Kilenc hónap megváltozott testtudat. Nők és férfiak egyaránt különbözően reagálnak rá. Akárhogy is, miután megszületett a – remélhetőleg – várva várt utód, eltelt a hat hét pihenő, amikor még körülugrálják az anyukát, a gyereket (na jó, őt valamivel tovább is), a csoda kezd mindennapivá válni. Ezzel együtt, bár a szoptató anyai test maga a különlegesség, észrevesszük, hogy azok a fránya kilók csak nem akarnak lejjebb kúszni. A feszes tinédzser test már a múlté. De még mindig nincs gond, hiszen a gyereknevelés mint hivatás ezzel jár. És ezt sok anyuka el is hiszi. Menczel Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus véleménycikke.
Nem gond, ha otthonkában járkál a lakásban, nem zavaró a kinyúlt mackó, a lebukott és kicsit már büdösödni kezdő póló. És aztán, amikor pár év otthonlét után feleszmél, maga sem érti, hogy férje miért nem kívánja már, hogy hol romlott meg a párkapcsolatuk, vagy mit is keres az a bizonyos harmadik közöttük.
Réka két gyereket szült, imádattal neveli őket, szuper anyuka. Az idő letelte után visszament dolgozni. Úgy egy év leforgását követően arra eszmélt, hogy az élete abból áll, hogy hajnalban felkel, elviszi a gyerekeket a bölcsibe, oviba, ül a dugóban, hogy beérjen a munkába. Odafelé szorong, hogy beér- e időben, hazafelé szorong, hogy oda ér-e a gyerekekért. Férje is van, aki nagyon helyes, kedves, de a multi cég, ahol vezető pozícióban dolgozik, a vérét is kiszívja, este hét előtt ritkán ér haza. Réka egy idő után azt vette észre, hogy valóban szorong, nem tudja mitől, pánikrohamok törnek rá. Utál bemenni a munkahelyére, a bankba, ahol kedvesen kell bánni még a legértetlenebb, undokabb emberrel is. Barátnői javasolták, hogy menjen el sportolni, vagy keressen magának bármilyen hobbit, de a válasz mindig az volt, hogy nincs szíve a gyerekeitől elvenni az időt. Rosszul érezné magát, ha elmenne nélkülük. Végül Réka elment pszichológushoz, akinek a segítségével sikerült feloldania a lelkiismeret-furdalást, amit akkor érzett, ha arra gondolt, hogy valamit kizárólag a maga kedvére, örömére szeretne csinálni. Jelenleg reggelente úszni jár, utána pedig jógaórákra. Elmúltak a pánikrohamai, a nyak- és derékfájdalmai is rendeződtek, és a családi életüket is egyre jobban szervezik.
De mit is jelent mindez?
Van a társadalmunk, mely egyrészről piedesztálra állítja az anyaságot, ami valóban jó dolog, mert életet adni, és azt szeretetben, gondoskodásban felnevelni különleges élmény. Arról azonban már ritkán esik szó, hogy
az anyaság a nő személyiségnek csak egy része.
Emellett ő valakinek a társa, felesége is. Bár a férfiak sokszor azt mondják: „én olyannak szeretlek, amilyen vagy, ha kinyúlt cicanaciban épp csak vonszolod magad a fáradtságtól, akkor is szeretlek” – ez az állapot sem tart örökké. Nem véletlen, hogy a válások egy nagy hányada kisgyermekes szülők körében történik. Ha az anya elfelejt nő lenni, a férj egyre többször veszi észre az irodában a vonzó kolléganőt, aki nem nyúzott, nem veszekszik folyamatosan, viszont csinosan öltözködik, és másról is lehet vele beszélgetni, minthogy hányszor kakilt aznap a gyerek.
