Félelmetes belegondolni, de életünk során döntések millióit hozzuk meg. Ezek lehetnek jelentéktelen és eltörpülő választások, de akadnak köztük sorsfordítóak is. Ilyen esetekben még nagyobb tétje van egy-egy elhibázott döntésnek, de mi történik akkor, ha egyszerűen képtelenek vagyunk dűlőre jutni és ránk jön az analízis-paralízis?
A FOBO, vagyis a fear of a better option nagyjából annyit tesz, hogy egy jobb (és elszalasztott) lehetőségtől való félelem. A döntéspszichológia már rég rámutatott, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk minden egyes helyzetben az összes kínálkozó alternatívát megismerni, mérlegelni, elemezni majd szisztematikus kiértékelést követően döntésre jutni. Erre egyszerűen nem áll rendelkezésünkre sem elég idő, sem elegendő kognitív kapacitás. Bőven meg kellene elégednünk azzal, hogy a körülményekhez képest és a rendelkezésünkre álló információk ismeretében a lehető legjobbnak tűnő döntést hozzuk meg. Nem a legjobbat, csak a lehető legjobbat. Mégis kíváncsi és sosem nyugvó természetünknél fogva
beleesünk a tökéletes alternatíva utáni hajsza csapdájába.
Ezzel azonban nem könnyítjük meg dolgunkat, sőt ilyenkor könnyen ránk törhet a döntésképtelenség bénító érzése.
Az alternatívák sokasága szorongató
Ahogy egy komolyabb választás elé kerülünk a legjobb alternatíva megtalálása igen könnyen döntési kényszerré válhat. Megszállottan próbáljuk felkutatni a legjobb lehetőséget, azonban ha ez nem sikerül, az szorongató érzéssel tölt el minket. Súlyosabb esetben annyira megijedünk a lehetőségek rengetegében, hogy végül nem is hozzuk meg a döntést. Pedig biztosan mindenkiben élesen cseng, hogy még a rossz döntés is jobb, mint a nem döntés. Ez így igaz, mivel minél inkább halogatunk és lebénulva várunk, hogy helyettünk mások vagy az élet oldja meg a helyzetünket, úgy átengedjük a gyeplőt a saját életünk irányítása felett. Ez pedig komoly frusztrációt eredményezhet.
Tartalékolj a döntési energiáddal!
Feltűnt már, hogy Steve Jobs vagy Mark Zuckerberg is mindig ugyanabban a szettben jelent meg? Ennek hátterében a döntési energiával való spórolás áll. Ha megszilárdítunk bizonyos rutinokat, például, hogy mit viseljünk, mit reggelizzünk, hogyan menjünk be a munkába, a százféle sampon közül melyiket emeljük le a polcról, sokkal több energia áll majd rendelkezésünkre az igazán fontos döntésekhez. Ha azonban a szívünkre tesszük a kezünket, a legtöbben közel sem tudunk ennyire tudatosan élni, és hajlamosak vagyunk sok időt fecsérelni apró-cseprő döntések meghozatalása. Ez azonban
kiszipolyozza az elménket és döntési fáradtságot eredményez.
Ez pedig – megspékelve egy jó adag alternatívával – teljesen lebéníthat minket. Ezek mellett a FOBO jelenségének hátterében a lehetőségek maximalizására való törekvés állhat. Miközben megszállottan kutatjuk a legjobb ruhát, munkát, férfit, nőt, ételt, italt, lakást, autót és még sorolhatnánk, egyenesen
belevetjük magunkat a döntésképtelenség, megbánás és csalódottság tátongó szakadékába.
A profitmaximalizálás paradoxon természetű: miközben jobb döntésekre törekszünk, sokkal kevésbé elégszünk meg az eredménnyel, mint azok, akik elhamarkodottan, rossz alternatívák mellett teszik le a voksukat. Kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy a legjobb lehetőség egy olyan hegy tetején csücsül, amelyet képtelenség megmászni.
Hogyan szabadítsuk fel magunkat a legjobb döntés utáni hajsza bűvöletéből?
A korlátozott racionalitás elveit követve be kell érnünk egy elég jó döntéssel a legjobb helyett, mivel meglévő kognitív korlátaink nem hagynak nekünk más utat. Azaz
optimális helyett kielégítő döntésre kell törekednünk.
Olyan alternatívára, ami bár nem a legjobb, mégis megelégedettséggel tölt el minket. El kell fogadnunk tehát, hogy soha nem lehetünk ismeretében minden lehetőségnek és képtelenek vagyunk a legjobbat kiválasztani. Azonban azzal, hogy meghozunk egy elég jó döntést, felszabadítjuk magunkat a döntéshozás okozta stressztől és frusztrációtól. Emellett érdemes lehet elővenni a jól bevált pro-kontra listamódszert, ahol szisztematikusan végigvehetjük az előnyöket, hátrányokat, és akár súlyozhatjuk is őket. Ezeken túl pedig érdemes lehet elsajátítani a „nagyoktól” tanult rutinokat, amik az öltözékünk vagy a vacsoránk megválasztásában hivatottak segíteni.
Felhasznált szakirodalom: Herrera, T. (2018). How to Beat F.O.B.O., From the Expert Who Coined It. The New York Times. Letöltve: https://www.nytimes.com/2018/07/30/smarter-living/how-to-beat-fobo-from-the-expert-who-coined-it.html Herrera, T. (2018). How to Make Tough Decisions Easier. The New York Times. Letöltve: https://www.nytimes.com/2018/06/04/smarter-living/how-to-finally-just-make-a-decision.html Hunyady, Gy. (2003). Gazdaságpszichológia. Budapest: Osiris. Simon, H. A., László, C., Albert, H., József, K., & István, K. (1982). Korlátozott racionalitás: Válogatott tanulmányok. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
