Napjainkban a hagyományos családi kapcsolatok átalakulóban, változóban vannak. Milyen tényezők állnak ennek a hátterében? Milyen új együttélési formák, új családtípusok vannak kialakulóban? Cikkünkből kiderül.
A család feladatai egyszerre az állandóság fenntartása és a változás elősegítése. A család állandóságával kiszámíthatóvá teszi a világot, biztonságot ad, tervezhetővé teszi a hétköznapokat. Ugyanakkor a család segít a változás megvalósításában: ezek a családi életciklus változásai. Jellemzően a kamaszkor és a fiatal felnőttkor nemcsak az egyén, hanem a családja életében is sok változással jár.
Változás és állandóság – e két funkció egymással ellentétes irányú, és általában váltakozva valósul meg. Van, amikor az állandóságot hangsúlyozzák a családtagok, ilyenkor kerülnek előtérbe például a családi hagyományok, szokások: „Mi ezt így szoktuk.” Az életciklus váltáskor a változásé a főszerep. A családnak alkalmazkodnia kell az új helyzethez, változtatnia az addig jól működő szabály- és szokásrendszerén.
Napjainkban a hagyományos családi viszonyok is átalakulóban vannak.
Milyen folyamatok állnak a változás hátterében?
Egyrészt átalakultak a férfi-női szerepek, a régi munkamegosztás egy városi, gépesített háztartásban már nem állja meg a helyét, megszűnt a „női munka” vagy „férfi munka” felosztás. Változott a házasság megítélése is, valamint más családi rituálék és hagyományok szerepe is csökkenő tendenciát mutat. Jellemző a szülők tekintélyvesztése: ma már nem lehet valamit megtiltani, úgy, hogy „Ne csináld, mert én ezt mondtam!”, sokkal inkább lehet úgy hatni a gyerekre, hogy „Ne csináld, nézd, én sem viselkedem így!”.
A változásban szerepe van a médiának is, a megcsalási -és válási botrányok nagyobb hírértékkel bírnak, arról viszont már ritkábban olvashatunk, hogy egy pár hosszú és boldog kapcsolatban él.
Eltűnőben van a nagycsalád, és helyette az együttélésnek számos különböző formája alakult ki
1. Nukleáris család: Az egyik legelterjedtebb formula, amikor apa, anya és egy vagy két gyerek alkotja a családot. Ebből megtanuljuk az autonómiát és az önállóságot.
2. Többgenerációs család: Kelet-Európában és a mediterrán országokban még ma is gyakori, hogy több generáció él egy fedél alatt. Itt a gyerek életében sokkal aktívabb szerep jut a nagyszülőknek, sőt a nagynéniknek és nagybácsiknak is. Ilyen környezetben megtanuljuk, hogyan alkalmazkodjunk egymáshoz, illetve példát kapunk arra, hogy a különböző életszakaszokban hogyan lehetünk hasznos tagjai egy közösségnek.
3. Egyszülős család: A válások egyre gyakoribbá válnak, így egyre több az egyszülős család, ahol a szülőnek egyszerre kell betöltenie az apa és az anya szerepét.
4. Mozaik család: Az elváltak esetleg újra házasodnak, újra gyereket vállalnak, így egy fedél alatt élnek a korábbi házasságokból származó gyerekek és a közös gyerekek is. A közös gyerekek miatt a korábbi partnerek is helyet kapnak a mozaik családban. Ahhoz, hogy ez a rendszer jól működjön, szükség van a családtagok kreativitására és rugalmasságra. Olyan új normákat és szabályokat kell kigondolniuk és megvalósítaniuk, amire korábban nem láttak példát maguk előtt.
5. Szinglik: egyre több az egyedülálló is, akik tudatosan úgy döntenek, hogy az autonómiájuk és önállóságuk fontos számukra és szívesebben élnek egyedül.
6. Mingli: A married és single szavak összekapcsolásából jött létre ez az elnevezés. Új jelenség az is, amikor a családban az egyik szülő külföldön dolgozik. A család arra rendezkedik be hosszú távon, hogy a távol dolgozó szülő csak ritkán, ünnepnapokon látogat haza.
7. Gyermektelen párok: Vannak párok, akik úgy döntenek, hogy nem vállalnak gyereket.
8. Részéletút kísérők: A pár együtt van, amíg ez számukra megfelelő, majd néhány év elteltével új társat keresnek maguknak.
A felsorolást biztosan lehetne még folytatni további családtípusokkal. A régi normák átalakulóban vannak, az együttélés új formái jelennek meg, ahogy az emberek igyekeznek alkalmazkodni a változó körülményekhez.
A változás válság is egyben?
Amikor sok minden változik körülöttünk, arra szokás válságként tekinteni. A kérdés sokkal inkább az, hogy hogyan kezeljük a változást?
Mi az, ami könnyebb lett? Milyen új nehézségekkel kell szembenéznünk? Hogyan alkalmazkodjunk az új helyzetekhez? Hogyan alakítsuk az életünket, hogy mi és a családunk boldogok legyünk?
A szerző Lázárné Radics Bernadett, pszichológus, óvodapszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja.
