Gondoljon a pszichológiára! Mi jut először eszébe? Szinte biztosan nem az észlelés, a tanulás, az emlékezet, a gondolkodás vagy az intelligencia. Pedig az efajta mentális folyamatok működése és értelmezése is a pszichológia tárgya, sőt talán az egyik legfontosabb és leginkább kutatott területe. Manapság azonban már nemcsak a megismerési folyamatok alapján értelmezhető a kognitív pszichológia fogalma. Bizonyos kritikai nézőpontok alapján egyfajta metaelméletként is gondolkozhatunk róla. Dr. Szokolszky Ágnessel, a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének tanszékvezetőjével, a kognitív tudományok és az ökológiai pszichológia jeles képviselőjével beszélgettünk. Interjúnk.
Ön jelenleg a Szegedi Pszichológiai Intézetben a Kognitív és Neuropszichológiai Tanszék vezetője. Hogyan jutott el a kognitív pszichológiához?
Egy pályamódosítás révén, harmincegy évesen kezdtem el foglalkozni pszichológiával. Eredetileg középiskolában történelmet tanítottam, és az ELTE Pedagógiai Tanszékén voltam tanársegéd. 1987-ben, ma nehezen elképzelhető körülmények között sikerült felvételt nyernem az Egyesült Államokbeli University of Connecticut Pszichológiai Intézetének kísérleti lélektan PhD programjába. Itt ismerkedtem meg a kognitív pszichológiával, de rögtön hozzá kell tennem, hogy egy olyan helyre kerültem, ahol az amerikai pszichológia egyik sajátos irányzatának fellegvára működött: ez a James Gibson–féle ökológiai irányzat volt. Ennek a lényege éppen az volt, hogy alternatívát jelentett az akkor még nagyon erős „klasszikus” kognitivizmussal szemben, az észlelés-cselekvés körök ökológiai elméletére építve. Tehát
a kognitív pszichológiát rögtön kritikai szempontból ismertem meg.
Tisztázzuk viszont, hogy a „kognitív pszichológia” kifejezést lehet általános leíró kifejezésként használni a megismerési folyamatokkal foglalkozó pszichológia értelmében, és lehet metaelméletként is beszélni róla. Ebben az értelemben meghatározott alapfeltevésekre épülő megismeréstudományról van szó, amely axiómaként kezeli azt, hogy a kognitív rendszer az ingerbemenet és a motorikus kimenet között zajló információfeldolgozást végez, és a kognitív pszichológus feladata ennek a középső résznek a felderítése.
Az ökológiai pszichológia sosem fogadta el ezt a szemléletet. Alapja, hogy a megismerés kiindulópontja a környezetbe ágyazott organizmus, és a megismerő folyamatok kerete ez a dinamikus ökológia rendszer. A „megismeréstudománnyal” az az egyik probléma, hogy a szemlélődő ember alapfeltevéséből indul ki, gondoljunk Rodin Gondolkodójára.
A megismerés azonban mindig cselekvő,
és az ember célja nem a „tiszta megismerés”, hanem a világ birtokbavétele, napi használata. Nem egyszerű gondolatok ezek, nem bonyolódom jobban bele. Mindenesetre az én kognitív szemléletem ökológiai rendszerszemlélet. Annyit még hozzáteszek, hogy az elmúlt két-három évtizedben sok minden változott a kognitív tudományban, ami az ökológiai rendszerszemlélet előtérbe kerüléseként értelmezhető.
Tanított már Amerikában. Miben találja másnak a pszichológia társadalmi megítélését és a kognitív tudományok köztudatban való megjelenését?
Öt évet tanítottam a UConn Pszichológiai Intézetében módszertani és különböző egyéb kurzusokat, de ez már több mint húsz évvel ezelőtt volt. Persze a pszichológia társadalmi megítélését nem elsősorban a tanítási tapasztalatból szűri le az ember. Az is elég, ha ismerjük a pszichológia történetét Amerikában. Tudvalevő, hogy Amerika Európával szemben később indult, ami a pszichológia megjelenését illeti, de ott ez az új tudomány olyan fogékony talajba került, hogy pillanatok alatt széles körben tanítani és alkalmazni kezdték. Amerika már egy „átpszichologizált” társadalom volt, amikor nálunk például az 1960-as évek elején, hosszú kihagyás után ismét elkezdtek pszichológusokat képezni, és szinte név szerint lehetett tudni, hogy hány pszichológus van. Azóta a pszichológia nálunk is népes szakmává fejlődött, de a kulturális helye sokkal limitáltabb, mint Amerikában.
