Mik azok a csecsemőkori reflexek, és mi közük lehet a gyerekek fáradékonyságához, ügyetlenségéhez vagy önbizalomhiányához? Lehet-e kezdeni valamit velük abban az esetben, ha 5 éves kor után is működnek? Felnőttkori pszichés nehézségeink hogyan eredeztethetők olyan, a korai években átélt tapasztalatainkból, amikre már nem is emlékszünk? Ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni a „Bennünk élő csecsemők” című előadás. Tudósításunk.
Viszonylag kevés az olyan nehézség, melyben gyermekek és felnőttek egyaránt érintettek lehetnek. A Mindset Pszicho-Kávéházában ezúttal egy ilyen téma került terítékre: az este meghívott előadója, Sarlós Erzsébet biológia-testnevelés szakos tanár, szenzomotoros terapeuta abba vezette be a közönséget, hogy a velünkszületett csecsemőkori reflexeink hogyan okozhatnak problémákat gyermek és felnőttkorban egyaránt, amennyiben nem integrálódnak az idegrendszer érése során. Ahogyan a gyermek folyamatos figyelmetlensége vagy izgágasága, úgy a felnőtt önbizalomhiánya vagy teljesítménykényszere mögött is állhatnak akár integrálatlan csecsemőkori reflexek. Sarlós, aki az Esterházy Károly Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának doktorandusza is egyben, számtalan kutatással és szakirodalmi adattal kiegészítve mutatta be ezeknek a reflexeknek a kialakulását és funkcióját, valamint arról is beszélt, hogyan kezelhetők az úgynevezett szenzoros integrációs terápiával akkor, ha az integráció hiányában a legkülönfélébb módon nehezítik meg a gyermek vagy felnőtt életét.
Néhány főbb reflex
Az előadó némi bevezető után ismertette azokat a csecsemőkori reflexeket, melyek gondot okozhatnak, elsősorban gyerekeknél. Piaget gondolatát idézve elmondta, hogy ezek a reflexek a szenzomotoros érés során 2 éves korig – jó esetben – integrálódnak. Körülbelül 3,5 éves korig ez kitolódhat, illetve van egyfajta spontán érés a későbbiekben is, de az intenzív szenzomotoros fejlődés az élet első két évében történik.
- Moro reflex
Az újszülött csecsemő kikerülve az anyaméhből, hirtelen nagyon sok idegen ingerrel találkozik és megemelkedik az adrenalinszintje. A fényesség, a hangok vagy akár a gravitáció mind olyan tényezők, melyek kevésbé voltak rá hatással az anyaméhben. Ezekre a hatásokra adja az úgynevezett Moro reflexet, amikor is hátraveti a fejét, mély levegőt vesz, végül pedig összezárja a kezét. A szakirodalom szerint ez az a reflex, mely integrálódás hiányában a pszichét és a lelki életet közvetlenül befolyásolja azáltal, hogy a fennmaradó magas adrenalinszint miatt igazán nyugodt és ellazult állapot nem tud kialakulni a gyermeknél a későbbiekben sem – helyette szorongás, önbizalomhiány és teljesítménykényszer jelenhet meg.
- Szopó és markoló reflex
Ez a reflex időben egyszerre alakul ki a markoló reflexszel. Előbbi felelős azért, hogy ha megérintjük egy csecsemő száját, akkor a szájával szopó mozdulatokat produkáljon, míg az utóbbi azért, hogy ha az ujjunkat például egy csecsemő kezébe tesszük, akkor rászorít és nem tudja elengedni. Azoknál a gyerekeknél és felnőtteknél, akiknél ezek fennmaradt, megfigyelhető, hogy mindig matatnak a kezükkel, vagy egyfolytában a kezükben kell lenni valaminek. Folyamatosan rághatnak valamit, például a pólójukat vagy a ceruzát, de az is gyakori, hogy az ujjszopás marad fenn sokáig.
A szopó reflex megmaradása azért is probléma, mert negatívan befolyásolja a beszédképzést és a beszédészlelést,
a markoló reflex pedig akadályozhatja a szabályos ceruzafogás kialakulását, mert nem engedi a hüvelykujjat szembe fordulni a többi négy ujjal, ezáltal a normál lendületes írás elsajátítása akadályozott lesz. Felnőttkorban, például azoknál a fúvós hangszeren játszó zenészeknél, akiknél megvan a szopó-markoló reflex, nagyon könnyen széteshet a szabályos szájtartás nagyközönség előtt, fokozott stresszhelyzetben, és belátható, hogy ez mekkora mértékben nehezítheti meg a mindennapokat – mondta Sarlós Erzsébet.
- Asszemiterikus tónusos nyaki reakció
Ennek a reflexnek óriási szerepe van a szülésnél: a gyermek a szülőcsatornában elfordítja a fejét jobbra, és eközben kinyúlik a jobb karja és behajlik a bal. Így tud elfordulni a szülőcsatornában, így segít az anyának a születés folyamatában. Később ebből alakul ki a szegmentális átforduló reflex, majd pedig a kúszó-mászó reflex. Azonban ha az aszimmetrikus reakció megmarad, akkor nem tud elkülönülni a test felső és alsó részeinek működése: együtt mozog a láb a kézzel. A nagy együttmozgások miatt aztán nagyon nehézzé válnak a finommozgások, hiszen ha valamelyik testrészünk mozog, akkor mozog hozzá még több másik, aminek nem kéne, és ezeket tudatos erőfeszítés árán legátolni rendkívül fáradtságos munka. De képzeljük csak el – mesélte a mozgásterapeuta –, hogy milyen kínkeserves lehet annak a felnőttnek az élete, aki autóvezetés közben, ha elfordítja a fejét jobb, hogy ránézzen a visszapillantóra, akkor a fejével együtt a karja is elmozdul, a kormánnyal együtt.
