Állj készen az újra! – Mikor és hogyan tudunk a leginkább új élményeket befogadni?

Bizonyára mindannyian találkozhattunk már azzal a jelenséggel, amikor egy utazás vagy olyan helyzet előtt állunk, ami új tapasztalatok szerzésével jár, de valami egyszerűen meggátol bennünket abban, hogy teljes mértékben átadjuk magunkat a pillanatnak. Úgy érezhetjük, nem tudjuk befogadni az újdonságot, képtelenek vagyunk jelen lenni és átélni az élményt. Mit tehetünk ilyenkor, illetve mi a legideálisabb állapot az újdonság befogadására? Cikkünkből kiderül.

A fent említett jelenségnek számos oka lehet, rendesen megnehezítheti a dolgunkat, ha a közelmúltban valami trauma ért bennünket, esetleg gyászolunk, hiszen ezek feldolgozása jelentős mértékben felemésztheti az energiatartalékainkat. Előfordulhat azonban ennek az ellentettje is, hogy egyszerre túl sok inger, pozitív tapasztalat ért minket, ezeknek szintén időt kell hagyni, hogy tudatunk feldolgozhassa őket. Ha ez nem történik meg időben, nehezen tudunk újdonságot befogadni. Egyáltalán szükségünk van az újra, nem elég a megszokott? Azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy

az újdonságkeresés alapvető emberi szükséglet, az élmények pedig az egyének boldogságához közvetlenül hivatottak hozzájárulni.

Ez már a csecsemőknél is megfigyelhető: a környezet explorálása a fejlődésük egyik alappillére, ezáltal szereznek tapasztalatot az őket körülvevő világról. Ha nem próbálnánk ki időnként új dolgokat, könnyen megrekedhetünk a fejlődésünk útján, legyen szó bármilyen területről is. Az viszont, hogy ki milyen mértékben keresi az újdonságot, függ bizonyos személyiségjellemzőktől. Marvin Zuckerman (1994) szerint léteznek bizonyos ingerkereső személyek, akik folyamatosan új, változatos, arousal-emelő élményeket keresnek, annak érdekében, hogy optimálisan tudjanak teljesíteni egy adott feladathelyzetben. Nekik megszokott terep, és kifejezetten szeretik a kalandokat, kihívásokat. Zuckerman szerint az újdonságkeresést befolyásolhatja az egyén izgalom-kalandkeresése, az élménykeresése, az unalomérzékenysége, valamint a felszabadultsága, gátlástalansága is.

Egy másik kutató, Robert Cloniger szerint az újdonságkeresés összetevői a következők: a feltáró ingerfogékonyság, az impulzivitás, az extravagancia és a hajlam a rendszertelenségre és a kicsapongásra. A feltáró ingerfogékonyság az ismeretlen iránti kereső, kutató magatartást jelenti, az impulzivitás azt, hogy mekkora energiabefektetéssel végezzük az adott tevékenységet, az extravagancia a különlegességre való igényt, míg a hajlam a rendszertelenségre és a kicsapongásra a rendszeretettel hozható kapcsolatba. Szerinte annak a személynek, aki magas újdonságkereséssel rendelkezik, fő motivációja a kíváncsiság, és bátran mutat exploráló magatartást.

Mindezeken a személyiségjegyeken kívül fontos tényező lehet az egyén életkora – a fiatalabbakra, főleg a serdülőkre jellemzőbb az útkeresés, a tapasztalatgyűjtés korszaka. Egy érdekes, a Spotify által közzétett adatok alapján például az emberek a harmincharmadik életkorukat betöltve sokkal kisebb mértékben keresnek új zenéket, mint a fiatalabb korosztály. Egy másik befolyásoló tényező lehet még a hangulat is. Általában pozitív hangulatban hajlamosabbak vagyunk új dolgok kipróbálására, élmények gyűjtésére annak érdekében, hogy fenntartsuk hangulatunkat.

Élményfeldolgozási stratégiák

Gerhardt Schulze német szociológust idézve

„Az élményeket a szubjektum nem befogadja, hanem előállítja. Ami kívülről jön, csak feldolgozva válik élményé.”