A „kognitív pszichológia köztudatban való megjelenésével” kissé zavarban vagyok. Ma nehéz kognitív pszichológiáról beszélni. Ma a kognitív idegtudomány a domináns irányzat. Mint tudjuk,
az agy működése mindenkit érdekel,
és a kognitív kérdéseknek is leginkább az „agyi háttere” áll a figyelem középpontjában, kissé túlzó mértékben is, és sokszor nagyon leegyszerűsítő módon. Sok az új tudományos eredmény, amiről a közvélemény is értesül. De a mai kognitív tudományhoz tartoznak a mesterséges intelligencia kutatás eredményei, a különböző intelligens robotok és a kognitív emberi képességek mesterséges kiterjesztésének jövőbeli lehetőségei, vagy a kollektíven intelligens rendszerek működése is. Fontos azt is látni, hogy az utóbbi évtizedekben sokkal integráltabbá vált a kogníció kutatása. A klasszikus felfogásban az érzelmek, a mozgás, a szociális kontextus nem tartoztak a kognitív tudomány vagy akár a kognitív pszichológia asztalára. Ma szerencsére nincsenek ilyen dobozok, és elismerjük a megismerő folyamatok integratív komplexitását és világba ágyazottságát.
Számos kritika éri a pszichológia tudományosságát még manapság is. Mit gondol erről, miben látja a változás lehetőségét akár a hazai keretek között?
A pszichológia sokarcú, heterogén jelenség. A terapeuta számára az a lényeg, hogy a módszerei, módszerkombinációi a saját praxisában jól működjenek. Gondolom örül annak, ha amit csinál az „evidence based”, de ha nem, attól még hihet egy módszerben. A kognitív idegtudós a klasszikus természettudományos kritériumok szerint dolgozik, míg például az utóbbi időben megerősödött „boldogság kutatás” egészen más tudományosságot követ. Mondhatnánk azt, hogy akkor ez az egész relatív, de egyáltalán nem ezt gondolom.
El kell fogadni, hogy nincs abszolút tudományosság.
Mindamellett a tudományos gondolkodás az emberi gondolkodás évszázadok alatt kidolgozott gyakorlata a világ megismerése és (a fenti szóhasználattal élve) „birtokbavételére”, ami alapjában véve bátran mondhatjuk, hogy bevált. És ha nincs is éles demarkációs vonal tudomány és nemtudomány, tudományos és nemtudományos gondolkodás között, azért fel lehet ismerni azt, ami a tudományos gondolkodás kritériumainak nem felel meg.
Aktív szerzői tapasztalattal is rendelkezik. Számíthatunk öntől valamire a közeljövőben?
Most éppen a kutatásmódszertan könyvem átírásán dolgozom. A nyáron fejeztem be egy tanulmányt az evolúciós elméletek megújulásáról, arról az új szemléletről amit a „kiterjesztett evolúció” megközelítése képvisel. Emellett éppen az Ecological Psychology című, 2018-ban megjelenő fejlődéslélektani különszámát szerkesztem egy amerikai kolléganővel, akivel tanulmányt is írtunk ebbe a számba. Ez a mai úgynevezett „relációs fejlődéstudomány” irányába mutató irányzatokat tekinti át. Egy ökológiai megközelítésű metafóraelméleti tanulmányon is dolgozom, ez a Metaphor & Symbol című folyóirat Ecological Cognition and Metaphor című számában fog jövőre megjelenni. Emellett tervezem egy kritikai gondolkodásról szóló könyv megírását is, egyelőre ennyit a közeljövőről.
∗∗∗
A klasszikus kognitív pszichológia tehát átalakulóban van. Más eszközkészlettel és más fókuszokkal dolgozik, mint korábban, egyre tágabb lehetőségeket biztosítva ezzel mind a kutatásra, mind a hétköznapi alkalmazásra.
Az interjú Kazinczy Csaba és Pinczés Zsuzsa közös munkája.
