Amikor anya újra dolgozni kezd – a munkábaállás hatásai a gyermekre nézve

Anyaként a munkába való visszatérés nagy fordulópontot jelent a család számára. A hétköznapok más mederben folynak tovább, és ehhez az új élethelyzethez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Az édesanyák számára a munka-magánélet egyensúly megteremtése, a gyermekek számára pedig a közösségbe való beilleszkedés, és az anya távolléte okozhat jelentős kihívást. Hogyan hat az anya-gyermek kapcsolatra az anya munkába való visszatérése? Sérülhet-e az anya-gyermek kapcsolat? Cikksorozatunk első részében az anya munkavállalásának gyermekre gyakorolt hatásáról írunk, tartsatok velünk!

Az anyák munkaerőpiacra történő korai visszatérése kapcsán a legnagyobb aggodalmat az anya-gyermek kötődés sérülése jelentheti. A korai kötődés elméletek ugyanis bizonyítják, hogy a gyermek hosszútávú, egészséges lelki fejlődéséhez nélkülözhetetlen az erős, biztonságos kötődés, melyet a megfelelően érzékeny, válaszkész édesanya személye biztosít. A megfelelő korai tapasztalatok hozzájárulnak a gyermek későbbi személyes kapcsolatainak alakulásához, szociális készségeihez és magabiztosságához.

Ugyanakkor fontos figyelembe venni az édesanyák helyzetét is, hiszen számukra a munkába való visszatérés egy olyan folyamat, mely – az esetleges lelkiismeretfurdaláson túl – a személyiségük formálódásával jár. Az anyai identitás mellé egy szakmai identitás is társul, ezek összeegyeztetése pedig nagy kihívást jelenthet. Az édesanyákról a cikksorozat következő részében írunk részletesebben. 

           Sérülhet-e az anya-gyermek kötődés?  

Vajon sérül-e a biztonságos, korai kötődés, melynek hatásai túlnyúlnak a kora gyermekkoron, amikor az édesanya visszatér a munkába? Számos kutatás foglalkozott már ezzel a kérdéssel, konszenzus azonban nem született: nem sikerült egyértelműen kimutatni, hogy a pozitív kötődés sérül, ha az anya a gyermek korai éveiben munkába áll. Tehát nem találtak olyan különbséget a dolgozó és nem dolgozó édesanyák gyermekeinek pszichológiai jóléte között, mely egyértelműen az anya munkába járásából adódna. Mindezek mellett, míg néhány kutatás negatív hatást fedezett fel az anya munkavállalása kapcsán, mások épp az ellenkezőjét: pozitív következményeket tulajdonítanak neki. Bár

az anya visszatérése a munkába önmagában nincs negatív hatással a gyermek viselkedésére,

akadnak olyan helyzetek és kockázati tényezők, melyekben a gyermek lelki egészsége mégis sérülhet.

           Mi számíthat kockázati tényezőnek?

A munkába állás időzítése – a gyermek életkora

A gyermek első életévei fizikai, mentális, kognitív és lelki fejlődése szempontjából is meghatározók. Mivel az első három életéven belül több fejlődési szakaszt is elkülöníthetünk, fontos pontosítani, hogy mikori munkába állásról van szó, és kerülni kell az általánosító következtetéseket, melyek a 3 éves kor előtti munkavállalás negatív vagy pozitív következményeire irányulnak. A kutatások azonban egyértelműen kimutatják, hogy

az édesanyák munkába állásának időzítése kulcsfontosságú, melyben a gyermek első életéve különösen szenzitív periódusnak számít.

Több és egyértelműbb negatív hatás jelentkezik, ha az édesanya a gyermek egy éves kora előtt munkába áll. Ebben az esetben nehezebben alakulhat ki biztonságos kötődés, gyengébb lehet a társas és érzelmi területeken nyújtott teljesítmény, valamint nagyobb az agresszív viselkedés előfordulási valószínűsége is a későbbi életkorban (3-8 éves kor között).

Egyes kutatások nem tesznek különbséget az első és második életév fontossága között, az anya munkavállalásának hatása nem különbözik a gyermek első és második évében. Tehát azoknál a gyermekeknél, akiknek az édesanyja kétéves koruk előtt munkába áll, nagyobb valószínűséggel fordulnak elő késleltetett negatív hatások, például agresszív, durva viselkedés, vagy alacsony frusztrációtolerancia.

Más tanulmányok azonban nem találtak összefüggést kétéves gyermekek esetében a gyermek viselkedésproblémái és az anya munkavállalása között. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a két- és hároméves korú gyerekeket vizsgáló kutatások száma alacsony, illetve a legtöbb hasonló jellegű tanulmány országonként eltérő eredményeket mutatott. Összességében tehát a számottevő kutatási eredmény ellenére is csak azt az általános következtetést vonhatjuk le, hogy az édesanya munkába állása során a gyermek minél fiatalabb életkora kockázati tényező lehet a lelki fejlődésére vonatkozóan.

