Amikor a csapat szelleme előbújik a palackból

A versengés sok sportot kedvelő adrenalin szintjét mozgatja meg a versenyidőszakban. A játékosok rivalizálása izgalmassá teszi az eseményeket, de mit tudunk a versengés természetéről és, hogyan befolyásolja a teljesítményt a csapatszellem?

A versengés olyan pszichológiai jelenség, amely erőteljes viselkedéses reakciókat vált ki az ezt átélő személyekben. Bár a versengés a sport területén kap látványos szerepet, ugyanúgy megfigyelhetjük az iskolai közegben a diákok között, az üzleti életben cégóriások esetén, de a munkavállalók között is jellemző. A versengés milyensége a versenytársak kapcsolatától is függ. Például egy ismerős vetélytárs elleni verseny teljesen más élményvilágú lehet, mint egy idegennel szembeni. A játékelmélet alkotói szerint a fogoly dilemma hatással van a játék során meghozott döntésekre, és más színezetű lehet,  ha a résztvevők között már voltak korábbi interakciók, ismerősek egymás számára. A fogoly dilemma során, annak ellenére, hogy minden résztvevő nyeresége a saját döntésétől függ, az elhatározás nagy mértékben azon is áll, hogy a játékosok mit gondolnak egymás várható döntéséről. A résztvevők elképzelik a lehetséges kimeneteleket, és nyereséget, és választaniuk kell, hogy a biztonságos közös kis siker mellett, vagy a saját, nagyobb nyereség mellett határozódnak el.

A rivalitás nagyrészt kapcsolati jelenség, és hatással van a kompetitív viselkedésre. Ennek mértéke magasabb azoknál a csapatoknál, akiknek a teljesítményszintje hasonló és már többször is versenyeztek egymással, történetük van. A rivalitás magas erőfeszítés alapú teljesítménnyel társul, ahol a védelmi pozíció kulcsszerepet kap a támadás mellett. Olyan szubjektív versengő kapcsolat beszélhetünk, ahol a résztvevők pszichológiai bevonódása magas, és a vetélytárssal szembeni versengés tétjének érzete erőteljes a helyzeti tényezők objektivitásától függetlenül. Tehát a rivalitás akkor jön létre, ha a résztvevő erős érzelmeket él át a verseny kimenetelével kapcsolatban, vagy jóval versengőbb bizonyos játékosokkal szemben. Ezek a játékosokkal való kompetitív kapcsolat egyenes következményei, amikor gazdasági, reputációs és más objektív tétek vélt fontossága kiemelkedő.

Hogyan játszik közre a csapatszellem?

Az elemzések szerint a csapatok akkor teljesítenek a legjobban, amikor megfelelő ismeretekkel, képességekkel és készségekkel rendelkezek, valamint a csapatot meghatározó környezet, struktúra és vezetési stílus összesimul. Azonban 

a csapatokat kiemelkedővé a csapatszellem teheti.

A csapatszellem láthatatlan összetevőinek a jelenlétét minden csapattag átérzi, mégis nehezen határozható meg. A csapatok olyan kettős feszültségeket kell optimálisan kezeljenek, amelyek az egyén és a csoport között jöhetnek létre és áthatják a csapat életét: legyen az a versengés- együttműködés, a bizalom- éberség, vagy a harmónia-konfliktusok dimenzióiban. Ezekkel az alapvető ellenmondásokat hordozó paradox kihívásokkal néznek szembe a csapatok. A kutatók szerint a csapatszellem olyan kognitív keret, melyben a csapattagok osztoznak, és ez felvértezi őket, hogy kapacitásuk legyen megfelelően kezelni a csoportban megjelenő ellentmondásos társas folyamatokat: egyéni és kollektív célok, győzelem és vereség, építő és romboló konfliktusok, közeli, de még sem túl szoros kapcsolatok.

Vannak olyan csapatok, akik el tudják érni és fenntartani az egészséges egyensúlyt a csapatmunka kollektív és egyéni összetevői között. Ezek a csapatok olyan kettőségekként kezelik ezeket a paradoxonokat, amelyeket le kell győzniük: az egyén és a csapat is pozitív feszültséget él át, amely a legjobbat hozza ki belőlük, és nem hagyják, hogy az egyik szélsőséges pont vegye át az irányítást. A kutatások alapján feltételezik, hogy amikor ez a paradoxoni elmeállapot fenntartott, akkor az egyének azt észlelik, hogy

a csapat nagyobb, mint az egyéni cselekvések összessége,

és ez lehetővé teszi, hogy megvalósítsák egyéni céljaikat. Ezzel szemben, amikor az egyéni célok dominálnak a csoportban, akkor a csapat elveszíti a kollektív erejét. Ilyenkor az egyéni törekvés miatt csökkenhet a csoportérdek figyelembevétele, és ez olyan feszültséget kelt, ami minden csapatsportoló számára jelenthet, és a csapatszellem kialakulását is meggátolhatja. Hasonlóan a csapatszellem ellen hat, amikor a csoportban elveszik az individuum, nincsenek egyéni célok, hanem közös, nem személyre szabott működés van kitűzve. A csoportgondolkodás ezen folyamatai jól szemléltetik azokat a diszfunkcionális működéseket, amiket a csapat dinamikája hozhat létre, azáltal, hogy nem veszi figyelembe az egyéni különbségek és törekvések fontosságát. Az eredmények alapján a csapatok akkor teljesítenek a legjobban, amikor mind az egyéni, mind a csapat célok is érvényesülni tudnak.

A túlzott egyéni cél az identitást veszélyezteti, a szélsőségesen kollektív irány a vitalitást és az egyéni törekvést.

A csapatszellemre jellemző, hogy abban az energizáló élettérben tartja a csapatot, ahol a szemléltetett paradoxonok a résztvevőket gazdagítják és viszik előre. Amennyiben a csapattagokat segítik, hogy megküzdjenek az ellentmondásokkal, akkor az segítheti a csapatszellem létrejöttét, és az összeteljesítményüket. Fontos, hogy a résztvevők felfedezzék: bár a győzelem a cél, azonban a vereség által a csapattagok közötti kötelékek kialakulása is erősödhet, hiszen a vereség megtaníthatja a tagokat, hogy hogyan támogassák, és bíztassák egymást. A csapattársi kapcsolatok érzelmi kötelékeket alakítanak ki a játékosok között, és ez a motiváció és a kölcsönös elismerés mértékét növeli.