Nem újdonság, hogy társas lényekként szükségünk van egymásra, megértésre, bizalomra. Hajlamosak vagyunk a hétköznapokban elfelejteni, hogy ennek kifejezésére nemcsak a szavak állnak rendelkezésünkre, hanem egy sokkal alapvetőbb eszköz is, az érintés. Pszichológiai kutatások sora támasztja alá, hogy a sokszor alul értékelt érintésnek óriási ereje van! Még a legapróbb formája is erős hatást gyakorolhat az érzelmi működésünkre. Jótékony hatásainak köszönhetően akár terápiás eszközként is hozzájárulhat a mentális egészségünk és szubjektív jóllétünk javulásához.
Az 1950-es évek elején Harry Harlow megdöbbentő módon demonstrálta az érintés szerepét a megküzdésben. Az amerikai pszichológus Rhesus majom kölykökkel végezte híres kísérletét. Az egyesével izolált kismajmok ketrecében két „pótanyát” helyezett el. Egy drótból és egy szőrös anyagból készült bábut. Bár a drótanya tartalmazta az ételt és az italt, a rémült kisállatok mégis inkább a melegséget árasztó szőranyát választották, akár a dehidratáció és éhezés árán is. A kismajmok látszólag nem az ételre, hanem egy
megnyugtató, meleg érintésre éheztek.
Harlow úttörő és (az eredmények fényében) vitathatatlanul kegyetlen kísérletét John Bowlby teóriájára alapozta. A brit pszichiáter azóta klasszikussá vált kötődés elmélete szerint a gondozó érintése egy olyan alapvető tapasztalatot hoz létre a gyermekben a biztonság érzésről, ami alapul szolgál minden későbbi kapcsolatában. A fejlődéslélektani kutatások további bizonyítékokkal szolgáltak.
A kis súllyal született babák esetében kilenc hónapos korra biztonságosabban kötődnek azok a gyerkőcök, akiket édesanyjuk gyakran dajkál. Azok a babák, akiket az anyukájuk sokszor és hosszabb ideig babusgat, szintén biztonságosabban kötődnek, mint a gyakrabban magukra hagyott társaik.
Nemcsak jól esik, de hasznos is
Felnőttkorban sem vész el az érintés fontossága. Például a
párunk érintése megvéd minket a stressztől.
Boldog házasságban élő nőknél azt találták, hogy kevesebb neurális választ adnak fenyegető helyzetben, ha férjük kezét fogják, mint ha egy idegenét vagy senkiét. De az érintés akkor is hasonlóan hat ránk, ha nem élünk párkapcsolatban vagy ha nem egy embertársunkhoz kapcsolódunk, hanem háziállatunkat simogatjuk. Sőt, még egy plüssmackó érintése is növeli a megküzdési esélyeinket, például társas kirekesztés esetén.
Természetesen lehet az érintés kellemetlen is. Kutatások alapján kevésbé valószínű a kedvező hatás, ha az érintés megsérti a kulturális, a társadalmi vagy a személy saját belső normáit. Azt is kimutatták, hogy a derékterület érintése csak szoros kapcsolatban állók között vagy intim helyzetben kellemes.
A metakommunikáció része
Akár egy barátságos hátba veregetésről, egy érzéki simogatásról vagy egy szerelmes csókról van szó – az interperszonális érintéseknek hatalmas erejük van érzelmeinkre. Bőrünk ugyanis olyan receptorokat tartalmaz, amik stimulálják az erogén zónákat és a fájdalomra reagáló idegvégződéseket, tehát közvetlenül váltják ki az érzelmi reakciókat. Sőt, egyes kutatási eredmények szerint
érintés útján képesek vagyunk akár érzelmek megkülönböztetésére is.
A résztvevőket egy függönnyel elválasztott asztal két végére ültették, úgy, hogy ne lássák egymást. A „küldő” fél feladata volt, hogy előre meghatározott érzelmeket (félelem, harag, szimpátia) kommunikáljon a másik felé, pusztán érintéssel. Habár nem beszélhettek egymással, a „fogadó” oldalon ülők képesek voltak kódolni az érintés segítségével az érzéseket.
