Megeshet, hogy a fent említett kérdéssel fordul hozzánk gyermekünk így karácsony tájékán. Hiszen hiába az ünnepi díszek, a finom falatok, a kisgyermekek számára az egyik legfontosabb kérdés, hogy ki is hozza az ajándékot. De hogy mit is válaszoljunk erre a kérdésre? A Jézuska, a Télapó, az angyalok, esetleg egymást ajándékozzuk meg? A szakértő válaszol cikksorozatunk legújabb részében erre is választ kaphatunk.
Nem könnyű erre a kérdésre egy konkrét választ adni, hiszen azt, hogy ki is hozza az ajándékot, minden család maga alakítja ki, hagyományaik, vallási meggyőződésük alapján. Ám a gyerekekkel mégis ellentmondásos információk jöhetnek szembe. Hiszen még náluk otthon a Jézuska hozza az ajándékot, addig az óvodástársnál az angyalok, a tv-ben viszont a Télapó teszi a kandallóra tűzött zoknikba az ajándékot. Akkor most mi is a helyzet? Hogyan válaszoljuk meg gyermekünknek ezt az összetett kérdést? Ezt kérdeztük szakértőinktől.
A csodák befogadása
„Szülővé válva szinte minden esetben felmerül a kérdés, hogy egy-egy ajándékozási rítus kapcsán mi a szerencsésebb válasz a »Ki hozza az ajándékot?« kérdésre: elmondjuk, hogy valójában mi állunk a cselekmények hátterében, vagy hagyjuk, hogy a gyermekeink minél tovább higgyenek a varázslatban? Mindenképp úgy vélem, hogy a
kisgyermekkori mágikus gondolkodás teljes valójában befogadóképes minden csodára,
addig és olyanféleképpen, ahogyan azt a gyermekek fantáziavilága »elbírja« . Amennyiben támogató és szerető légkör veszi körül, szelíddé válik az átmenet is, ha egyértelművé válik számára az ajándékok adóinak valós személye.”
A mesék világa és a valóság
„Nagyobbik fiunk 6 éves lehetett, amikor egyszer így fogalmazott: »Én hiszek a Jézuskában, Mózesben és Áronban, a Télapóban és a húsvéti nyusziban« . Mindegy, hogy miért és kiben vagy miben, de hinni szeretett volna. Szüksége volt erre a misztériumra. A gyerekekre nagyjából 6-7 éves korig jellemző ez a kettős tudatállapot. Egyszerre képesek létezni a mese világában és a valóságban.
Egy idő után persze ők is tudják, hogy az ajándékot a szülők veszik, nem pedig a Jézuska vagy az angyalok. A télapó sem tudja betuszkolni magát a keskeny kéménybe, és a rénszarvasok sem képesek télapó szánjával repülve a világ minden gyerekét egy éjszaka alatt megajándékozni. Mégis a legtöbben szeretnének benne hinni.
Misztérium vagy valóság? Minden megoldás rendjén van.
Szülőként képviseljük azt, amiben hiszünk, mert az attól válik hitelessé, a gyerek számára is az lesz az elsődleges referencia. Az egyet nem értő szülők először inkább vitassák meg, mi lesz az, amit képviselni tudnak. Ha a realitás felé hajlunk ebben a kérdésben, a gyermekünk nagy valószínűséggel meg fogja találni másban a varázslatot. A »ki hozza az ajándékot és a fát« témában a gyereknek nincs feltétlenül szüksége a valóságra, a mesékben is pont ez a varázslatos, ez a jó, lehet bennük hinni. Mert még akar benne hinni. Ez a kettősség jól megfér egymással.
No és mi a helyzet a gyereket körülvevő nézetekkel? Mi történik akkor, ha szülőként történetesen azt mondom, hogy az ajándékot a Jézuska hozza, a másik gyerektől pedig azt hallja, hogy nem is, mert a Télapó, a harmadik pedig azzal áll elő, hogy az ajándékot a szülei veszik, az oviban pedig angyalok hozzák. De akkor most ki is? A tapasztalatom szerint a gyerekek számára ez a legkevésbé fontos kérdés. Az sokkal fontosabb, hogy valaki hozza, legyen ajándék, bárki is legyen, aki teljesíti a vágyát. A gyerekek remekül elboldogulnak azzal, hogy máshol ez másként van. Nem szükséges megmagyaráznunk, meggyőznünk, a valóságos válasz nálam így hangzik: »milyen jó, hogy ennyiféle lehetőség adódik a megajándékozásra«.
És ha még kérdezne, hogy biztosra menjen? Kérdésre kérdéssel is válaszolhatunk: »Te mit szeretnél? Miben hiszel? Hogyan van ez szerinted, ki hozza az ajándékot?« El tudjuk-e fogadni igazodási pontként azt, amit a gyerekünk szeretne szemben azzal, amit felnőttként gondolunk erről? Bízhatsz a gyermekedben, ő pontosan tudni fogja, mit és mennyit akar ebből elhinni.”
Az ünnep misztériumának átélése
„Úgy vélem, a gyermekek igénylik a csodát. A nagy gyerekek is – akár az életközépen túl is.
Gyermekeinknek és nekünk is felemelőbb, ha az ünnep misztériumát átélve jelenítjük meg a karácsony velejáróit – karácsonyfa, ajándékok, ünnepi ételek. A családi és kulturális rítusok fontos részei, hogy kiemelnek bennünket a hétköznapokból, mind külsőségekben, mind hozzáállásunkban. Így ilyenkor akkor is teremthetünk szakrális élményt családunk számára, ha amúgy nem vagyunk vallásgyakorló emberek. A legszerencsésebb pedig, ha olyasmit mondunk gyermekünknek, ami összhangban van azzal, ahogyan a mi családunkban megéljük a karácsonyt, ami felénk járatos szóhasználat. Ha átélt ünnepet szeretnénk, akkor tulajdoníthatjuk Jézuskának vagy angyaloknak az ajándékokat. A rítustalanító racionalitáshoz való ragaszkodás a hétköznapok stratégiai döntéseihez illik. Az ünnep arra való, hogy minden szinten megkülönböztessük a hétköznapoktól.”
