Az élénkítő piros bogyók legendája, avagy a koffein fogyasztás lélektana

Hogy életünk fontos része a kávé, nem is kérdés. A számítások szerint Magyarországon fejenként kicsit több mint 3 kg-ot vásárolunk belőle egy évben, és fogyasztjuk el. Népszerűségének oka nem csak fizikai hatásában keresendő. Ebben az írásban azokat a pszichés tényezőket járjuk körbe, mely a koffein fogyasztás lelki hátterének magyarázatául szolgálnak.

A klasszikus legenda szerint egy etióp pásztor fedezte fel elsőként a kávé bogyók serkentő hatását. Történt ugyanis, hogy naiv tudósként arra lett figyelmes, hogy kecskéi sokkal élénkebbek azokon a napokon, amikor azokból a bizonyos piros bogyókból legelésznek. Történt pedig mindez immáron 2300 évvel ezelőtt, ám a koffeinfogyasztás iránti elköteleződésünk ereje azóta sem csökkent.

Ritka, hogy egy kémiai anyag, mely a tudatmódosító szerek csoportjába tartozik – mint minden olyan dolog, mely a központi idegrendszer működését befolyásolja – ennyire elfogadottá válik az egész világon. Sőt, nem csak elfogadottá, de kedveltté is. Olyannyira, hogy legtöbben nem is tudnák elképzelni hiányában a napjaikat.

A koffeinfogyasztás népegészségügyi kérdéssé vált, és mint olyan, saját világnapot is kapott, melyet szeptember 29-én ünnepeltünk. De nem csak saját ünnepnapja van a kávéivásnak, hanem komoly tanulmányok (nem brit tudósok), vizsgálatok is foglalkoznak a fizikai és pszichés hatásaival.

A koffein, mely oly sok élelmiszer alapja, pl. kávé, tea, energiaitalok, csokoládé, kakaó, kóla, gyömbér, napraforgómag (csak, hogy meglepőbb adatokkal is szolgáljak), tehát stimuláns hatású szer. A drogok csoportosításakor ezen tulajdonsága alapján soroljuk be. Mindez pedig azt is jelenti, hogy nem megfelelő mértékű fogyasztása ugyanúgy képes kiváltani azokat a káros hatásokat, melyeket az egyéb drogok is megtesznek. A túlzásba vitt fogyasztás függőséghez vezet, mely eltérő mértékben, de károsíthatja testi és lelki egészségünket egyaránt. A mértéktelen fogyasztás szerencsés esetben csak álmosságot, fejfájást; súlyos esetben viszont remegést, szívritmuszavart, pánikrohamot, szorongásos zavart is okozhat.

Na de miért is használják olyan sokan ezt a szert, ha ennyi negatívumot tud okozni?

Azon kívül, hogy a toxikus mérték beviteléhez valóban extrém sokat kell használni, számtalan pozitív hatásáról is beszámolhatunk. Miután ezekre is rápillantottunk, végig vesszük a koffeinfogyasztás motivációs hátterét.

Kémikusok, dietetikusok vizsgálatokkal erősítették meg, hogy napi négy csésze kávé elfogyasztása abszolút az egészséges mértéken belül mozog. Emellett az az elmélet is megdőlni látszik, miszerint a kávénak vízhajtó hatása lenne. Rogers és Smith 2011-es kutatása szerint folyadékpótlásként is bevethetjük kávénkat, nem kell tartanunk tőle, hogy még több folyadékot von el a szervezettől.

A koffeinfogyasztás motivációs hátterét tekintve elsőként emelhetjük ki energetizáló hatását. Mind ébredés után, mind egy fárasztó munkanap kellős közepén úgy érezzük, könnyebb lesz a segítségével felpörögni, dinamikusan nekilátni, vagy éppen folytatni a feladatunkat. Valószínűleg többen találkoztak azzal a jelenséggel, hogy már a kávé illata is felébreszti bennük azt az aktív működést, amit korábban csak a fekete megivása váltott ki belőlük. Ezt a jelenséget a pszichológiában operáns kondicionálásnak nevezzük, és először Thorndike, amerikai kutató írta le a 20. század elején. Megtanuljuk, hogy egy bizonyos jelenséget, mely nem mellesleg jutalmazó is a számunkra, megelőz egy másik kísérő tényező, jelen esetben a kávét az illata. Megfelelő számú társítást követően a kísérő tényező is képes lesz kiváltani az eredeti inger hatását.

