Amikor a „Hagyd ott!” nem segít – a párkapcsolati erőszak ördögi köre

Ma Magyarországon körülbelül 2 millió olyan nő él, aki 75 éves kora előtt súlyos lelki bántalmazáson ment keresztül a partnere által. Közel 800 ezer nő tapasztalt élete során testi, és mintegy 300 ezer szexuális erőszakot. S legalább 250 ezer nő él jelenleg is olyan kapcsolatban, ahol fizikai és/vagy szexuális bántalmazásnak van kitéve. Az igazságszolgáltatásban azonban pusztán töredéke jelenik meg ezeknek az eseteknek. Milyen tévhitek akadályozzák a segítségkérést és a hatékony segítségnyújtást ma? Miért olyan logikátlan az, ami elsőre olyan logikusnak tűnik: „Hagyd ott!”? Cikkünkből kiderül.

Noha a párkapcsolati erőszakot bármelyik nem gyakorolhatja, manapság mégis nagyobb számban férfiak követnek el bántalmazást nők ellen.  „De hát nem is ütötte meg és szexuálisan sem bántalmazta.” Nagy

tévedés azt gondolni, hogy csak a fizikai vagy szexuális visszaélést minősíthetjük bántalmazásnak.

Szóbeli erőszaknak tekinthető, amikor a partner veréssel, öngyilkossággal fenyegetőzik, nőgyűlölő kifejezésekkel él, folyamatosan becsméreli, nevetség tárgyává teszi társát. A lelki erőszak esetében a bántalmazó érzelmi elhanyagolásban részesíti a partnert. Bizonyos esetekben szélsőséges kontrollnak veti alá, manipulálja, megkérdőjelezi döntéseit, módszeresen rombolja önbecsülését vagy betegesen féltékenykedik. Minden negatív történésért a másikat hibáztatja, saját erőszakos viselkedéséért is a másikat okolja. Az úgy nevezett gazdasági-társadalmi erőszak elkövetése során a bántalmazó korlátozza az áldozatot erőforrásaiban. Megakadályozza, hogy saját keresete felette rendelkezzen, esetleg dolgozni sem engedi. Megszabja, hogy kivel és mikor találkozhat. Sajnos túl gazdag az ember eszköztára azt illetően, hogy hányféleképpen tudja testileg-lelkileg bántalmazni, kizsákmányolni, tönkretenni társát.

A kölcsönös, szabad akaratból történő szexuális érintkezés bármilyen típusú kapcsolatban alapvető feltétel. Ha ez sérül, a tett erőszaknak minősül akkor is, ha házastársakról beszélünk. A párkapcsolati erőszak körüli tévhitek Ezek a tévhitek gyakran az okok keresése köré összpontosulnak. Ez a megközelítés azonban könnyen az áldozat felelősségre vonását sugallja.

Nincs olyan ok, amely a másik bántalmazására jogosíthatna fel.

Legyünk akár érintettek, hozzátartozók, szomszédok, segítő szakemberek, a jelenség ellen tenni akarók, érdemes átgondolnunk, hogy bennünk milyen mítoszok élnek, amelyek adott esetben károsak az erőszak elleni fellépést illetően. A teljesség igénye nélkül nézzünk rá néhányra.

• „A kiállhatatlanságod vezetett ide. Ha jó feleség lettél volna, most nem történne ez. A nőket különben is irányítani kell, hogy tudják mi a dolguk.”

A partner zavaró viselkedése, a társ által nem kedvelt tulajdonságok nem jogosíthatnak fel soha senkit a bántalmazásra. Ezek a nők sokszor épp hogy minden körülmény között „jó feleségek” próbálnak maradni, hogy elkerüljék párjuk felbosszantását. A nők megnevelésének jogába vetett hit pedig azon az egyenlőtlenséget hirdető rendszeren alapszik, amely ezáltal legitimálja, hogy a férfi erőszakot kövessen el a partnere ellen, amennyiben az nem az ő elvárásai mentén viselkedik.

• „Az alkohol teszi ezt velem. Ígérem, leszokom.”

Az alkohol önmagában nem szül erőszakot. Számos olyan alkoholproblémákkal küzdő ember él, akik nem bántalmaznak. A baj a bántalmazó hitrendszerében gyökerezik, melyben elfogadható az erőszak, legyen akár józan, akár alkohol által befolyásolt állapotban. Az alkoholos állapot pusztán jobban oldja az erőszakos viselkedés gátlásait.

• „Ha egy nő nem hagyja ott a bántalmazó félt, megérdemli, amit kap tőle.”

Külső szemmel könnyen dobálózunk ezzel a gondolattal, és egyértelmű áldozathibáztató élével csak súlyosbíthatjuk az érintett állapotát. Az erőszaknak kitett nő számos külső és belső tényező (a cikk második felében tárgyaljuk bővebben) mentén gátolt abban, hogy kilépjen a bántalmazó kapcsolatból.

• „Még az is jobb, ha bántalmazó apa mellett nőnek fel a gyerekek, mintsem csonka családban.”

A kutatások azt mutatják, hogy erős együttjárás van az anya és a gyermek által elszenvedett erőszak között. Azaz, ha az anyát bántalmazzák, jó eséllyel a gyermek is áldozata a visszaélésnek. Ha azonban a gyermek „csak” tanúja a bántalmazásnak, akkor is komoly lelki tehernek van kitéve. Egyrészt lojalitáskonfliktusba kerül a szüleivel. A bántalmazó iránt egyszerre érezhet dühöt, ugyanakkor küzd az elismeréséért, hiszen függő helyzetben van. Ezek a gyermekek gyakran magukat hibáztatják az apa erőszakos viselkedéséért, vagy felelősnek érzik maguk azért, hogy megvédjék anyjukat, testvéreiket. Elképzelhető, hogy a gyermek a bántalmazott egyetlen szövetségese, amely érzelmileg megterhelő szerep számára. A kiegyensúlyozott fejlődést sokkal jobban támogatja egy érzelmileg stabil egyszülős, mintsem egy rettegésben tartott teljes család.

