híressé. A hozzá hasonló sztársportolókról a médiumokban megjelenő történetek egy idő után egyre inkább hiányossá válnak, így a hiányzó elemek pótlására olyan sablonok kerülnek, melyek ugyan kapcsolódnak az eseményhez, de elemeit – azért, hogy a közönség értékeinek, ízlésének minél inkább megfeleljenek – eltúlozzák. Így alakulhatnak ki Puskás Ferenc jószívűségéről szóló történetekből azok, amelyekben emberéleteket ment, vagy az, hogy sokak megítélése szerint híres mesterhármasával ő indította be a rendszerváltás néhány évvel későbbi folyamatát.
Zámbó Jimmy sírhelyének zarándokhellyé válása
Szintén hasonló pszichológiai mechanizmusok teszik lehetővé olyan énekesek sírhelyének zarándokhellyé válását, mint például Zámbó Jimmy. Köztudomású, hogy Jimmy váratlanul, a rajongókat sokkoló hirtelenséggel, a népszerűsége csúcsán hunyt el. Egy sztár halála, a felé táplált érzéseket mindig pozitív irányba fokozza, esetenként felemelve őt egyenesen a szakrális szférába. Jimmy halálát követően Magyarország rendszerváltás utáni történetében eddig példa nélküli méreteket öltő, közel három héten át tartó spontán megmozdulások, zarándoklatok voltak. Ezzel párhuzamosan indult be a a tömegmédiumok asszisztálásával a modern ereklyekultusz. A halott sztárhoz kapcsolódó dolgok egyszerre felértékelődtek, a legjobban ezt a lemezek és könyvek eladási statisztikái jelzik.
A hősök és a sztárok tehát egyazon tőről erednek, s ehhez a tőhöz kapcsolhatjuk a szenteket is.
Mindhármat az emberi igények szülik.
A követendő példaképekre azért van szükség, hogy legyenek olyan személyek, akik utat mutathatnak az egyéneknek, és egyben viselkedéses mintaként is szolgálnak. Mindhárom ugyanannak az igénynek, ugyanannak a jelenségnek a különböző korokban való megnyilvánulása.
A cikk nagyrészt Povedák István: Álhősök, hamis istenek című könyve alapján készült. További felhasznált irodalom:
Buda, B. (1988). A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerîuségei: (Harnadik, átdolgozott és bîovitett kiadás). Budapest: Tm̈eegkommunikációs Kutatóközpont. Feuerbach, L. (1844). Geschichte der neuern Philosophie von Bacon von Verulam bis Benedict Spinoza. Wigand. Forgas, J. P., & László János. (2007). A társas érintkezés pszichológiája. Szentendre: Kairosz. Jung, C. G., & Matolcsi Ágnes. (1995). Az ember és szimbólumai. Budapest: Göncöl. Povedák, I. (2011). Álhősök, hamis istenek?: hős- és sztárkultusz a posztmodern korban. Szeged: Gerhardus : Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék.
