A háború és a jelenleg is dúló harcok következtében a civil lakosság tömegei kénytelenek egyik pillanatról a másikra elhagyni otthonukat, és idegen országokba menekülni. Mit él át, aki meghozza ezt a döntést? Egyáltalán, mit jelent pszichológiai szempontból ez a kérdés? Milyen pszichés következményei lehetnek ennek a veszteségnek? Cikkünk ezekre a kérdésekre keresi a választ.
„A legtöbb ember számára az otthon szentély, vagyis olyan hely, ahol nagy céljaikat művelhetik, a nyilvánosság betolakodása elől védetten.” írja Csíkszentmihályi és Halton Tárgyaink tükrében című könyvében, majd később ez olvasható: „Az otthon tehát nemcsak konkrét értelemben vett menedékhely, hanem azoknak a dolgoknak is menedéke, amelyek az életet értelmessé teszik.” Az otthon tehát nem egyszerűen egy lakcímkártyára felvezetett adat, hanem sokkal több annál. Az otthon elhagyása is sokkal több a puszta helyváltoztatásnál. Ahhoz, hogy megközelítőleg megérthessük, mit élnek át azok, akik kénytelenek elhagyni ezt a helyet, először az otthon fogalmát kell jobban megértenünk.
A környezetpszichológia elmélete szerint a pszichológiai szempontból kitüntetett környezettel kapcsolatban kialakul a helykötődés, ami a helyidentitás „magját” képezi. Ahogy a megnevezés utal is rá, a fontos, lélektani jelentéssel bíró helyek az identitás fontos szervezőelemeit képezik. Ezeknek a helyeknek meghatározóbbak az érzelmi vonatkozásai, mint a fizikai tulajdonságai (Horvát M.-Dúll-László). Befolyásolják személyes hatékonyságunkat, önértékelésünket és önmeghatározásunkat (Farkas).
Ezek közül a helyek közül az otthon kényelmet, ismerősséget és biztonságot jelent, menedéket nyújt a potenciálisan fenyegető külvilággal és a nyugtalansággal szemben.
Az otthon által valósul meg az ember ontológiai vagy létbiztonsága, ami összefügg az önmaguk egészként való megélésének, az időbeli folytonosságnak és a stabilitásnak az érzésével. Mindebből következik, hogy az otthon tere lokalizálhat ugyan, de mégsem redukálható pusztán annak helyére (Mitzen).
Mindezek elvont spekulációknak tűnhetnek, de nézzünk csak körül, hogy a szűkebb lakóterünkben milyen tárgyak vesznek körül bennünket. Csíkszentmihályi és Halton fentebb már idézett könyvükben bemutatják kutatási eredményiket. Valószínűleg mi is, hasonlóan a megkérdezettekhez, olyan fontos tárgyakat neveznénk meg, mint például könyv, plüssállatok, szobor, növény, tévé, vizuális alkotás, hangszer, fénykép.
Ezeknek az érzelmi kötődésekkel átitatott tárgyaknak az értéke (akárcsak az otthonnak), rendkívül összetett. Ahogy Dúll Andrea összefoglalja: „materiális, pénzbeli, dekorációs és intrinzik jelentésükön túl tranzakcionális tulajdonságaiknál fogva aktívan hozzájárulnak az emberek személyes, társas és kulturális identitásának, folytonosságélményének kialakításához, fenntartásához, újrakonstruálásához, és esetleges átstrukturálásához.”
Annak, aki menekül le kell mondania ezeknek a tárgyaknak a nagy részéről, ha nem is az egészéről.
A menekülést Erős Ferenc szociálpszichológus a migráció speciális eseteként határozza meg. A migráció kategóriájának felosztásai közül itt a legfontosabb különbségtétel, amikor szabad elhatározásból történik, és amikor nem akaratlagos a migrációs döntés – például háborúk vagy katasztrófák esetén. Más megközelítésben a migráció lehet önkéntes vagy kényszerű.
A menekülés sajátossága, hogy fenyegető és sürgető külső körülmények váltják ki. Fontos része, hogy nem a jobbnak megítélt (vagy remélt) ismeretlen vonzása váltja ki a „távozási vágyat”, hanem éppen ellenkezőleg: a károsnak vagy rossznak ítélt ismert elől kell elmenekülni.
Az otthon által betöltött különleges szerepből következik, hogy az elvesztése jelentős krízist von maga után.
Ez a krízis a fejlődési krízissel, vagy az Erikson-féle normatív krízissel szemben akcidentális vagy eseményszerű. Tehát az életszakaszokra jellemző növekedési lehetőséget rejtő fordulópontokkal szemben itt hirtelen érkező csapásról van szó, ami jellemzően sérti az önértékelést, a biztonságérzetet és megrendíti az önbizalmat, emellett a legtöbbször veszteségélmény kíséri.
A menekülés traumatikus tapasztalat, ami szorosan kapcsolódik a tárgyvesztés élményén alapuló tehetetlenség érzéséhez. Az otthon elvesztésének élménye párhuzamba állítható a különleges személyek elvesztésének élményével. A tárgyvesztést mindkét esetben a veszteséget feldolgozó gyászmunka kíséri.
