„Anya tudja a legjobban, mire van szükséged!” – De hol van apa?

Általában tisztán emlékszünk arra, hogy gyermekként édesanyánk hogyan gondoskodott rólunk, amikor a betegség ledöntött minket a lábunkról. Tette mindezt annak érdekében, hogy minél hamarabb újra jól érezzük magunkat.  Léteznek azonban olyan édesanyák, akik pont ennek az ellenkezőjét szeretnék. De milyen családi légkör támogathatja ezt a viselkedést? Kivetített Münchausen-szindróma a családban.

2015-ben sokkolta a világot amikor kiderült, hogy a Missouri államban élő Dee Dee Blanchard halálában saját lánya, Gypsy Rose játszott szerepet. A kopasz, szellemi fogyatékos, számos gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, kerekesszékben ülő lány, akit mindenki sajnált, édesanyját pedig dicsőítették odaadásáért. A színjáték az édesanya halálával ért véget, amikor is kiderült, Gypsy Rose egy teljesen egészséges tinilány, akit egész életében édesanyja kényszerített a súlyos beteg gyermek szerepének eljátszására.

A Münchausen by proxy (korább cikkünkben részletesen kifejtve) (magyarul kivetített Münchausen-szindróma, röviden: MSbP) egy igen ritka és szinte ismeretlen mentális zavar, ami egyben a gyermekbántalmazás egy felismerhető, azonban nehezen bizonyítható formája. Az anya vagy maga idéz elő fizikai vagy mentális betegséget, vagy már egy meglévő állapotot súlyosbít. A módszerek igen széleskörűek, a fizikai bántalmazás mellett a mérgezés, fertőzés, sőt még a direkt elhanyagolás is megjelenhet. A laborleletek hamisítása, valótlan tüneteket kitalálása sem áll tőlük messze. Az orvosi eljárásokról való ismeretük kiemelkedő, a betegség fenntartása érdekében egyre rejtélyesebb tüneteket képesek kitalálni. A legnyilvánvalóbb jele mindennek az, ha a gyermek rosszabbul van, miután az édesanyja volt vele. Az ebben a szindrómában szenvedő személyek nem is igazán „szenvednek”, nincs betegségtudatuk. A megkérdőjelezhetetlen bizonyítékok ellenére sem fogadják el az igazságot. S ki gyanakodna a beteg gyermekét lelkiismeretesen ápoló anyára?

Egyetlen kérdés: miért?

Leggyakrabban az édesanyák esetében beszélhetünk MSbP-ről. Legfontosabb „cél”  esetükben a figyelem felkeltése, az együttérzés kicsikarása, amiért bármit képesek megtenni. Ez az oka annak, hogy általában a nyilvánosságot is bevonják gyermekük tortúrájába, a látszat fenntartása érdekében pedig szemrebbenés nélkül hazudnak és mesterien manipulálnak másokat. Általában ez nem egy önmagában fennálló mentális állapot, más pszichopatológiákkal is együtt jár.

De hol van ilyenkor a másik szülő?

Az MSbP-ről szóló tanulmányok nagy része a bántalmazó szülőt helyezi nagyító alá, azonban fontos megvizsgálni, mi a szerepe ebben a másik félnek. A kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy az MSbP-s anyák nagyobb hányada házas, miközben valószínűleg arra tippelnénk, hogy inkább gyermeküket egyedül nevelő anyák esetében elterjedtebb a szindróma. Nem állunk messze a valóságtól.

Az ilyen családokban élő édesapák általában érzelmileg ridegek, távol tartják magukat a családi élettől. Olykor nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is.

Általában passzív szerepet vállalnak, és a perifériára helyezik magukat,

amivel így vagy úgy, de támogatják az anya bántalmazó viselkedését. Gyakori esetükben a kórházi látogatások elmulasztása, több munkahely vállalása annak érdekében, hogy minél kevesebb időt kelljen otthon tölteni. Ezeket az apákat legtöbbször munkamániásként írják le családtagjaik. Sőt, az alkoholizmus kialakulására esetükben sokkal magasabb az esély.

Annak ellenére, hogy a pár együtt él, ezek a házasságok a fentiek alapján nem a boldog együttélés mintapéldái, súlyos párkapcsolati problémák vannak jelen a két fél között. Ezekben a kapcsolatokban általában az anya a domináns fél, így sokszor a partner intenzív jelenléte mellett is képesek uralni a családi működést, illetve viselkedésük okot ad az apa visszavonulására, valamint maladaptív megküzdési formák kialakítására. A gyermek fiktív betegsége az anya számára menekülő útvonalat biztosít a problémákkal való szembesülés elkerülésére, vagy okot ad arra, hogy az apát megpróbálja intenzívebben bevonni a családi életbe annak érdekében, hogy újra közelebb kerülhessenek egymáshoz.

Súlyos törés

Mindez a gyermekek életében akkor is súlyos törést okoz, ha nem végződik tragikusan az eset, és sikerül őket kiemelni a családból. Amellett, hogy a fertőzések, mérgezések stb. hatására valós betegségek alakulhatnak ki náluk, a mentális betegségekre való hajlamuk megsokszorozódik. Gyakori esetükben a Münchausen-szindróma kialakulása, hiszen megtanulják, hogy akkor kapnak szeretetet, ha betegek. Illetve sokan a negatív tapasztalatok hatására felnőtt korukban súlyos állapot esetén sem fordulnak orvoshoz.