Az átkeretezés gyakran hangzik el a pszichológia vonatkozásában. De mit is értünk alatta pontosan? És hogyan nyilvánul meg mindez a gyakorlatban? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ! Az átkeretezés nem új jelenség, még csak nem is a pszichológia találmánya. Mindannyian használjuk, napi szinten számos alkalommal találkozunk vele. Gondolkodásunk sajátosságát értjük alatta, amely arra vonatkozik, hogy mindig valamilyen értelmezési keretet használunk az életünkben. Erre már a Gestalt pszichológia irányzatának kialakítói is rávilágítottak, egyszerű vizuális jelenségek segítségével.

A kép forrása itt található
A Rubin-serleg rámutat, hogy észlelésünk attól függően változhat, hogy a fekete vagy a fehér alakzatot tekintjük a háttérnek. Előbbi esetben egy serleget, utóbbiban két egymással szembenéző arcot látunk. Ez az értelmezési jelenség azonban nem korlátozódik pusztán a fizikai észlelésünkre, léteznek mentális beállítódások is, ezeket tekintjük ebben a gondolatkörben kereteknek. Legismertebb a pohár példája. Hogyan gondolkodunk róla? Félig üres vagy félig teli? Az átkeretezés tehát a figyelem irányítása mellett az értelmezésre, a jelentés módosítására, nézőpontunk megválasztására fókuszál. Átkeretezés a döntéseinkben Amikor döntéseket hozunk, a helyzet bemutatása, a felmerülő lehetőségek és kockázatok mind egyfajta értelmezési keretté szerveződnek. Az egyik legfontosabb kiindulópont a téma irodalmában Tversky és Kahneman munkája, akik a jelenséget a döntéshozatal területén vizsgálták. Kutatásuk arra irányult, hogy

a helyzet pozitív vagy negatív bemutatása hogyan befolyásolja a résztvevők választásait olyan helyzetekben, ahol ez valamilyen kockázatot rejt magában.

Eredményeik szerint amellett, hogy a pozitív vagy negatív keretnek erős befolyása van a döntésekre, azt is megfigyelték, hogy a veszteség elkerülése volt általában a legfőbb motivációs tényező a választásokban. Levine és munkatársai tovább vizsgálták a keretek szerepét a döntések szempontjából és három különböző típust írtak le: 1. Kockázat alapú keretezés: Ezekben a helyzetekben a döntés veszteség és nyereség alapján szerveződik, amelyek lehetnek biztosak vagy bizonytalanok. Ezekből a feltételekből igyekszünk a lehető legjobbat választani. Például: Biztosan nyersz 5 000 Ft-ot, vagy 25%-os eséllyel nyersz 20 000 Ft-ot, de 75%-os eséllyel semennyit? Biztosan veszítesz 15 000 Ft-ot, vagy 75% eséllyel vesztesz 20 000 Ft-ot, de 25%-os eséllyel nem vesztesz semmit? Ezen döntések átkeretezésének például a szerencsejátékok esetében van nagy szerepe, a mindennapokban pedig gyakran a reklámok szolgálnak erre példával. 2. Tulajdonság alapú keretezés: Ilyen esetekben egy tulajdonság a lényeges, amelynek kedvezősége lesz számunkra döntő. (Például: A kezelés 95%-os hatékonyságú, vagy a kezelés mindössze 5%-ban nem működött?) 3. Célorientált keretezés: A viselkedésre igyekszik hatni, a végrehajtás esélyét igyekszik csökkenteni vagy növelni. (Például: Ha évente elmész egészségügyi vizsgálatra, kiderül a probléma és így hamar kezelhető, vagy ha nem mész el évente egészségügyi felülvizsgálatra és beteg leszel, a betegség már előrehaladottabb állapotban kerül felfedezésre, és kevesebb az esély a gyógyulásra.) Mint a példából is látszik gyakran találkozunk ilyen típusú értelmezéssel az egészségünk kapcsán, illetve a büntetések vagy jutalmak egy része is ilyen módon szerveződik. Életünk döntései természetesen jóval bonyolultabbak lehetnek, több szempontot és tényt foglalnak magukba. Azonban ezekben az esetekben is a keretek segítenek minket az eligazodásban. Ha nehezünkre esik a döntés, akkor a helyzet más szemszögből való szemügyre vétele gyakran segít a választásban. Kiváló példát nyújt ehhez a sport. Számtalan esetben láthatjuk, hogy amikor a sportoló döntés előtt áll és a félelmei szemszögéből szemléli a helyzetet, a feladás és a küzdés még egyaránt lehetséges opció számára, az edző új megvilágítása segítségével azonban képes dönteni és elköteleződni a döntése mellett. Átkeretezés a problémamegoldás szemszögéből Paul Watzlawick és munkatársai az átkeretezést a problémamegoldás egyik lehetőségeként mutatják be Változás című könyvükben.

