Attitűdjeink hálójában – Hogyan befolyásolják a viselkedésünket?

Van, aki szeret meditálni, mások szerint ez csak spirituális butaság. Van, aki él-hal a tengeri herkentyűkért, míg más ki nem állhatja; és előfordul olyan, hogy valaki úgy gondolja, felnőttként plüssállattal aludni gyerekes, míg van, aki nem érti, mások hogy képesek nélküle meglenni. Mindenkinek van véleménye, és ez sokszor különbözik másokétól. Pedig ez ugyanaz az elefánt, csak a másik oldalról.

Az attitűdök, bár azonos dologgal kapcsolatban alakulnak ki, mégis mindenkinél másmilyenek.

Olyan, mintha vakok jellemeznének egy elefántot az alapján, amit éreznek, de mindegyikük mást érez belőle.

De mi is pontosan az attitűd? Egy tudattalan asszociáció, mely segít minket a gyors válaszadásra az ingerekkel kapcsolatban. Vagyis, miután valamit megtapasztalunk, az összekapcsolódik az agyunkban azokkal a dolgokkal, amiket párhuzamosan észleltünk, éreztünk vagy gondoltunk az adott pillanatban, és így kialakul egy negatív vagy pozitív kép a tapasztaltakról: egy attitűd.

Az attitűdök fajtái

Előfordulhat, hogy valamiről nagyon erős véleményünk van. Ez egy egyoldali elköteleződést is jelent, ami a későbbiekben hatással van az új információk feldolgozására is. Például, ha a koronavírus kapcsán olyan attitűdünk alakul ki, hogy nem fontos, és csak egy influenzajárványnak feleltethető meg, abban az esetben azt gondolhatjuk, hogy semmi más nem igaz, amit mondanak. Vagyis nem is hallgatjuk meg az ellenvéleményt, hanem információt szűrünk az alapján, hogy ami egyezik az előzetes attitűdünkkel, azt beengedjük, ami nem, azt pedig elutasítjuk.

A saját igazunkat így még erősebbnek találjuk majd, hiszen az ellentmondó információk eleve hiányoznak, mivel kizártuk azokat. 

Egy másik eshetőség, hogy ambivalens attitűddel rendelkezünk valamiről, így a negatív és pozitív véleményünk egyaránt jelen van. Ez persze nem azt jelenti, hogy szeretjük is meg nem is az adott dolgot, ellenkezőleg, nem nagyon tudunk kapcsolódni hozzá, inkább hidegen hagy bennünket.

Az attitűdök alapjai

Az attitűdöknek az alábbi komponensei vannak:

• kognitív elem (tudásunk, gondolataink, tapasztalataink)
• érzelmi elem
• a viselkedésünk

Sok esetben azonban ezek nem egyenrangú felek.

Van, hogy az érzelmeink hamarabb megjelennek, mint a gondolataink, és az is előfordulhat, hogy ezek erősebbek, így felül is bírálhatják az utóbbiakat.

Például egy rosszul kinéző ismeretlen étel esetében valószínűleg már azelőtt undorodunk, hogy végiggondoltuk volna, milyen hatásai lehetnek, ha megesszük, vagy, hogy milyen íze lehet. Ugyanígy van ez a fóbiáknál, ahol az érzelmek sajnos felülírják a kognitív részt, így mondhatni „alaptalanul" félünk valamitől. 

De nem csak ez az elem bírálható felül. A viselkedésünk ugyanis sokszor szabályokhoz kötött. Hiába gondoljuk például, hogy nekünk nincs szükségünk maszkra, és még azt is érezhetjük, hogy nem szeretjük, mégis hordani fogjuk, hiszen a szabály felülírja ezeket az élményeket. Így a viselkedés sem mindig rajtunk múlik. 

Mire jó az attitűd?

Miért alakult úgy, hogy folyamatosan attitűdöket formálunk az életünk szinte minden területén? Nem csupán azért van, mert az ember egyébként is egy eléggé ítélkező lény, akinek mindenről megvan a maga véleménye. Az attitűdök fontos szerepet játszanak a helyzetek uralásában. Mint fentebb már említettük, az attitűd válaszreakciókat alakít ki az ingerekre.

