A pszichológia gyakran kapja meg az áltudomány jelzőt, és ennek sajnos, főleg napjainkban, érthető okai vannak. Az internet korában egyre több olyan „kutatás” vagy tény jelenik meg, amelyeknek valójában nincs tudományos alapja, és ez rossz fényt vet a pszichológia tudományként való megítélésére. Mindenki úgy érzi, hogy ért hozzá egy kicsit, és az sokszor az egyszerűbbnek tűnő megoldások felé tereli az embereket.
Az áltudományos fejtegetések és elméletek az interneten egyre nagyobb felületet kapnak, és gyakran sokkal gyorsabb, egyszerűbb megoldást kínálnak a problémáinkra a pszichológiával szemben. A gyors eredményt egy valódi terápia nem tudja garantálni, így egyre többen fordulnak a hatékonynak tűnő álmegoldások felé, melyek tudományosnak hangzó ígéreteikkel rabul ejtik korunk segítséget kereső embereit.
Az alternatív valóságok és áltudományok kora
Az alternatív valóságok korát éljük, amikor az internetnek hála minden egy karnyújtásnyira van tőlünk. A Facebook tele van olyan csoportokkal vagy oldalakkal, amelyek pszichológiának tűnő bölcsességeket osztanak meg, és tengernyi olyan „szakértővel” találkozhatunk, akik szintén valamilyen tudományosnak hangzó pozícióval bírnak.
Az áltudomány olyan elmélet vagy módszertan, amely megtévesztően hasonlít valamilyen valódi tudományra, de nincs mögötte valódi bizonyíték.
Az áltudományok kategóriájába esik az asztrológia, a numerológia és az ezotéria. Rengetegen hisznek benne, és ezzel nincs is baj – mindaddig, amíg nem próbálják meg tudományosan alátámasztani az érveléseiket. Az emberek sokszor, ha szükséges, tüntetnek, börtönbe is mennek, vagy ölnek az áltudományokba vetett hitük miatt, emiatt is különösen veszélyes, ha mindent elhiszünk, amit az interneten látunk.
Mi számít valódi tudománynak?
A filozófia nagy alakja, Karl Popper szerint a tudománynak egy kitétele van, ami a cáfolhatóság, vagyis, amíg egy elmélet nincs cáfolva, addig elfogadható. A valódi tudományos elméleteket valójában sosem lehet teljes mértékig bebizonyítani, mert az empirikus bizonyítékok mindig eltérhetnek a megfigyelésektől.
A tudomány különböző módszereket fejlesztett ki arra, hogy a hipotéziseket és az elméleteket tesztelje, ezek pedig végződhetnek cáfolattal vagy bebizonyítással. Ha minél többen, többféleképpen tudnak valamit bebizonyítani, akkor nagy rá az esély, hogy valódi tudománnyal állunk szemben, de mégis ott a lehetőség, hogy egyszer valaki meg fogja cáfolni. Vannak tudományosan elfogadott módszerek, statisztikai próbák, hogy teszteljük az adott hipotézist vagy elméletet.
Az olyan tudományosnak hangzó tények, mint a metafizikai, nem tesztelhető, inkább hit kérdése. Mégis, sokan próbálnak meggyőzni minket olyan kutatásokkal, amelyek nagyon sok sebből véreznek. A legnehezebb pedig, hogy alapvetően tartalmaznak nagyon minimális tudományos alapot (ebben az esetben például maga az elnevezésben megjelenő fizika szót is), de az elhanyagolható mértékben figyelhető meg. Emiatt viszont kellő bizonyító erővel rendelkezik ahhoz, hogy sokan akár az életüket is feltegyék rá.
A tudomány azért is tud fejlődni, mert a bizton állított „tudományos tényeket” újra és újra megcáfoljuk és felülírjuk. Ez az áltudományok esetében nem történik meg, hiszen nem beszélhetünk sem bizonyításról, sem cáfolatról. Gondoljunk csak arra, amikor Galilei felfedezte, hogy nem a Föld körül forog az összes bolygó – valójában a Föld és társai a Nap körül forognak. Esetleg az is megfelelő példa, amikor Einstein relativitáselmélete felülírta az addigi összes tudományos elképzelést. Ez az elmélet azóta számtalan módon, különböző fizikusoktól elismerést nyert, és kiállta az idő, valamint a rengeteg tesztelés próbáját. Ezekkel a kiemelkedő alakokkal fejlődik a tudomány, és mindig tesz egy lépést előre. A cáfolhatóság tehát abban merül ki, hogy lehet módszertant alkalmazni a tesztelésre. A pszichológia világából Freud álmokkal kapcsolatos elméleteit nem fogjuk tudni megerősíteni, sem cáfolni, ezért ma már áltudománynak, álpszichológiai elméletnek tartjuk.
Az áltudományok legnagyobbika: az álpszichológia
A pszichológia, mint tudományág, még mindig nem kapja meg a neki járó elismerést és tiszteletet a tudományok között, és ennek talán legnagyobb oka, hogy kevésbé ismert a módszertana.
A pszichológia matematikai és statisztikai alapokra épül – minden viselkedést, megfigyelést „számosítanak”, és különböző statisztikai eljárásokkal valódi eredményt számolnak ki a kutatók.
Napjainkban már sok pszichológiai elmélet kapott kritikát és tették az áltudomány ernyője alá, mint ahogy a fenti példákból is látszik, Freud legtöbb elmélete így járt.