Az ő megközelítésük szerint az életünkben megjelenő adott probléma alapjait különböző tényezők összefüggő rendszere alkotja, amely keretként szolgál.

Az átkeretezés mindig magában foglalja a megértést is. A megértés a jelenleg fennálló helyzet elemeire és összefüggéseire vonatkozik. Ezzel el is érkezünk a pszichológia egyik alapelvéhez, az „itt-és-most”-hoz. Változást ugyanis csak a jelenben élhetünk át, vagy hajthatunk végre. Amikor a múlttal foglalkozunk a pszichológiai munka keretében, azt is a jelen fényében tesszük. Hogy ne ismételjük meg azt, ami a fennálló nehézséget okozó helyzethez vezetett. Amit „kezelünk”, amire az energiákat fordítjuk, mindig a jelen átalakítása, ez az egyetlen igeidő, amelyre valós ráhatásunk van. Illetve ebből van ráhatásunk a többi idősíkra. A múltra a visszaemlékezés és értelmezés által, a jövőre pedig a tervezés és döntés által. A folyamatok azonban minden esetben a jelenben zajlanak. Így az átkeretezés is az „itt-és-most” helyzet vizsgálata és megértése révén lehetséges. Watzlawick a megértéshez a probléma konkrét megfogalmazását és az eddigi megoldáskísérletek számbavételét emeli ki. Míg a megoldásához a cél konkrét megfogalmazása és cselekvési terv alkotása szükséges. A megértés az előző gondolkodási keretünk feltérképezését igényli, míg a megoldás az új kialakítását, az előző figyelembevételével. Az átkeretezés folyamatában mindig figyelnünk kell arra, hogy hétköznapi mondásunkkal élve „ne essünk át a ló túloldalára”. Ha valami nem működött, és erre válaszul mi az ellentétét tesszük, akkor bár azt hihetjük, máshogy közelítjük meg a problémát, valójában ugyanazt a keretet használjuk. Ha a keret nem módosul, a probléma sem változik, és így továbbra is fennáll a nem kívánatos helyzet.

A megoldást a belátás adja.

Klasszikus példa erre Nagy Sándor és a Gordiuszi csomó legendája. Az addigi megoldások, a csomó kibogozásának próbálkozásai helyett Nagy Sándor egy mozdulattal, a kard használatával túllépett az eddigi problémaértelmezési kereten. A gyakorlatban A terápiás gyakorlatnak is egyik fontos eszköze az átkeretezés, mivel az értelmezésen alapul, amely meghatározó minden pszichológiai folyamatban. Ugyanaz az esemény más jelentéssel teljesen más eredményhez vezethet, amit nemcsak terápiás, hanem hétköznapi keretek között is alkalmaz(hat)unk. Az egyéni, komplex élethelyzetekben ez nyilván nehezebb folyamat, ennek a cikknek a keretein mindenképp túlmutat, azonban az olyan működésekről való információ és tudatosítás, mint az átkeretezés is, segíthetnek. Összegzésül tehát elmondhatjuk, hogy az átkeretezés egy olyan pszichológiai eszköz, amely az elménk működésén alapul, támpillérei az értelmezés és a rugalmasság, megfelelő alkalmazása pedig esetenként segít számunkra az adott helyzettel való megküzdésben. Nagyon fontos azonban, hogy ne tekintsük ezt a módszert mindenhatónak, ne akarjuk mindenáron alkalmazni, hanem találjuk meg a helyét az életünkben és igazítsuk a valósághoz.

***

Ha az átkeretezés alkalmazásában segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat.  

Felhasznált irodalom: Levin, I. P., Schneider, S. L., & Gaeth, G. J. (1998). All frames are not created equal: A typology and critical analysis of framing effects. Organizational behavior and human decision processes, 76(2), 149-188. Tversky, A., & Kahneman, D. (1981). The framing of decisions and the psychology of choice. science, 211(4481), 453-458. Watzlawick, P. Weakland, HJ–Fisch, R (1990): Változás. A problémák keletkezésének és megoldásának elvei. Gondolat Kiadó, Budapest. További források itt és itt.