A helyidentitás is súlyos sérülést szenved, amihez kapcsolódik az identitáselemek elvesztésének élménye. Ezzel együtt a személy önmeghatározása is sérül, ami szakadást jelent a folytonosságérzésében, hiszen fenntarthatatlanokká válnak a korábban helytálló identitásminták.
A tárgyvesztésből következő gyász mellett a szakirodalom a menekülés többféle krónikus pszichés következményét is felsorolja. Ilyenek lehetnek a poszttraumás stressz zavar, a depresszió, a pszichoszomatikus betegségek, a szorongás, pánik, kényszertünetek, illetve a pszichotikus zavarok.
A szorongásnak többféle típusát is kiválthatja: szeparációs szorongást; szorongást a felettes én részéről a lojalitás és az értékek tekintetében; mániás szorongásokat az újjal és az ismeretlennel való konfrontáció eredményeként; depresszív félelmeket, melyek az elvesztett tárgy és az én elvesztett részei feletti gyászt alakítják; és a zavarodottság szorongását, mely a régi és új közötti különbségtétel kudarca.
A menekülés azonban az új helyre történő megérkezés után is jellegzetes állapotot eredményez. León és Rebeca Grinberg, akik cikkükben a pszichoanalitikus szemszögből vizsgálják a migrációt, megállapítják, hogy az ismeretlennel való szembenézés kétsége és szorongása mellett elkerülhetetlen kísérője a szorongásnak a regresszió. Ez gyakran bénítóan hat – gátolja az embereket abban, hogy megfelelően használják a rendelkezésükre álló erőforrásokat.
Ezt a sajátos élményt a szerzőpáros Kafka Amerika című regényének egy jelenetének segítségével próbálja megragadhatóvá tenni. A regény főhőse, Karl Rossmann Amerikába, az ígéret földjére érkezik. Nem sokkal azonban a megérkezése után ellopják az utazóládáját, amit egy idegenre bízott. Ennek az eseménynek szimbolikus jelentősége van. A láda elvesztése összegzi mindazt a veszteséget, amit Karl a migráció során elszenvedett: elveszíti legértékesebb tulajdonainak és identitásának egy részét, valamint átmenetileg az én teljesítőképességének egy részét is, a megérkezésnek köszönhetően.
Végezetül fontos megemlíteni, hogy a fentiekkel, a meneküléssel együtt járó krízissel szervesen összefügg a tömegkommunikáció kérdése. Ez egyszerre tölt be jelentős szerepet a menekültek és a nem menekültek életében, hiszen egy olyan médiumról beszélünk, ami már a közvetlen, személyes találkozás előtt képes összekapcsolni őket.
Hajduska Marianna, pszichiáter, pszichoterapeuta és szociológus írja le Krízislélektan című könyvében, hogy korunk háborúinak sajátos vonása lett a tömegkommunikáció, ami által „a háborús mészárlások is beköltöztek a mindennapjainkba”. Ennek az új aspektusnak kettős éle van. Annak köszönhetően, hogy nagyobb tömegeket tud megszólítani, lehetőséget ad a társadalmi kontrollra, többek között úgy, hogy ösztönözi az együttérzést és a segítségnyújtást, valamint az összefogás megsokszorozását. Hátránya lehet azonban, hogy a nézőben a szenvedő emberekkel, az agresszióval és az embertelenséggel szemben közömbösség és közönyösség alakulhat ki, valamint immunizálódhat a borzalmak átélésével szemben. Ennek az időszaknak az egyik legfontosabb feladata és kihívása, hogy ez utóbbi ne történjen meg.
Felhasznált Irodalom
Ferenc, E. (2019). Migránsok, menekültek, idegenek. Társadalomlélektani megfontolások és kérdések a menekültválságról. IMÁGÓ Budapest, 2019, 8(1): 24-37.
Grinberg, L., Grinberg R. (2019). A migráció pszichoanalitikus vizsgálata: normális és patológiás vonatkozások. IMÁGÓ Budapest, 2019, 8(1): 6-23
Mitzen, J. (2018). Feeling at home in Europe: Migration, ontological security, and the political psychology of EU bordering. Political Psychology, 39(6), 1373-1387.
Johanna, F. (2014). A migráció aktuális pszichológiai perspektívái. Magyar Rendészet, 14(1), 107-115.
Hajduska, M. (2008). Krízislélektan. Budapest. ELTE Eötvös Kiadó.
Horvát M, T., Dúll, A., & László, J. (2006). A helyveszteség vizsgálata migrációban lévő magyar fiatalok körében: Kutatási beszámoló. Magyar Pszichológiai Szemle, 61(1), 133-153.
Csíkszentmihályi, M., Halton E. (2011). Tárgyaink tükrében - Az vagy, amit birtokolsz. Budapest. Libri Könyvkiadó Kft.
Dúll, A. (2010). Helyek, tárgyak, viselkedés. Környezetpszichológiai tanulmányok. Budapest, L’Harmattan Kiadó.