A gyermekfelügyelet minősége

Az anya munkába állásának egyik hozadéka, hogy a gyermek az anyai felügyelettől eltérő, alternatív felügyeletben részesül.

A gyermekfelügyelet során tapasztalt fizikai, kognitív és érzelmi körülmények sokfélék lehetnek, és mind hatással vannak a gyermek fejlődésére.

Mint az életkor esetében, itt is eltérőek az eredmények. Az egyik feltételezés szerint a formális gyermekfelügyelet (pl. bölcsőde) esetén a gyermek-gondozó kapcsolat gyengébb érzelmi töltöttségű, ez pedig a gyermek hiperaktivitását, agresszióját, szociális készségeinek sérülését válthatja ki. Az ellentétes érvelés szerint azonban a szakképzett gondozók képesek az életkori sajátosságokat figyelembe véve közelíteni a gyermekekhez, ez pedig csökkenti a hiperaktivitás előfordulásának valószínűségét, miközben a kortársakkal való interakciók fejlesztik a gyermekek szociális készségeit. A gyermekfelügyelet minőségére vonatkozóan azonban egyértelműen elmondhatók az alábbi követelmények:

• megfelelő képzettségű gondozók
• kis létszámú csoportok
• alacsony gyermek-gondozó arány
• szupervíziós lehetőség a gondozók számára

A munkahelyi jellemzők 

Az anya hangulatán, attitűdjén, kognitív állapotán vagy jólétén keresztül a munkahely objektív jellemzői (munkaidő, rugalmasság, komplexitás, környezet) mellett az anya szubjektív megélése is hatással van a gyermek fejlődésére. A munkaidő hossza, az anya által megélt munkahelyi stressz, valamint az esetleges szerepkonfliktus is befolyásolhatja az anya hangulatát, és a gyermekével szembeni viselkedését. Önmagában a hosszú munkaidő nem eredményez káros hatásokat a gyermekek fejlődését tekintve, azonban a korai munkavállalással vagy egyéb kockázati tényezővel társulva már kedvezőtlenül hathat. A munkavállalás és a saját kereset általában pozitívan hat az egyén jóllétére,

a kisgyermekes anyák esetében azonban a munkavállalás nem függ össze egyértelműen az egyéni boldogsággal.

Abban az esetben, ha a munkavállalási szándék és a saját státusz nem állnak egymással összhangban, szerepkonfliktus alakul ki (pl.: nem szeretne dolgozni, mégis munkába áll, vagy szeretne dolgozni, de nem áll munkába). Ez pedig negatívan hat az anyák jóllétére, személyes hangulatára, és ebből adódóan a gyermekkel való viselkedésükre is. A nem megfelelő fizetés, az előrelépés lehetőségének hiánya, a veszélyes körülmények, a szoros határidők, illetve a kollégákkal/főnökkel való rossz viszony mind fokozzák az édesanyák stresszszintjét.

A stresszes édesanyák zárkózottabban viselkedhetnek gyermekükkel, vagy kevésbé gondoskodók, ez pedig a gyermek viselkedési zavarához is vezethet. Mindezek mellett, az anyai elvárásoknak nem megfelelő, túl alacsony vagy túl magas komplexitású munkák az anya meg nem valósult várakozásain keresztül negatívan hathatnak a gyermek pszichés fejlődésére.

           Minőségi idő, mint kárpótlás

A teljes állásban dolgozó édesanyák egyértelműen kevesebb időt tudnak a gyermekükkel tölteni, ám rengeteget tehetnek az anya-gyermek kapcsolat minőségéért úgy, hogy az együtt töltött időben intenzíven a gyermekükre figyelnek. Azonos mennyiséget dolgozó édesanyák gyermekeit összehasonlítva a gyakori, minőségi anya-gyermek interakciók (pl.: közös mondókázás, összebújva olvasás, közös séta, kavics gyűjtés, stb.) segítettek csökkenteni a hiperaktivitás, valamint az agresszív viselkedés előfordulását, és hozzájárultak a proszociális viselkedés növekedéséhez. Ezekből arra következtethetünk, hogy

a gyermekkel töltött időveszteséget bizonyos mértékig kárpótolni lehet az együtt töltött idő minőségével.

Cikksorozatunk első részében az anya munkaerőpiaci visszatérésének gyermekre gyakorolt hatásáról írtunk. A gyermek fejlődésére, viselkedésére és jólétére is hatást gyakorló kockázati tényezők csökkentésével, a minőségi együtt töltött idővel biztosíthatjuk, hogy az anya-gyermek kapcsolat kevésbé változzon a folyamat során. Mint láthattuk, az édesanya munkavállalása is számos olyan tényezőt rejt, melyek közvetett módon az egész családra és a gyermekre is hatással lehetnek. Cikksorozatunk következő részében kitérünk arra, hogy milyen nehézségekkel szembesülhet a munkaerőpiacra visszatérő anya, és milyen folyamat zajlik le benne ebben az élethelyzetben.