„I invented violence, you vile venomous volatile bitches" - fogjuk be a fülünket, ha ilyen sorokat hallunk? Karrierje során Eminemet rengeteg kritika és támadás érte a nőket hasonlóan degradáló, lenéző és a nőkkel szemben ellenséges dalszövegei miatt. De vajon valóban átragad ez az attitűd automatikusan a zene hallgatójára? Michael D. Cobb és William A. Boettcher, a North Carolina State University tudósai erre a kérdésre keresték a választ a Journal of Applied Social Psychology-ban megjelent kutatásukban.

Korábbi kutatások szerint a rap-zene hallgatása elősegíti a faji sztereotipizálást és növeli a férfiak nőkkel szembeni agresszióját. A „gangsta rap” egyenesen normalizálja a nők fizikai abuzálását, az angol „rap” és a „rape” szó pedig majdnem ugyanaz.

Miután 2001-ben Eminem először nyert Grammy-díjat a The Marshall Mathers LP című albumáért, egyes kritikusok Eminem zenéjét intézményesített nőgyűlölésnek minősítették.

Empirikus kutatások találtak ugyan eredményeket arra vonatkozóan, hogy például nőgyűlölő rap-videók megtekintése növeli férfiaknál a szexuálisan agresszív viselkedést, fekete nők pedig jobban elfogadják a feléjük irányuló agressziót szexista tartalmak után. Azonban ezek a kutatások erős módszertani problémáik miatt meglehetősen megbízhatatlanok.

Mit jósolnak a pszichológiai elméletek?

A szociális-kognitív elméletek az előfeszítés és a sztereotípia aktiváció folyamataira alapozva azonban támogatják azt a feltételezést, hogy nőgyűlölő dalszövegek növelhetik a szexizmust. Az információfeldolgozás modellje és az automatikus sztereotípia aktiválódás elmélete szerint pedig a vizsgálati személyek neme is mediálhatja a reakciókat. A modellek a férfiaknál jósolnak nagyobb előfeszítési hatást, hiszen ők kevésbé motiváltak a szövegek alapos feldolgozására. A terjedő aktiváció elmélete alapján azonban az is elképzelhető, hogy az egész rap-zene szexistaként van sztereotipizálva, valamint kategorizálva az emberi emlékezetben, és ez az, ami növeli a szexizmust.

Jelen vizsgálat kutatóinak fő hipotézise a következő volt: a rap-zene hallgatása magasabb szexizmushoz fog vezetni.

Első eredmények: Beastie Boys vs. Eminem

Első kutatásuk során három vizsgálati csoportot alakítottak ki: a vizsgálati személyek egyik fele nem hallgatott zenét (kontroll csoport), a másik fele nem-nőgyűlölő jellegű rap-zenét hallgatott (a Beastie Boys’ Sabotage cím számát), a harmadik csoport pedig nőgyűlölő jellegű rap-zenét hallott (Eminem Kill You című számát). A résztvevők egy szobában meghallgatták a zenéket, majd egy kérdőívet töltöttek ki, amely a szexizmus mértékének felmérésére irányult.

A vártakkal ellentétben, az eredmények szerint a rap-zene hallgatása nem befolyásolta a szexizmus változását, csak a vizsgálati személyek neme volt hatással arra.

Eredmények az Ambivalens Szexizmus kapcsán

Következő vizsgálatukban a kutatók már egy modernebb elméletet, az ambivalens szexizmus elméletét és egy adaptívabb mérőeszközt, az Ambivalens Szexizmus Kérdőívet használták. A kérdőív kidolgozóinak elmélete alapján a szexizmus ambivalens jelenség, hiszen egyszerre tartalmazza az ellenséges szexizmus és a jóindulatú szexizmus dimenzióját. A jóindulatú szexizmus egyfajta paternalizmus, és a nők férfiak általi védelmétől az ajtóban való előre engedés gesztusáig terjed. Az új kérdőívvel differenciáltabb eredményeket sikerült kimutatni:

a férfiak és a nők másként reagáltak a rap-zene hallgatására.

A férfiaknál egyetemesen magasabb szexizmus mutatkozott, mindkét rap-zenét illetően. A nők értékei változtak a rap-zene fajtája és a szexizmus két dimenziója szerint is: szexizmusuk csak a jóindulatú szexizmus, és nem-nőgyűlölő jellegű rap esetén emelkedett.

Konklúziók

A nőgyűlölő rap-zenének azonban összességében nem volt főhatása a szexizmus mértékére. Ez kiderült, amikor az Eminem zenéjét hallgató csoportot összehasonlították a zenét nem hallgatók csoportjával, és nem találtak eltérést közöttük. Az ellenséges szexizmusra gyakorolt hatást pedig a nem-nőgyűlölő rap-zene okozta, és nem Eminem zenéje. Ennek az elsőre logikátlan eredmények talán egy korábbi Beastie Boys szám, a „Girls” lehetett az oka, amit a vizsgálati személyek ismerhettek és ez feszíthette elő szexizmusukat. Valamint az is lehet, hogy zene esetén nem a dalszöveg, hanem a „beatek” erőssége és agresszivitása feszíti elő a szexizmust.

Ironikus, hogy a vizsgálat női résztvevői visszajelzésükben kiemelték, hogy Eminem ilyen jellegű szövegei túlságosan abszurdak ahhoz, hogy komolyan vegyék őket. Ez megerősíti néhány kutató elméletét arról, hogy Eminem gyakran használt művészi alteregója, a Slim Shady karakter az elfogadhatatlan viselkedések paródiája.

Összességében a cikk konklúziója, hogy a rap-zene hallgatása nem okozza a szexizmus emelkedését, nincs hatással arra. Az eredmények azt mutatják, hogy a rap-zene hallgatásának nincs befolyása ilyen téren sem a nőkkel szembeni attitűdre, sem a viselkedésre.