Az attitűdök segítségével gyorsan és tudattalanul tudjuk felmérni, hogy egy helyzet veszélyes-e, jó-e, vagy éppen semleges, és azt is, hogy el kell-e kerülnünk, vagy sem.

Mindemellett segítenek gyorssá és egyszerűvé tenni a megismerést. Mondhatni folyamatosan tudattalanul pásztázunk mindent, és ha újra találkozunk egy adott dologgal, már tudjuk, hogy mihez kezdjünk vele, ezáltal a világot kiszámíthatóbbnak és biztonságosabbnak látjuk.

Hogyan befolyásolja mindez a viselkedésünket?

Bármennyire is furcsán hangzik, ez egy oda-vissza folyamat.

Az ember nem egy gép, amibe bedobunk érzelmeket, gondolatokat, majd kijön egy viselkedés, hanem inkább úgy kell elképzelni, mint egy folytonos körforgást.

Előfordul, hogy a viselkedés maga az attitűd forrása, hiszen az ember arra törekszik, hogy attitűdjével egybehangzóan viselkedjen (és fordítva). Vagyis ha például egy ismeretlennel durván bánunk az utcán, mert kérdez valamit, valószínűleg úgy fogunk emlékezni, hogy nem volt szimpatikus, hiszen ha az lett volna, miért bántunk volna vele gorombán?

Attitűdünket tehát a viselkedésünkhöz igazítjuk (és fordítva is így van), hiszen

azt szeretnénk, hogy viselkedésünk és attitűdünk egybecsengjen, de előfordul, hogy ez nem sikerül. Ezt az állapotot nevezzük kognitív disszonanciának.

Ez olyankor jön létre, amikor egy, a néztünkkel ellentétes dolgot csinálunk (például kihasználunk valakit, pedig a becsületesség hívei vagyunk), vagy ellentmondó információval találkozunk, illetve akkor is megjelenhet, ha egy nagyon nehéz döntés előtt állunk. Ilyen esetben végbemehet attitűdváltozás, hogy csökkentse a bennünk lévő feszültséget, és az új attitűd sokkal erősebb lesz, mint az előtte lévő volt. Amennyiben ez nem történne meg, valahogy úgy igazítjuk a gondolatainkat, hogy jobban érezzük magunkkat. Ilyen esetben előfordulhat, hogy elbagatellizáljuk a dolgot, humorral gondolunk rá, vagy olyan dolgokra fogjuk, amik nem állandóak (például hogy fáradtak vagyunk). Hiszen, ha nézeteinkkel ellentétesen cselekszünk, az könnyen stresszforrást jelenthet az életünkben. 

Vannak pszichológusok, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a viselkedést nem csak az attitűd irányítja, hanem van még pár tényező, ami beleszól. Az indokolt cselekvéselmélet szerint végiggondoljuk, hogy:

• Környezetünk mit fog gondolni rólunk, ha megtesszük azt a dolgot?
• Mi mit gondolunk arról a dologról, amit meg szeretnénk tenni?
• Mások (a társadalom) mit gondolnak az adott dologról?
• Nekünk mennyire fontos az, hogy más mit gondol rólunk vagy az adott dologról?

És mindezek után elhatározzuk magunkat, lesz egy szándékunk, és abból kialakítunk egy viselkedést. 

Attitűdjeink kialakulását nagyban befolyásolja az, hogy milyen kognitív stílus jellemző ránk. Köznyelven szólva: vannak nyitottabb, és kevésbé nyitott személyek. A kognitív stílus a gondolkodásunk módjára utal, arra, hogyan dolgozzuk fel az információkat, mit gondolunk a világról, és hogyan alakítjuk attitűdjeinket. A nevelés szerepe ezen a téren hatalmas befolyásoló erővel bír. 

Attitűdjeink tehát befolyásolják viselkedésünket, segítenek döntéseket hozni és eligazodni a világban, mindemellett leegyszerűsítik számunkra a világ megismerését.