Fokozza a „boldogsághormont"
Az interperszonális érintés érzelmi hatásának alapját a biológiában kell keresnünk. Úgy tűnik, hogy az emlősöknél az érintés spontán oxitocin felszabadulást okoz. Ez a „boldogsághormon" csökkenti a stresszhez kapcsolódó válaszokat. Patkányoknál figyelték meg először, hogy ha 30-45 másodpercig óvatosan simogatják őket, megnő az oxitocin szintjük. Ugyanilyen hatás figyelhető meg az interperszonális érintések kapcsán embereknél. Azoknak a nőknek,
akik gyakran ölelkeznek párjukkal, magasabb a vér oxitocin-szintjük,
mint kevés ölelkezésről beszámoló társaiknak. Az érintés oxitocin növelő hatása csökkentheti a mindennapi stresszhatásokból fakadó kellemetlenségeket, akár családi, akár munkahelyi szituációkban.
Manapság gyakran elfeledkezünk az érintés fontosságáról. Pedig ezek az apró interperszonális visszajelzések nem helyettesíthetők emotikonokkal vagy gifekkel.
Felhasznált szakirodalom Ågren, G., Lundeberg, T., Uvnas-Moberg, K., & Sato, A. (1995). The oxytocin antagonist 1-deamino-2-D-Tyr(Oet)-4-Thr-8-Orn oxytocin reverses the increase in the withdrawal response latency to thermal, but not mechanical stimuli following oxytocin administration or massage-like stroking in rats. Neuroscience Letters, 187, 49–52. Ainsworth, M. D. S., Blehar, M. C., Waters, E., & Wall, S. (1978). Patterns of attachment: A psychological study of the strange situation. Hillsdale, NJ: Erlbaum. Auvray, M., Myin, E., & Spence, C. (2010). The sensory-discriminative and affective-motivational aspects of pain. Neuroscience and Biobehavioral Reviews, 34, 214-223. Bowlby, J. (1973). Attachment and loss: Vol. 2. Separation, anxiety and anger. New York: Basic Books. Coan, J. A., Schaefer, H. S., & Davidson, R. J. (2006). Lending a hand: Social regulation of the neural response to threat.Psychological Science, 17, 1032-1039. Di Simplicio M., Massey-Chase R., Cowen P., and Harmer C. 2009). Oxytocin enhancesperception and memory for positive versus negative emotional information in healthy male volunteers. Journal of Psychopharmacology, 23, 241-8 Harlow, H. F. (1958). The nature of love. American Psychologist, 13, 673-685. Hertenstein, M. J., & Campos, J. J. (2001). Emotion regulation via maternal touch. Infancy, 2, 549–566 Hertenstein, M. J., Keltner, D., App, B., Bulleit, B., & Jaskolka, A. (2006). Touch communicates distinct emotions. Emotion, 6,528-533. Lee, J. W., & Guerrero, L. K., (2001). Types of touch in cross-sex relationships between coworkers: Perceptions of relational and emotional messages, inappropriateness, and sexual harassment. Journal of Applied Communication Research 29, 197–220. Light, K. C., Grewen, K. M., & Amico, J. A. (2005). More frequent partner hugs and higher oxytocin levels are linked to lower blood pressure and heart rate in premenopausal women. Biological Psychology, 69, 5-21. McConnell, A. R., Brown, C. M., Shoda, T. M., Stayton, L. E., & Martin, C. E. (2011). Friends with benefits: On the positive consequences of pet ownership. Journal of Personality and Social Psychology, 101, 1239-1252. Taylor, S. E. (2006). Tend and befriend: Biobehavioral bases of affiliation under stress. Current Directions in Psychological Science, 15, 273-277. Thayer, S. (1986). Touch: Frontier of intimacy. Journal of Nonverbal Behavior, 10, 7-11. Tai, K., Zheng, X., & Narayanan, J. (2011). Touching a teddy bear mitigates negative effects of social exclusion to increase pro-social behavior. Social Psychological and Personality Science, 2, 618-626. Weiss, S. J., Wilson, O., Hertenstein, M. J., & Campos, R. (2000). The tactile context of a mother’s caregiving: Implications for attachment of low birth weight infants. Infant Behavior and Development, 23, 91–111.