Parapszichológia
A legnépszerűbb ága az álpszichológiának minden kétséget kizáróan a parapszichológia. A parapszichológia megpróbálja az energia átadását tudományos alapokra helyezni: ide tartozik a telepátia, vagy akár a médiumok létjogosultsága is. Bár vannak egészen meggyőzőnek tűnő vizsgálatok a témában, a legnagyobb probléma, amibe ütköznek, az a cáfolhatóságuk. Mivel nem látjuk az energiát vagy a telepátiát, így mérni sem igazán tudjuk, ezáltal tesztelni sem.
Pozitív pszichológia
A legnagyobb kihívás, hogy meg tudjuk különböztetni a pszichológiát, mint tudományt a pop pszichológiától és az álpszichológiától. Ennek jó példája a pozitív pszichológia, hiszen a teljes skálát lefedi. A pozitív pszichológia egy valódi méréseken, teszteken és kérdőíveken alapuló pszichológiai irányzat. Számos hazai kutató szakterülete is, például Dr. Szondy Máté, Dr. Nagy Henriett, vagy Dr. Szabó-Bartha Anett is elkötelezett kutatója.
Egy könyvesboltba belépve viszont valószínűleg az irányzat kissé könnyebben fogyasztható, eladhatóvá tett változatait találjuk könyv formában. A kutatások szaknyelvét csak a valódi kutatók értik, viszont ahhoz, hogy a hétköznapi emberekhez is eljusssanak az eredmények és azok alkalmazhatósága, szükségszerű lefordítani azokat „hétköznapi nyelvre”. A tudományos kutatások ugyanis önmagukban az utca emberének semmit sem jelentenek, ha nem tudják mire hasznosítani őket.
A pozitív pszichológia félreértelmezése ott kezdődik, amikor már toxikus pozitivitással találkozunk. Az olyan mondatok, mint hogy „ne foglalkozz a rossz dolgokkal”, „mindig mosolyogj”, „a siker útjában csak te állsz”, vagy a különösen népszerű „fake it ’til you make it”, vagyis „tettesd, amíg valóban nem sikerül” hatalmas kárt okoznak az embereknek. Ezek a kijelentések arra késztetnek, hogy bizonyos énrészeinktől vagy érzelmeinktől megpróbáljunk rövid úton megszabadulni, elnyomni magunkban a traumáinkat, mást mutatni, mint amilyenek vagyunk, amit utána hosszú évek önismereti munkája alatt tudunk csak feloldani.
Hogyan ismerjük fel az álpszichológiát?
Az álpszichológia emiatt káros lehet az egyénekre, és sok esetben a társadalomra is. Érdemes tehát alaposan utánajárni a tudományosnak tűnő információknak. Ehhez adunk némi útmutatást:
- Mindig nézzünk utána annak, hogy ki az, aki az adott információt közli! Az olyan információk mint, hogy az illetőt az orvosi kamara kizárta, vagy nem tagja a pszichológiai társaságoknak, esetleg már volt több szembekerülése a törvénnyel, mindig nagyon erős intő jelnek számítanak.
- Emellett érdemes azt is megnézni, hogy miközben valaki a tudományosnak tűnő állításokat írja, van-e mögötte valamilyen sales, vagyis értékesítő tevékenység. Ha ő maga kínál rá megoldást, egy terméket, akkor gyanús, hogy áltudománnyal állunk szemben.
- Másik intő jel lehet, hogy a szerző maga valóban rendelkezik-e megfelelő képesítéssel az adott szakterületen. Amennyiben igen, akkor az hozzáad a hitelességéhez, de mindig érdemes szétnézni az adott tudományterületen, hogy körülbelül milyen arányban értenek vele egyet más kutatók. Ha az adott irányzatban csak ő és néhány kollégája tevékenykedik, akkor biztosra vehetjük, hogy áltudomány, amit végez.
- Végül pedig, ha úgy látjuk, hogy valaki az összes felmerült kérdésünkre megoldást kínál (sok esetben ugyanazt), akkor kezdjünk el gyanakodni! A pszichológia világában ugyanis jelenleg sokkal több a megválaszolatlan kérdés, mint a megválaszolt, ennek oka pedig rövid történetében keresendő.
Talán a legfontosabb, hogy mindig mérjük fel, mennyire káros az, amit az illető végez vagy állít. Például a gyors fejlődést és változást ígérő „terapeuták” biztosan több kárt fognak maguk mögött hagyni, mint amennyi előnyt adhatnak. Elképzelhető, hogy úgy gondoljuk, nincs időnk belekezdeni egy akár évekig tartó terápiába, de ha helyette különböző önjelölt segítőket veszünk igénybe, akkor a pénzünk, időnk, energiánk is csak kifolyik a kezünkből. Mindamellett pedig óriási károkat okozhatnak a személyiségünkben, önértékelésünkben. Ezért válasszuk inkább a hosszútávú, lassú eredményt ígérő, valódi képzettséggel rendelkező pszichológusokat!
Felhasznált szakirodalom
Gordon, M., D., 2017. The problem with pseudoscience. Pseudoscience is not the antithesis of professional science but thrives in science's shadow. EMBO Reports, 2017 Sep. 18(9), 1482-1485. doi: 10.15252/embr.201744870
https://www.britannica.com/topic/criterion-of-falsifiability