Az erőszakban felnövő gyermek mindenképpen súlyos stresszt él át, melynek komoly következményei vannak testi, lelki egészségére, szociális kapcsolataira. A fent tárgyal tévhitek sajnos csak töredékei azoknak a mítoszoknak, melyek a párkapcsolati erőszakot manapság körüllengik. A NANE Nők A Nőkért Együtt Az Erőszak Ellen Alapítvány Miért marad? című kiadványát jó szívvel ajánljuk további tájékozódás céljából. Az erőszak dinamikája: felemésztő ördögi kör A bántalmazó-áldozat kapcsolat sajátos dinamikával jellemezhető. A visszatérő stádiumok a feszültség felgyülemlése, az erőszakcselekvés, illetve a mézeshetek. Az erőszak fennállásának idejével arányosan egyre rövidülhet az egyes szakaszok között eltelt idő, valamint az erőszak formája is súlyosbodhat. https://www.facebook.com/NANEegyesulet/videos/1900116023352076/ A feszültség felgyülemlése során az összezörrenések egyre gyakoribbak. A bántalmazó keresi a konfliktusokat, kritizálja a partnerét, aki próbál megtenni mindent, hogy megfeleljen társa valós vagy vélt elvárásainak, azzal a reménnyel, hogy ezáltal elkerülhető a duzzadó harag kitörése. A feszültség azonban az erőszak-cselekedetben fog oldódni, legyen szó szóbeli vagy fizikai aktusról. Ezután a bántalmazó viselkedése gyakran átfordul egyfajta manipulatív, kiengesztelő formába. Ez a mézeshetek szakasza, amikor igyekszik megbánást mutatni, s akár ajándékokkal, szélsőséges kedveskedéssel próbálja meg elhitetni, hogy többet nem fordul elő a bántalmazás. A ciklus dinamikájában ez a rész az, amely kifejezetten megnehezíti a körből való kitörést. A viselkedés ambivalenciája, a felelősség lerázása (pl.: alkoholra, partner idegesítő viselkedésére való hivatkozás) és az ígéretek általi manipuláció könnyen zavart okoz a bántalmazott reális helyzetértékelésében. Mi tart valakit egy bántalmazó kapcsolatban? Az erőszakos párkapcsolatok áldozatai gyakran bántalmazások sorain mennek keresztül, mire egyáltalán mernek segítséget kérni, majd úgy döntenek, hogy kilépnek a kapcsolatból. A maradás okai között mind külső kényszerítő erőkre, mind belsővé tett hitrendszerre bukkanhatunk. Ami kívülállóként annyira logikus lépésnek tűnik, az az érintett számára ott és akkor egyáltalán nem opció. Így amikor a bántalmazott feltárja előttünk helyzetét, érdemes minél inkább megértenünk azt, hogy melyek az ő indokai, félelmei, mielőtt nemes egyszerűséggel azt tanácsoljuk, hogy „Hagyd ott!”

A traumás kötődés szorosabb az egészséges biztonságos kötődésnél. A bántalmazott nők gyakran hisznek abban, hogy a partnerük megváltozik. Különösen a szerelem időszakában és a mézeshetek sajátosságaiból fakadóan. Azt hiszik, ha betartják a „játékszabályokat”, kivédhetik az erőszakot. Előfordul, hogy elhiszik, hogy miattuk ment tönkre a kapcsolat, ezért ők akarják helyrehozni a dolgokat. A hűség is komoly kapaszkodó tud lenni. A házasságkötésnél fogadott „jóban, rosszban” bilincsben tartja a bántalmazottat. Az önértékelés megtépázásával annyira lebecsülhetik magukat, hogy már nem képesek hinni, hogy szeretni fogja még őket valaki a jövőben. Sokan félnek az egyedülléttől, a társadalom megítélésétől, az anyagi bizonytalanságtól, illetve jogosan akár a bántalmazó bosszújától is. A visszatérő erőszak olyan depresszív, szorongásos, pszichoszomatikus állapotok kialakulásához vezethet, amelyben a fizikai legyengültség és mentális beszűkültség képtelenné teszi az embert a döntéshozatalra és cselekvésre. A bántalmazó kapcsolatokban úgynevezett traumás kötődés alakulhat ki, amely lehetővé teszi, hogy a bántalmazott az átélt fájdalmak ellenére is kitartson az elkövető mellett. Ennek egyik fő oka a bántalmazó által gyakorolt büntető és jutalmazó viselkedések váltakozása. A kötődés szorosságát az átélt élmények intenzitása segíti. A traumás kötődés sajátossága, hogy az érintett azt hiszi, csak annál lelhet vigaszra, aki egyben bántja is. A NANE számos információs anyaggal szolgál nőket és gyermekeket ért bántalmazás témakörében, mely segítség lehet mind az érintettek, mind pedig hozzátartozók, támogatók számára. Segélyvonaluk elérhető minden bántalmazott számára, aki úgy érzi, eljutott a segítségkérés fázisába: legyen szó akár lelki terheinek átbeszéléséről, akár praktikus tanácsok szerzéséről, biztonsági tervek készítéséről.