Gyermeknevelés kapcsán hajlamosak vagyunk többet foglalkozni az édesanyák szerepével, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az apák jelenléte is kulcsfontosságú a kicsik életében. Vajon létezik-e „tudatos jelenlét” az apaságban? Cikkünkben az apák gyermeknevelésben betöltött szerepével és annak fontosságával foglalkozunk.

„A gyermekednek nem supermanre, vagy cuki apára, hanem bizony szürke eminenciásra van szüksége, aki megeteti, amikor éhes, akivel közös kis titkai és izgalmas játékai vannak, akivel együtt alszanak bele a mesébe, és aki felsegíti és megvigasztalja, amikor elesik és lehorzsolja a térdét” – írja Léder László (2019) a „Csendes apa-forradalom” című könyvében. E fenti idézet elég találó és sokatmondó, ahogyan megfogalmazza az apaság esszenciáját, ezért érdemes tovább gondolkodnunk arról, hogy miért is olyan meghatározó az anyai nevelés fontossága mellett az apai szerepkör a hétköznapokban.

Az apa-kultúra fogalma

Léder László megfogalmazása szerint (2019) az apa-kultúra nem más, mint annak „mindenre kiterjedő elfogadása, hogy

egy apára a családtervezés időpontjától kezdve, a várandósság, a születés és a gyermek egész élete során ugyanakkora szükség van, mint az anyára”

Már az első perceknek és óráknak is meghatározó jelentősége lehet az apa-gyermek között fokozatosan kialakuló mély érzelmi, „lélektani szövetségnek”, mely alig különbözik az édesanyákkal való kapcsolattól. Ezért is az édesapának nem feladata az édesanyát helyettesíteni a nevelés egyik területén sem, hanem csak „önmagát kell adnia”, és saját nevelői stílusát alkalmaznia, mert erre van igazán szükség.

Az apák szerepe a gyermekeik életében (fejlődési szakaszok szerint)

1. Újszülött kor

Pedersen, Rubenstein és Yarrow 1979-es vizsgálatuk során azt találták, hogy az újszülöttek fejlődésében meghatározó szerepet játszik az apával való aktív kommunikáció, játék és a közösen eltöltött idő. Ezek az aktív törődésben részesülő gyermekek egyéves korukra fejlettebbek lettek, könnyebben oldottak meg problémahelyzeteket, illetve IQ hányadosuk is meghaladta az azonos életkorú csecsemők átlagértékeit. A szerzők úgy gondolták, hogy ez a fajta önálló és független fejlesztői szerep az apa-gyermek kapcsolatban rejlik, ami már ebben a korban is jelentős.

2. Kisgyermekkor

Érdekes megfigyelést tett Yogman (1982), amikor kisgyermekek reakcióját figyelte szüleik közeledésére: édesapák esetében a gyermekek nyílt szemekkel, felgyorsult légzéssel és szívritmussal reagáltak, melynek élettani szerepe van. Ennek oka és célja ugyanis az, hogy

felkészítse a gyermekeket az önállóságra, segítse a személyiségfejlődésüket, önértékelésüket, kommunikációs és konfliktusmegoldó készségeiket, valamint növelje a megküzdő képességüket.

Az apák általában humorosabb, érdekesebb, izgalmasabb és több fizikai aktivitást igénylő játékokat kezdeményeznek, így az anya gondoskodó oldalát kiegészítve stimulálják a gyermekeket.

3. Kisiskolás kor

Az aktív apai jelenlét a gyermekek iskolai életére is előnyös hatással van. Az Egyesült Államok Nemzeti Központi 1997. évi Oktatási Statisztikái szerint

az aktív apai törődésben, nevelésben részesült gyermekek között sokkal több a jeles tanuló, és ők szinte minden készségterületen előnyöket élveztek, kortárs kapcsolataikban sikeresebbek, pszichésen stabilabbak

voltak, valamint konfliktusmegoldó és kommunikációs készségeik is sokkal jobbak voltak, mint apa nélkül felnövő kortársaiké.

4. Kamaszkor

A kamaszkorral kapcsolatos kutatások megállapították, hogy az apa-gyermek kapcsolat mélysége és a kamaszkori lázadás között szoros összefüggés van, tehát amely apák ezt az időszakot megelőzően is aktívan részt vettek gyermekeik életében, kevesebb „fejfájással kell, hogy szembenézzenek” (Léder, 2019). Az apai nevelést vizsgáló kutatások szerint az apától érkező szeretet és gondoskodás ugyanolyan hatással bír a gyermekekre, mint az anyai szeretet, illetve határozott összefüggés található az apai nevelés és a gyermekek jólléte között. Ezen kívül pedig az is bizonyítást nyert, hogy a korlátozó (keménykedő) apai nevelés csak még nagyobb agressziót szül. Így azon kamaszok, akikkel az apjuk szeretetteljes kapcsolatot ápol, kétszer annyian jelentkeznek egyetemre, jól választanak párt és pályát, valamint 80%-kal kevesebb eséllyel kerülnek szembe a törvényekkel, mint szigorban nevelkedett kortársaik. Az „egy apa legyen kemény” mítoszával szemben a szeretetteljes, megértő nevelés szükséges, amely a másik elfogadásából, engedményekből, megértésből, kitartó támogatásból áll, abból, hogy az apa értelmez, reagál, megismeri gyermekét, megbocsát, és határt szab rossz érzéseinek; ugyanakkor ésszerű szabályokat és korlátokat állít, melyek a gyermek védelmét és fejlődését szolgálják.

Fontos a tudatosítás!

Mindezen kutatásokból tehát arra következtethetünk, hogy az apák jelenlétének hangsúlyozása kulcsfontosságú: ha az apák intenzíven bevonódnak gyermekük életébe, olyan példát fognak látni, melynek hatására felnőttként képesek lesznek a végleges elköteleződésre és az életre szóló kapcsolatokra.

Források:

Léder L. (2019). Csendes Apa-Forradalom. Budapest: L’Harmattan.

Pedersen, F. A., Rubenstein, J. L., & Yarrow, L. J. (1979). Infant development in fatherabsent families. The Journal of Genetic Psychology, 135(1), 51-61.

Yogman, M. W. (1982). Development of the father-infant relationship. In Theory and research in behavioral pediatrics (pp. 221-279). Springer, Boston, MA.

Parke, R. D., Sawin, D. B. (1980). The family in early infancy: Social interaction and attitudinal analyses. In Pedersen, F. A. (szerk.), The father.infant relationship: Observational studies in the family setting (pp. 44-70), New York: Praeger.

Collins, N. L., & Read, S. J. (1990). Adult attachment, working models, and relationship quality in dating couples. Journal of personality and social psychology, 58(4), 644.

Kopp, M. S. (1990). Anxiety, freedom and democracy. Behavioural and Cognitive Psychotherapy, 18(3), 189-192.

Kawabata, Y., Alink, L. R., Tseng, W. L., Van Ijzendoorn, M. H., & Crick, N. R. (2011). Maternal and paternal parenting styles associated with relational aggression in children and adolescents: A conceptual analysis and meta-analytic review. Developmental review, 31(4), 240-278.