Eszerint, amit élménynek titulálunk, az már előzetesen átment egy feldolgozási folyamaton. Ahhoz pedig, hogy újakat gyűjthessünk, fel kell dolgoznunk a korábbiakat. Az információfeldolgozással kapcsolatosan számos elmélet született, ezek közül ismertetünk párat. Az első Sternbergé, ami szerint ahogy elkezdjük a minket ért élményeket feldolgozni, párhuzamosan egy másik rendszer is beindul az agyunkba. Ez a rendszer az ismerősséget keresi, az új élményt hasonlítja össze az eddigi ismeretekkel. Ha talál olyat, ami megfeleltethető a feldolgozás alatt álló információnak, akkor a folyamat leáll, ezt nevezzük önbefejező keresésnek. Ez figyelhető meg egy ismeretlen zenénél például, amikor az agyunk elkezd keresgélni az eddig ismertek között, próbálja bekategorizálni azt. Azt fogjuk a leginkább kedvelni, amit be tudunk illeszteni eddig ismert mintázataink közé, de ellát az újdonság élményével is. Ha viszont nem találunk olyan ingert, amihez hasonló az új, végbemegy a feldolgozás folyamata, ezt kimerítő keresésnek nevezzük.

Ezzel az elmélettel szemben Ericksen és Schultz szerint a feldolgozás folyamatosan zajlik, és nem szükséges, hogy lezáruljon egy folyamat az új elkezdéséhez. Szerintük az információfeldolgozó rendszerrel együtt egyből elindul a válaszok szervezése, előkészítése. Ez Ericksen hasonlatával válik világossá: a folyamat olyan, mint amikor fényképelőhíváskor először csak egy sötét hátteret látunk, majd fokozatosan jelennek meg a sötét alakok, míg végül kirajzolódik az egész kép. Ez azonban függ a motivációtól, hogy mennyire szükséges mély feldolgozás, az információ milyenségétől és egyéni befogadóképességtől is. Fontos, hogy mindenki tudja, mennyi időt kell eltöltenie a saját „fényképelőhívó laborjában”.

A minket érő ingerek és élmények feldolgozásában jelentős szerepet játszik a munkamemória.

Ezt nem tudjuk leállítani, állandóan kapcsolatban vagyunk vele. Azonban az egyének között lehetnek kapacitásbeli különbségek. Ez nyilvánvalóan meghatározza azt is, hogy mennyi információt, illetve hogyan tudunk feldolgozni és integrálni.

Összefoglalva lássuk, mit érdemes tennünk valami új kezdete előtt? Legyen szó egy utazásról, egy új projektről vagy csak egy új könyvről:

• Érdemes először is biztosítani a nyugodt lelkiállapotot. Azt mondhatjuk, hogy talán a semleges hangulat a legideálisabb az új dolgok befogadására, a fentebb említett összefüggések miatt. Ezt elérhetjük például az utazás előtt egy kis relaxálással, meditálással.
• Szintén érdemes megállni egy pillanatra, és végiggondolni az elmúlt időszak történéseit. Befejezni minden munkát és teendőt, amit el kell végeznünk, illetve itthon hagyni a mindennapos gondokat, problémákat. Ha tehetjük, hagyjunk egy napot az új kalandba való belevágás előtt, hogy kellőképp fel tudjunk készülni rá.
• Ha azonban nem tudtuk ezeket megtenni, akkor sincs minden veszve! Sokat segíthet, ha a minket ért ingereket azonnal feldolgozzuk. Könyvolvasás vagy előadás hallgatás közben például érdemes kérdéseket megfogalmazni magunknak a témával kapcsoltban. Így a bennünk felvetült érzésekre, gondolatokra fogunk emlékezni. Ezáltal biztosan maradandóbb emlék fog keletkezni, amelyet később is könnyedén felidézhetünk.
• Alkalmazzuk a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét módszerét. Ez egy olyan szemléletmód, amely nagy segítségünkre lehet az élmények teljesebb és relaxáltabb állapotban történő megélésére. A mindfulness különböző technikákkal, például légzésfigyeléssel, hangfigyeléssel, a környezetünkre, illetve a testünkre irányított figyelemmel, meditációval elsajátítható és fejleszthető is.
• Ha pedig túl vagyunk egy utazáson, sokat segíthet az élmények feldolgozásában és beépülésében az ismétlés és a felidézés. Könnyedén megtehetjük ezt például a nyaralás alatt hallgatott zenei válogatás meghallgatásával, vagy az utazás alatt olvasott könyv újralapozásával, agyunk ugyanis összekapcsolja ezeket az élményeket.

Ha ezeket a technikákat alkalmazzuk, nagyban megkönnyíthetjük a tudatos feldolgozást, és máris készen állunk egy újabb kalandra!