Állásinterjú, vizsga, felelés. Mind olyan helyzetek, amikor egy viszonylag rövid idő áll a rendelkezésünkre, hogy rátermettségünkről, tudásunkról, szakmai hozzáértésünkről meggyőzzük a másik felet. Ebben a helyzetben természetes az izgalom, kevesek képesek teljes nyugalommal venni az efféle akadályokat. Egy-egy interjú előtt akár napokkal előre átgondolhatjuk a felmerülhető kérdéseket, arra adható válaszainkat, jól csengő szövegek egész repertoárjával készülhetünk. Arra azonban kisebb figyelmet fordítunk, tudatosan kevésbé tudjuk befolyásolni, hogy testünk eközben mi mindent árulhat el rólunk. Böszörményi Luca pszichológus írásában igyekszik felhívni azokra a gesztusokra, mozdulatokra a figyelmet, amik ronthatják vagy javíthatják megítélésünket ilyen helyzetekben.

Kutatások arra engednek következtetni, hogy az önéletrajzból kiolvasható, az interjún elhangzó tényszerű adatok sokkal kevésbé játszanak szerepet, hamarabb feledésbe is merülnek, mint maga az összbenyomás, aminek fontos része, hogy gesztusaink, mimikánk milyen hatással volt partnerünkre. Egy kutatásban 20 perces interjúkat figyeltek meg. Az interjú végén az interjúztatók értékelték az alanyokat ambíciójuk, szakértelmük és intelligenciájuk mentén. Ezután egy megfigyelőcsoport megnézte minden interjú első 15 másodpercét videofelvételről, majd ők is értékelték a jelentkezőket. Azt találták, hogy az első benyomás alapján hozott ítéletek szinte teljesen egybeestek a beszélgetések végére kialakult összbenyomással.

Az első benyomás egyszeri és megismételhetetlen, s elsősorban a mozgásunk, kézfogásunk és a testbeszédünk dönti el, hogy milyen kép alakul ki rólunk.

Az első benyomás testbeszédünk, kézfogásunk, mozgásunk alapján alakul ki rólunk.

 Hogyan keltsük jó benyomást? Az első megjelenés 9 aranyszabálya

Az emberek az első négy percben alakítják ki véleményük 90%-át, és 60-80%-ban nem verbális benyomások alapján. Nézzük, hogy milyen mozdulatok, gesztusok lehetnek hasznunkra, és mit tanácsos inkább elkerülni.

Vessük le kabátunkat az előtérben, ha lehetséges akasszuk fel, adjuk le valahol, hogy ne megpakolva kelljen belépnünk az interjúra. Odakint várakozva érdemes lehet állva maradni, hogy szem előtt legyünk. A hátul összekulcsolt kéztől és a lassú előre-hátra hintázástól magabiztosnak, összeszedettnek tűnhetünk. A toronysisak formában egymásnak támasztott ujjak hasonló benyomást kelthetnek.

Belépéskor kerüljük a bizonytalanságot sugalló jeleket. Ha engedélyt kapunk, azonnal menjünk be az ajtón, ne torpanjunk meg, változatlan iramban haladjunk. Bizonytalanságról árulkodik, ha lépést váltunk, sasszézunk. Belépésünk stílusa elárulja, hogy milyen bánásmódot várunk.

Magabiztosan lépjünk be akkor is, ha a bent ülő még telefonál, a fiókban kotorászik. Tegyük le táskánkat vagy ami nálunk van, majd fogjunk kezet. Kézfogás után nyugodtan foglaljunk helyet. A lassúság, hosszú léptek üzenete az lehet, hogy ráérünk, nem izgat bennünket az ügy, nincs egyéb dolgunk. Aki erőt, tettrekészséget, tekintélyt szeretne sugározni, annál nem célravezető. A fajsúlyos, fontos ember élénken jár, közepes tempóban, közepes hosszúságú lépésekkel.

Figyeljünk a kézfogásra. Soha ne az íróasztal felett fogjunk kezet. Igyekezzünk azt balról megkerülni, hogy ne kaphassunk lefelé néző kézfogást. Kezünket tartsuk egyenesen, ugyanolyan erővel szorítsunk vissza, amilyennel partnerünk tette. Az első 15 másodpercben ismételjük meg kétszer a másik nevét, és egyhuzamban ne beszéljünk 30 másodpercnél tovább.

Próbáljuk elkerülni, hogy teljesen szembe, egy alacsonyabb székre kelljen leülnünk, ilyenkor megdorgálandó pozícióba kerülhetünk. Ha mégis kénytelenek vagyunk így helyet foglalni, akkor székünket fordítsuk el 45 fokkal, ha nem mozdul, akkor testünket fordítsuk el.

Igyekezzünk partnerünkkel azonos magasságba és nem pontosan vele szembe, hanem 45 fokkal elfordulva helyet foglalni.

Jó jel, ha nem az íróasztal mögött fogad partnerünk, hanem az irodában kicsit oldalt elhelyezett dohányzóasztalnál. Az elutasítások 95%-a íróasztal mögül érkezik. Ha csak egy alacsonyabb székre tudunk leülni, üljünk a peremére, kihúzott derékkal.

Egyértelmű, egyszerű, átgondolt mozdulatokat használjunk, mivel ezzel higgadtságot, összeszedettséget sugárzunk, azt üzenjük, urai vagyunk érzelmeinknek. A magasabb státuszban lévők kevesebb gesztussal élnek, mint az alacsonyabb státuszúak. Akinél a hatalom, az nem szorul rá, hogy sokat mozogjon. Olykor tükrözzük vissza a partner gesztusait, mimikáját.

Tartsuk tiszteletben a partner személyes terét. Ha túl közel húzódunk, figyeljünk a másik jelzéseire. Ilyenkor elhúzódhat, idegesen dobolhat az ujjaival. Ismerőshöz, kortárshoz közelebb mehetünk. Idegenekkel, idősebb vagy fiatalabb személyekkel nagyobb távolságot tartsunk.

Nyugodtan és céltudatosan pakoljuk össze holminkat, nem kell kapkodni. Távozáskor az ajtóból mosolyogjunk vissza, majd ha csukva volt az ajtó érkezésünkkor, csukjuk be magunk után mi is.

Ezek természetesen csak nagy vonalakban nyújtanak segítséget, támpontot, hogy hogyan érdemes készülnünk testbeszédünkkel egy állásinterjúra. Rengeteg olyan apró gesztus, mozdulat van, amire még érdemes lehet odafigyelni. Számos hasznos, jól megírt irodalom létezik a témában, amik mind értékes ötleteket adhatnak számunkra, hogy a lehető legjobb benyomást kelthessük környezetünkben. Tudatos, jó testbeszéddel nem csak egy állásinterjún, de akár a magánéletben is sikereket érhetünk el, odafigyelve mások mozdulataira pedig információt kaphatunk szándékukról, érzéseikről, ezzel megkönnyítve számunkra a kapcsolatteremtést, kommunikációt.

 

Felhasznált irodalom: Pease, B., Pease, A., & Nemes, A. (2008). A testbeszéd enciklopédiája. Park. Prickett, T., Gada-Jain, N., & Bernieri, F. J. (2000, May). The importance of first impressions in a job interview. In annual meeting of the Midwestern Psychological Association, Chicago, IL.

Dougherty, T. W., Turban, D. B., & Callender, J. C. (1994). Confirming first impressions in the employment interview: A field study of interviewer behavior. Journal of applied psychology79(5), 659.