Az egyik legalapvetőbb motivációnk tehát a kávé ivására annak energetizáló hatása, hiszen eleinte csak keserű ízét érezzük, ami evolúciós múltunkat tekintve nem lenne vonzó jelenség. Míg a megfelelő mértékű használat valóban segíthet, a nem megfelelő időben és / vagy mértékben történő bevitel megzavarhatja napi működésünket. Erre hívja fel a figyelmet Matt Walker pszichológus, alváskutató, aki többek között TED előadásaiban beszél róla, hogy a túl későn elfogyasztott serkentők milyen mértékben tudják felborítani a cirkadián ritmusunkat és zavarják meg pl, az alvásunk minőségét.

Izgalmas téma, mégis ritkán beszélünk róla, hogy a kávé- vagy teafogyasztás ugyanolyan „kifogás” lehet, mint a dohányzás, és segítségével 5-10 percet lophatunk a munka-, vagy a tanulásidőnkből. Bár mindkettő legális drog, utóbbi egyre kevésbé elfogadott.

Egy kedves kliensem így számolt be a témáról: „Gyerekként a dohányzás lázadás volt, végre nem én voltam a jó kislány, aki éltanuló, nem iszik alkoholt. A cigi segített megszökni a fárasztó, kellemetlen helyzetek elől is. Ma már viszont nincs erre szükségem. Most a leszokás folyamán új megoldásokat alakítok ki magamnak. Felfedeztem, hogy egy csésze presszóval ugyanolyan jó kiülni egy kávéház teraszára, és közben felhívni a barátnőimet, hogy megbeszéljük a napi történéseket.”

A motivációs bázishoz visszatérve, egy következő húzóerő a már sokat emlegetett megvonási tünetek elkerülése. Vagyis a koffeinhatás visszacsapó effektusa, a fáradás elkerülése. Ami láthatóan egy ördögi kört eredményezhet, vagyis kávézunk, hogy ne legyünk fáradtak, és fáradtak vagyunk, mert kávézunk. Ilyenkor érdemes lehet keresni a kilépőt, mint a túlzott online jelenlétnél a digitális detox. Ehhez segítség lehet egy fárasztó edzést végigcsinálni (szintén nem ajánlott este, mert a legtöbbeket túlzottan felpörgeti), majd a nap végén egy nagyot aludni, és persze aznap már kihagyni a koffeint az étrendünkből.

Végül az egyik legfontosabb ösztönző ereje a kávézás, teázás rituáléjának a társas faktor. A társas kapcsolatok kialakításának, fenntartásának, a környezetünkben történtekről való tudás megszerzésének egyik leghatékonyabb módja, amikor valakivel vagy valakikkel együtt ülünk le, és elbeszélgetünk egy finom bögre latte mellett. Az ismerkedésnek nagyon jó elindítója a kávé melletti közös beszélgetés. Előnye, hogy ha nehezen mozgunk ezekben a helyzetekben, rövidre is foghatjuk, és csak felhörpintjük. Míg pozitív esetben kényelmesen iszogathatjuk kávénkat.

A barátságok elmélyüléséhez járul hozzá, amikor rituálisan leülünk, kicsit ki is vonulunk talán a környezetünk egyéb aspektusaiból a kávézás során. Egyfajta eszképizmusként is tekinthetünk a rituális kávéfogyasztásra, mely jelen esetben a kivonulást, a lelassulást, a pillanatra, a jelen történés megélésére való fókuszt foglalja magában.

Befejezésképp a kávézás jelentheti a szenvedély, a fennköltség, az önkifejezés és a művészet útját, amennyiben hasonló szintre emelkedik a forró fekete kortyolása, mint a japán kultúrában a tea fogyasztás művészete. Ennek pedig lefordítható formája talán a barista szakma, mely ajánlott mindenkinek, aki magasabb szinten óhajtja művelni ezt a különleges tevékenységet.

A koffein használati zavar megjeleni már a DSM V-ben is. A koffein túladagolása szorongásos és pánik tünetekhez vezethet. Létrejöhet hangulatmódosító hatás is, de kapcsolata a depresszióval nem egyértelmű a jelenlegi kutatások szerint. A függőség ismérvei: megvonásos tünetek, folytatás, tolerancia, kontrollvesztés, idő, konfliktus, visszaesés.