Bev Thomas A jó anya című regénye felkavaró lélektani mű, melyben bepillantást nyerhetünk egy veszteséget megélt anya és egyben terapeuta mindennapjaiba. Láthatjuk, hogy ugyan jól leplezi érzelmeit, egy-egy eset igencsak intenzíven hat rá. Főként, hogy a magánélete közel sem kiegyensúlyozott.
A könyv főszereplője Ruth Hartland, aki egy 25 éve praktizáló pszichoterapeuta, a Traumaterápiás Osztály vezetőjeként karrierje csúcsán. Magánélete viszont romokban: a férjével elváltak, a lánya külföldre költözött, kamasz fia pedig másfél évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt. Ruth lelki gyötrődése, nap mint nap feltörő emlékei, várakozása fia hazatértére nemcsak a mindennapjait nehezítik meg, de a terápiás munkáját is.
Minden nap felcsillan benne a remény, hogy gyermeke hazatér.
Különböző helyzetekben bevillannak képek a fiáról, szinte mintha őt látná. Terapeutaként tudja, hogy ez nem véletlen, és természetes is, amikor valakit ekkora veszteség ér. A külvilág felé nem mutatja, de belül gyötrik az emlékek: „Terapeutaként megtanultuk, hogyan tudjuk kezelni a bonyolult érzelmeket, és hogyan tudunk uralkodni rajtuk – beleértve a sajátjainkat is.”
A kollégái nem tudnak semmiről, és a munkán kívül sincs senki, akire igazán támaszkodhat. Egyedül marad. Ugyan szaktudásának megfelelően tisztában van a benne zajló lelki folyamatokkal, de önmagán segíteni nem tud, hiszen hogyan is tudná kizárni a szubjektivitás? Úgy próbál megküzdeni a teherrel, hogy már-már túlvállalja magát: „Egy új páciens? Egy extra felülvizsgálat? Konferencia-előadás? Persze, megcsinálom.”
Fia születésének évfordulójához közeledve a terapeutához egy új páciens érkezik, aki kísértetiesen hasonlít gyermekére. „Olyan vagyok, mint egy túltöltött fürdőkád. Csipp. Csepp. Csöpp. Félő, hogy túlcsordulok. Nem mentegetőzöm. Nincs mentségem. De a lelkiállapotom tagadhatatlanul ilyen aznap, amikor Dan Griffint megismerem” – írja a könyv hátoldala. Ez a monológ jól leírja azt, hogyan küzd az értelem és az érzelem a pszichoterapeutában.
Ruth belátja, hogy az új páciens elvállalásával próbálja betölteni a magában érzett ürességet. Mindent megtesz, hogy segítsen a komoly traumákkal küzdő fiatalemberen.
Saját érzései, feldolgozatlan problémái elhomályosítják a tisztánlátását.
A világon semmi sem mutatta, mire képes Dan. Ruth értetlenül áll a férfi cselekedete előtt: „Miért nem vettem észre, hogy mi készül?” vagy inkább „Miért nem tértem ki előle?” – a könyv első fejezete a jelennel indít, majd visszatér a múltba, kezdve az első üléssel. Egyértelműség hiányában csak találgathatunk, hogy mi történt pontosan, mit követett el a páciens. Már az első oldalak motiválják az olvasót, hogy továbbolvasson.
Bár a könyv elsősorban az anyaságról szól, megjelenik a szerepek küzdelme is, ahogy az anya és a terapeuta szerep keveredik. Jól bemutatja, hogyan befolyásolja egymást a magánélet és a szakmai munka. Látjuk, hogy milyen nehéz feladat kizárni a magánéletével kapcsolatos gondolatokat, és kizárólag a kliensre és az előttük álló útra, közös munkára koncentrálni. Főleg ha éppen olyan élethelyzetben van a szakember, amikor saját gondolatai lekötik minden figyelmét. Vagy amikor egy kliens személyesen is megérinti. Ruth és Dan terápiára szerződött kapcsolata különös helyzeteket teremt, melyek nagymértékben feszegetik a határokat, a határok áthágása pedig súlyos következményekkel jár.
Nagy kérdés, hogy hol húzza meg egy terapeuta a határt,
hogyan zárja ki a saját életét a páciensek fejlődése érdekében.
Önismereti felismerésekkel teli Ruth útja. Fokozatosan jön rá arra, hogy sokáig tagadásban élt fia eltűnésével kapcsolatban. Ruth Freud szavaival összegzi felismerését: „belegabalyodtam az igazságról készült saját változatomba.” Úgy érezte, könnyebben tovább tud lépni, ha nem mesél a környezetének a problémáiról, lehasította magáról, ezzel eltávolodva az eseménytől. Azzal, hogy szándékosan egyedül akart maradni a problémáival, kizárni azt a munkahelyéről, végül éppen az ellenkezőjét érte el. Tudattalanul nagyon is befolyásolták a szakmaiságát a személyes gondjai.
Útján azt is felismeri, hogy
„a dolgok mindig komplexebbek annál, mint hogy beilleszthetőek lennének a jó és a rossz fekete-fehér kategóriáiba.”
A regényben eleinte Ruth kevéssé tudatos a saját cselekedeteivel kapcsolatban, idővel viszont fokozatosan felismeri a benne munkálkodó belső hajtóerőket. Felismeri a pszichodinamikus terápia során gyakran megjelenő áttételt és viszont-áttételt. Mire a könyv végére érünk, Ruth a sok gyötrődés után kezdi megtalálni az útját, egy élhető jövőt. Nyomon követhetjük, hogyan értékelődnek át benne a történtek, és miképpen talál végül megnyugvást.
Bev Thomas regénye magával ragad és lebilincsel. Rejtélyes megfogalmazása továbbgondolásra késztet. Azzal, hogy az olvasó végigkíséri a főszereplő útját, önmagára vonatkozóan is felismeréseket tehet, ezáltal pedig a megküzdési stratégiái fejlődhetnek. A jó anya szól szeretetről, veszteségről, anyaságról, szakmai elhivatottságról. Összetett megfogalmazásai elgondolkodtatnak, intenzív történései megérintik az olvasót. Kiváló olvasmány mindazoknak, akik szeretnének tanulni a veszteségről, a megküzdésről, a szülői szeretetről és önmagukról.
Amennyiben felkeltette érdeklődését a könyv, az alábbi linken keresztül megvásárolható: https://www.libri.hu/konyv/bev_thomas.a-jo-anya-3.html
Felhasznált irodalom: Bev Thomas (2019). A jó anya. Libri Kiadó.