- Galant reflex (csípőágyéki reflex)
Szintén a szülésnél van jelen először: a gyermek csípőjének elfordulásáért felelős a szülőcsatornában. Fennmaradásakor a gyerekek állandóan mozgásban vannak: billegnek, hintáznak és nem bírnak megülni a fenekükön. Sarlós szerint azoknál a gyerekeknél, akikre azt mondják, hogy hiperaktívak, ez a reflex 99 százalékban jelen van, Asperger-szindrómával küzdőknél pedig ez a szám 100 százalék.
- Tónusos labirintos reflex
Amikor egy csecsemőnek a fejét előre billentik, behajlik a karja, majd ha hátra billentik, akkor kinyúlik a karja és a lába. Amíg ez a reflex megvan, addig a normális fejbeállítás nem történik meg, tehát például ha egy gyerek vagy felnőtt elpilled a buszon és felébred, akkor nem fog magától visszarántódni a feje középhelyzetbe, mint egyébként kellene. Azáltal, hogy az egyénnek akaratlagosan kell tartania a fejét, sokkal több energia megy el, mint kellene, és ez megnyithatja az utat a különféle figyelemproblémák előtt.
- Szimmetrikus nyakitónusos reakció
A gyereket a felállásban segíti leginkább. Miközben kinyúlik a karja, behajlik a térde, és ekkor fel tud ülni, illetve amikor behajlik a karja, akkor kinyúlik a lába, ezáltal ha valamibe belekapaszkodik, szép lassan fel tud majd állni. Azok a gyerekek, akiknél ez megmaradt, az osztályban állandóan a padon fekszenek, leeszik magukat és minden leesik körülöttük. Az izomtónusuk hipotón, és nagyon nehezen tudnak megülni akár csak 20 percig is, nem hogy egy teljes tanóra során.
Biztos az a diagnózis?
Sarlós a reflexek ismertetése után egy érdekes felvetést vázolt. Több szakirodalomra hivatkozva arról beszélt, hogy amíg nem integrálják az összes reflexet, addig nem lehet teljes biztossággal kimondani valakiről, hogy bizonyos diagnózisokkal, például ADHD-val vagy autizmus spektrummal küzd. Ennek az az oka, hogy
nagyon sokszor az idegrendszeri éretlenség tünetei megegyeznek az adott kórképek tüneteivel.
Tehát, ha az autizmus tünetei elmúlnak a reflexek integrációját elősegítő torna hatására, akkor tévedés autizmusról beszélni – érvelt az előadó, aki saját tapasztalatát is megosztotta, miszerint több olyan gyerekkel is találkozott munkája során, akik vitték a papírt az autizmusukról, azonban ő maga úgy gondolja, hogy ezek a gyerekek valójában nem autisták, csak nem integrálódtak megfelelően a reflexeik. Ez a félreértés azért jelent nagy problémát, mert ha valaki egyszer megkap egy diagnózist, akkor attól nagyon nehéz megszabadulni, az összes velejáró társadalmi megítéléssel egyetemeben.
Mi a megoldás?
Sarlós rögtön az elején leszögezte: nagyon lényeges lenne, hogy azok a gyerekek, akiknek az idegrendszere nem elég érett az iskolához, azok lehetőleg ne kerüljenek be az oktatásba, mert ezzel csak a problémáknak ágyazunk meg.
Az idegrendszer érését gyermekkorban leginkább bizonyos mozgásfajtákkal lehet megfelelőképpen segíteni. Aranyat érhetnek például a szakszerűen megtartott testneveléses foglalkozások, mondta az előadó. Azonban ha a szenzomotoros érés során a reflexek integrációja megkésett, akkor jöhet szóba a szenzomotoros tréning, melynek során különféle tornagyakorlatokkal stimulálják az idegrendszert. A gyakorlatok nagyon egyszerűek, általában azokat az utakat járják be, melyek mentén a reflexek is normál módon fejlődnek. Sztenderd terápia nincs – érvelt a mozgásterapeuta –, mert minden gyerek önálló és különböző, ezért meg kell találni azt a speciális mozgássort, ami számára terápiás hatású lehet. Fontos a megfelelő intenzitás és ismétlésszám, hiszen ha túl gyenge vagy kevés a stimuláció, akkor a fejlődés megtorpanhat egy szint után.
Az előadást követően egy interaktív beszélgetés alakult ki, melynek során lehetőség nyílt az eszmecserére az előadó és a közönség között. A vendégek – akik között több, témában jártas szakember is volt – éltek is a lehetőséggel, és tovább színesítették meglátásaikkal az elhangzottakat.
…
Izgalmas témák és hiteles előadók - heti rendszerességgel a Mindset Pszicho-Kávéházban. Várunk téged is eseményeinken budapesti Központunkban!