Segít bennünket a családunk, a környezetünk, hogy ne csak otthon ülő, a jövő generációját nevelő biorobotok legyünk? Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a párom is sportol, így átérzi, hogy a mozgásra nem csak neki, de nekem is szükségem van. Sőt, azt is felismerte, hogy ha meg akarjuk őrizni a párkapcsolatunkat, és az abban rejlő testi vonzalmat, természetesen a lelki mellett, akkor neki is támogatnia kell abban engem, hogy legyen időm magamra. Ezért mindig megtaláljuk a módját, hogy én is elmehessek sportolni csak úgy egyedül, míg ő otthon van a gyerekekkel. Sajnos a környezetemben és a tágabb ismeretségemben ezt kevésbé tapasztalom.
Orsi szintén kétgyermekes anyuka, jó fej férjjel. Sokat dolgozik, kreatív munkakörben, amit nagyon szeret, de nagyon el is fárasztja. Este hat körül esik haza, amikor a férje elmegy a nem túl közeli edzőterembe. Férje az elmúlt évben több mint 15 kilót adott le, és most már nem a fogyás, hanem az izmosodás, a férfias növekedés a célja. Eközben Orsi elkönyvelte magában, hogy a terhességek alatt felszedett közel tíz kiló már nem is fog lemenni.
Úgy érzem, ő is beleesett abba a csapdába, amit társadalmi egyenlőtlenségnek is nevezhetünk. Vagyis, hogy kiálljon magáért és azért, hogy neki ugyanannyi joga van sportolni, önmagával és a testével foglalkozni, mint a másik nemnek.
Amikor valakit buzdítani próbálok arra, hogy mozduljon ki, jót fog tenni a lelkének és a testének a mozgás, többnyire csak az ellenérveket kapom: miért is nem ér rá, miért nem fog működni a dolog. Éppen ezért íme néhány ötlet, hogy mit tehetünk, ha mozogni vágyunk, akár gyerekkel is, lelkifurdalás nélkül.
Amíg otthon vagyunk a kicsivel, el lehet menni babás jógára, babás spinningre és babás erősítő edzésre is. Egyre több fitneszterem kínálata bővül ezen lehetőségekkel. Külön előnye ezeknek, hogy hasonló emberekkel találkozhatunk, hasonló élethelyzetekkel. Így nemcsak az a pozitívuma a dolognak, hogy mozgunk, de a négy fal közül kimozdulva új barátokra, ismeretségekre is szert tehetünk.
Ha már újra munkába álltunk, elkísérhet minket a gyerek is sportolni, például ő bringázik, miközben mi futunk. Egyre több szabadtéri edzőpark nyílik, ahol apa, anya és a gyerek is talál magának elfoglaltságot. A Margitszigeten közel egymás mellett van a játszótér és az edzőpark – remek árukapcsolás. Egyúttal
a gyereknek is példát mutathatunk,
megelőzve, hogy ellustult, elhízott gyerek, majd felnőtt legyen belőle. Sportolni akkor is elmehetünk, amikor a gyerek sportol, így még időt sem veszünk el tőle. Sok uszodában például az edzésre járó gyerekek szülei kifejezetten nekik megkonstruált bérletet válthatnak. Amíg a csemete megtanul úszni, mi magunk is követhetjük a példáját.
Ne restelljünk segítséget kérni, ha szeretnénk elmenni, kikapcsolódni! Nemcsak akkor vigyázhat a nagymama, a bébiszitter vagy a nagynéni a gyerekre, ha nekünk dolgoznunk kell, de akkor is megkérhetjük erre, ha saját magunkra akarunk fordítani akár csak egy órát is. Ilyenkor még jobb, ha párunkkal együtt megyünk sportolni. Egyrészt neki sem fog megártani, másrészt egy újabb lehetőség, hogy kettesben töltsünk egy kis időt.
A saját örömünkre kimenőt kérni a legnehezebb. Cserébe viszont gyermekeink is jobb kedvű, boldogabb szülőket fognak visszakapni, ami számukra is nyereség. Egy (két) szóval: HAJRÁ CSAJOK!
Menczel Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus, kutatásaiban a rekreációs sportolók populációját vizsgálja, kiemelt figyelemmel követve a különböző addikciókat.
•••
A Mindset Pszichológia szerkesztősége sokszínű. Közösségünkben számos vélemény, értékrend és látásmód fér meg egymás mellett. Jelen cikk kizárólag az író álláspontját tükrözi.
