Valamennyiünk családjában ott vannak az idős rokonok, akik rengeteg élettapasztalattal rendelkeznek. Milyen pszichológiai változásokon megyünk keresztül időskorban? Létezik-e optimális öregedés?
Időskorban, melyről általánosságban 65 év felett beszélünk, a személyek jelentős biológiai, pszichológiai és szociális változásokon mennek keresztül. Ezek alakulása bármely életkori szakaszhoz hasonlóan rendkívül egyéniek lehetnek. Jellemzően romlik az általános egészségi állapot, megjelennek vagy fokozódnak a krónikus betegségek. Ez fokozhatja a mentális zavarok kialakulásának kockázatát; a különféle hangulatzavarok, a depresszió, valamint a demencia gyakran jelenik meg ebben az életszakaszban. Változás léphet fel a fizikai, mentális, társas és szubjektív jóllét területein. Beszűkülhetnek a szociális kapcsolatok, korlátozottabbá válik a társas érintkezés lehetősége.
Az időskor, mint normatív krízis
Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint, mint minden életkorban, idősként is egy természetes, megváltozott állapottal járó krízist kell sikeresen megoldani. Az énintegritás elérése során elégedettek vagyunk életünk szakaszaival, egészlegesen tudjuk szemlélni a nyereségeket és a veszteségeket egyaránt. Az időskorban nyerhető énerő Erikson szerint a bölcsesség, mely a múltra, mint integrált egészre történő rátekintésben jelenik meg. Ha ezt nem sikerül elérni, identitáskrízis, kétségbeesés jelenik meg.
A normatív krízisek mellett azonban számos olyan váratlan eseménnyel kell szembenéznünk, melyekre lehetetlen felkészülni.
A pszichoszociális elméletben ezeket akcidentális vagy járulékos kríziseknek nevezik. Időskorban ez jellemzően a halállal, gyásszal való szembesülés, mely a kutatások szerint eltér a fiatalabb korban történő veszteségek feldolgozásától. Összességében az idősebb személyek több érzelemfókuszú megküzdést használnak, tehát próbálnak értelmet keresni a dolgok alakulásában. Nem másokat okolnak a történtekért, sokkal inkább integrálják korábbi tapasztalataikat, ezáltal könnyebben küzdenek meg az őket érő gyásszal.
Milyen pszichológiai tényezők játszanak szerepet az időskori változások alakulásában?
Számos kutatási eredmény alátámasztotta, hogy az alább felsorolt pszichoszociális tényezők óriási szerepet játszanak abban, hogy egy idős személy hogyan alkalmazkodik az őt érő változásokhoz.:
- Személyiség
- Stressz és megküzdés
- Vallásosság és spiritualitás
- Szociális kontextus és szocioökonómiai státusz
A személyiségjellemzők, illetve azok alakulása minden életkorban jelentősen meghatározzák a környezethez való alkalmazkodást, így nem meglepő, hogy az idősödő korosztály tekintetében is hasonló következtetésre jutottak. Az olyan tulajdonságok, mint a szorongásra való hajlam, a lelkiismeretesség vagy a negatív életszemlélet kiemelten fontos az idősek esetében. Jelentős különbség, hogy ebben az életkorban a stresszel való megküzdés képessége csökkenő tendenciát mutat. Az idősödő személyek nehezebben birkóznak meg az őket kellemetlenül érintő helyzetekkel, melynek számos oka lehet. Az egészségi állapot romlása, a társas interakciók beszűkülése, a halállal kapcsolatos élmények mind-mind gyengíthetik a megküzdési mechanizmusok korábban már jól működő rendszerét. Kiemelt jelentősége van az optimális öregedésben a megküzdési képességnek, mely az idő előrehaladtával sokat változhat. Hetvenéves kor fölött az alkalmazkodást elősegítő működések kerülnek előtérbe, a kialakult helyzet elfogadása pozitív hatással járhat.
Időskorban a vallásosság szerepe jellemzően erősödik.
A kutatási eredmények szerint ez jótékony hatást fejt ki a betegségekkel szembeni megküzdés és a mentális egészség területén is. A szociális kontextus, a szocioökonómiai státusz szintén jelentős befolyással bír az öregedési folyamatokra, hiszen az egészségügyi ellátórendszer által nyújtott lehetőségek, vagy az egészségmagatartás különféle tényezői eltérhetnek.
Létezik optimális öregedés?
Az idősödés folyamata minden személy esetében más és más. A szakemberek igyekeztek meghatározni, hogy mely tényezők fennállása esetén beszélhetünk sikeres időskorról. Kerekes Zsuzsanna (2015) szerint
az optimális öregedéshez -bármely életszakaszhoz hasonlóan- a korspecifikus feladatok sikeres megoldása, a krízisekkel történő megküzdés szükséges, melyhez elengedhetetlen az integrált én kialakulása.
Egyes szerzők úgy fogalmaznak, hogy az idősödésre úgy is lehet tekinteni, mint egy fejlődési lehetőségre. Ebben az életszakaszban egyaránt lehetséges (és szükséges) új célokat kitűzni, melyek megvalósítása gyarapítja sikereinket, személyes növekedésünket. Ennek értelmében az optimális idősödés egy aktív, tudatos viselkedésmintázatokat tartalmazó folyamat, mely új erőforrásokat igényelhet.
Az optimális idősödés és a szubjektív jólét állapotának fenntartásában számos tényező pozitív prediktort jelent. A kutatások szerint a fizikai aktivitás számos előnnyel jár, az egyén igényeinek megfelelő rendszeres testmozgás segít a testi-lelki egészség megőrzésében. Fontos, hogy a társasági eseményeken részt tudjanak venni az idősek, a szociális interakciók ebben az életkorban is meghatározóak lehetnek. A fizikai aktivitás mellett rendkívül fontos a mentális aktivitás is, a kognitív folyamatok megfelelő funkcionálása.
Felhasznált irodalom:
Kerekes, Zs. (2015) Az időskor mint krízis. In. E. Cs. Kiss & H. Sz. Makó (Szerk.), Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana (pp.182-218). Pécs: Pro Pannónia Kiadói Alapítvány.
Kopkáné Plachy, J. (2015). A rendszeres fizikai aktivitás hatása az idős kori függetlenség megőrzésére 60 év fölötti nők esetében: randomizált kontrollált kísérlet (Doktori disszertáció, Testnevelési Egyetem).
Tringer, I. & Kaszás, B. (2013). Az időskor pszichológiai jellemzői. In. In. E. Cs. Kiss & H. Sz. Makó (Szerk.), Mentálhigiéné és segítő hivatás (pp.53-66). Pécs: Pro Pannónia Kiadói Alapítvány.
