Az anyává válás különleges élmény, az örömök mellett számos kihívással járó folyamat, amely a női identitás újraszerveződését is jelenti. Ám sokszor önmagunknak sem valljuk be, hogy elveszettnek érezzük magunkat az új helyzetben. Az anyává lett nőnek meg kell küzdenie az új életszakasz nehézségeivel, meg kell találnia magát az új szerepben. Min megy keresztül? Milyen nehézségekkel küzd és végül hogyan jut el a kiegyensúlyozottsághoz? Cikkünkben többek között ezekre a kérdésekre keresünk választ.

Napjainkban a családalapítással kapcsolatos érzelmi elvárások és elképzelések még a régi hagyományokat követik, viszont a családokat érintő társadalmi változásokkal nehéz érzelmi szinten felvenni a tempót. Az anyai érzelmek, a megváltozott helyzet megélésére sokkal több idő szükséges, mint amennyit a környezet biztosít. A szülés meghatározó esemény, amely azonnal kettéválasztja a nő életét a szülés előtti és utáni időszakra. Azonban a mérföldkövek elérése, az új készségek megszerzése épp olyan jelentősek az anyává válás folyamatában, mint a szülés.

Az újdonsült anyuka az első időszakban teljes mértékben a gyermekére koncentrál, gondoskodik róla legjobb tudása szerint, próbálja megtalálni önmagát az új szerepben. Egyfajta készenléti állapotban van, bármit csinál, az egyik szeme mindig a babán marad. Idővel azonban vissza kellene kerülnie a női szerepbe is, ami sokaknál nehézséget okozhat. A férfiak kirekesztve érezhetik magukat, azon tűnődve, vajon jut-e még hely nekik is. A pár élete fordulóponthoz érkezik, a szülést követő hónapok felborítják kettejük közös életét. A korábban kialakított életritmust, szokásokat most át kell alakítaniuk, újra meg kell határozniuk a női- és férfiszerepeket.

Az önismeret útján

A szülést követő néhány évben nem csupán biológiai változások során mennek keresztül az édesanyák. Számos lelki történés és változás is bekövetkezik, amelyben újra és újra értelmezni kell önmagukat, saját szerepüket, céljaikat és vágyaikat. Az út, amely önmagunk, valamint társunk és gyermekünk értékeinek megismerését adja, és ami nélkül csak sablonok szerint élnénk.

Az anyaszerep egy igazi kaland: találkozás egy új önmagunkkal,

akiben ott van a szüleinktől kapott vagy átvett tudás, saját gyermekkorunk pozitív és negatív emlékei, és akiben megvan az újrajátszás, újraértelmezés lehetősége. Anyaként kiteljesedhetünk, ha mindezekkel jól bánunk. Az önismeretet mélyíti, amikor az anyaszerepben szembetaláljunk magunkat a gyengeségeinkkel és erényeinkkel egyaránt. Addig, amíg nem kell egy másik lényről gondoskodnunk fogalmunk sincs, mi mindenre vagyunk képesek.

Az anyává válás mélyíti az önismeretet, az identitás újra szerveződésével jár.

Anyai ösztön vagy tanulás?

Egy anyának fel kell készülnie arra, hogy mások őbelőle fognak táplálkozni, és elég ereje kell legyen ahhoz, hogy akkor is adjon, amikor nem kap vissza semmit és egyúttal élvezze az anyaság minden szépségét. Sokan felkészületlenek az anyaszerepre. Ez természetes, hiszen hogyan is lehetne mindenre előre felkészülni? A fontos inkább az, hogy útközben képesek-e beletanulni, elviselni az ismeretlen kihívások olykor kínzó fájdalmát és túljutnak-e rajtuk sérülések nélkül.

A születés pillanatától kezdve a biológia és az ösztön vezéreli az anyát, mégsincs fogalma róla, ki ez az apró ember. Időbe telik, hogy megismerjük gyermekünk temperamentumát, megértsük, mire van szüksége, megkezdjük a kapcsolat kiépítését, és örömmel figyeljük a gyermek fejlődését. Az anyák képessége ugyanakkor éppen annyira ösztönös, mint megszerzett képesség. Az emberek számára úgy tűnik, hogy az anyasági ösztön automatikusan bekapcsol, amikor a nő szül. Az első sírástól kezdve minden igény kielégítését az anyától várják, aki állandó kapcsolatban van a babával, különleges kötelék alakul ki köztük. A születést követő hónapokban egy belső hang segít, hogy mire van szükségese a babának. Amikor a gyermeke elégedettnek tűnik, fokozatosan egyre kompetensebbnek érzi magát, beletanul az anyaságba.

Anyának lenni nem csupán egy biológiai és társadalmi szerep,

hanem egy olyan út, amelyben önmagunk gyermeki lelkét is újra megtaláljuk. Gyermekeink számára pedig mi leszünk a befogadó és elfogadó végtelen tér, ahova bármikor visszavonulhatnak, és ahol mindig feltétlen szeretetet és biztatást kapnak. Az első időszaknak az örömök mellett ugyanúgy része a félelem, a saját képességeiben való kételkedés. A túlterheltség, kimerültség és időnként túlérzékenység tovább nehezíti a helyzetet. Időbe telik, hogy megtaláljuk helyünket az új szerepben. Amikor egy nő megérik az anyai feladatra, akkor nincs több lemondás vagy fájdalom, az örömökre helyeződik át a hangsúly. Idáig eljutva elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak és képessé válunk a feltétel nélküli szeretetre, amit egy anya érezhet gyermeke iránt.

A családdá válás számos változást von maga után. Sokszor önmagunknak sem valljuk be, hogy elveszettnek érezzük magunkat az új helyzetben. A családi átrendeződésből és a szerepek megváltozásából keletkező konfliktusokkal viszont foglalkozni kell annak érdekében, hogy ne váljunk a választott életünk elszenvedőivé.

 

Felhasznált irodalom: Belső, N. (2017). Szülés utáni depresszió. Előzmények és következmények. Jaffa Kiadó. Pápay, N. & Rigó, A., Nagybányai Nagy, O., Soltész, A. (2014). A gyermekvállalási attitűdök alakulásának pszichoszociális meghatározói. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 15, 1, 1-30. van Scheppingen, M. A., Denissen, J. J., Chung, J. M., Tambs, K., & Bleidorn, W. (2017). Self-esteem and relationship satisfaction during the transition to motherhood. Journal of Personality and Social Psychology.