Az empátia és az együttérzés a magány ellenszere

Az elmúlt időszakban kiemelten előkerült a magány témája mint az egyik legnagyobb kihívás a vírushelyzet kezelésében. Egy friss kutatás felmérte, mely tulajdonságok jósolják be leginkább a magányt, és melyek védenek ellene. 

A több, mint 2800 amerikai bevonásával készített kutatás szerint a huszonévesek, azaz fiatal felnőttek a legmagányosabbak, ezzel szemben 60 éves kor körül a legkisebb a magány érzése. Emellett még a 40-es éveikben járóknál ugrik meg jobban a magányosság.

A kutatás szerint a magányosságérzés bejóslói az empátia és együttérzés alacsonyabb szintje, a kisebb szociális háló, a házastárs vagy pár hiánya és az alvásproblémák. A 60 fölötti emberek kivételével a magány az alacsonyabb társas énhatékonysággal is összefüggésbe hozható. Az utóbbi azt jelenti, mennyire érezzük magunkat magabiztosnak társas helyzetekben ahhoz, hogy kapcsolatokat tudjunk kezdeményezni és fenntartani. Korábbi kutatások szerint a társas énhatékonyság fontos szerepet játszik abban is, hogy új helyzetekhez alkalmazkodni tudjunk, több pozitív érzelmet éljünk meg, és csökkenti a stressz hatását. Az ötvenes éveikben járók között pedig még azt is találták, hogy a határozatlanság, döntésképtelenség is szerepet játszik a magányosságban.

Arról, hogy miért a fiatalokat érinti leginkább a magány, a kutatás vezetői azt gondolják,

a huszonéveseken különösen nagy a nyomás a karrierépítést és pártalálást illetően, de a közösségi média sem segít a helyzeten.

„Sokan, akik ebben az életkorban vannak, folyamatosan összehasonlítják magukat a közösségi médiában másokkal, és aggódnak amiatt, hogy hány kedvelésük és követőjük van" – mondta Tanya Nguyen, a tanulmány egyik szerzője. „Az alacsonyabb szintű társas énhatékonyság nagyobb magányhoz vezethet."

Emellett ott van a másik leginkább érintett korosztály, a negyvenesek, akik Nguyen szerint azért emelkedhetnek ki, mert általánosságban ilyenkor kezdenek az emberek több egészségügyi problémával küzdeni. Emellett a családi életciklusban is megjelenik az a folyamat, amit üres fészek szindrómaként is szoktak emlegetni: a gyerekek felnövése és kirepülése. Ez nagy hatással van az identitásra, az addigi életcélok megváltozhatnak, hiszen a gyerekekről való gondoskodás már nem elsődleges fontosságú. Ilyenkor sokan ürességet éreznek, nem találják a helyüket, ami növelheti a magány érzését.

A kutatók szerint fontos, hogy a magány megértésében és kezelésében az életkorral járó specifikus problémákat is figyelembe vegyük.

Azonban, ahogy a korábbi kutatások, ez is megerősítette az univerzális összefüggést a magány és az empátia, valamint együttérzés alacsonyabb szintje között.

„Az együttérzés úgy tűnik, hogy minden életkorban csökkenti a magány szintjét, valószínűleg azért, mert általa pontosabban érzékelhetjük és értelmezhetjük mások érzelmeit és segítőkész hozzáállását, ami növeli a társas énhatékonyságunkat és a szociális hálónkat." – nyilatkozta a kutatás másik szerzője, Dr. Dilip Jeste.

Jeste és munkatársa korábban már vizsgálták a bölcsesség szerepét a magány megelőzésében. A bölcsesség mérésére 15 év kutatásai alapján kifejlesztettek egy kérdőívet, melynek fő területei az empátia, az együttérzés, az érzelemszabályozás, az önreflexió, a bizonytalanság és sokféleség elfogadása, a határozottság, és a tanácsadás. A magányosság és bölcsesség összefüggését az amerikai mellett olasz mintán is tesztelték, és az eredmények megegyeztek. A magány szempontjából kiemelkedik az empátia és az együttérzés fontossága, melyek a leginkább szolgálják a társas kapcsolatok kialakítását és fenntartását. Az eddigi bizonyítékok alapján ezek fejleszthető készségek. Jeste szerint érdemes például hála-naplót vezetni, vagy véletlenszerű kedvességeket tenni másokért, hogy növeljük magunkban ezeket a tulajdonságokat.

„Ha az emberek empatikusabbak és együttérzőbbek lennének, ha jobban tudnák szabályozni az érzelmeiket, elfogadni a sokféleséget és a bizonytalanságot, és jobb önismeretük lenne, akkor azt hiszem, mindannyian kevésbé lennénk magányosak, stresszesek, és sokkal boldogabbak.” – mondta Jeste.