„Az én gyerekem nem beteg” – Gyerekek a terápiában

Az 5-től 16 évig tartó korosztálynak nagyjából 10%-a kap diagnózist valamilyen mentális betegségről, míg a felnőttként diagnózissal élők 70%-a nem kapott időben, gyermek vagy serdülőkorban megfelelő ellátást (forrás itt). Ezek a magas arányok is mutatják azt, mennyire fontos a tünetek, a kialakuló problémák korai felismerése és a megfelelő szakmai segítség.

Bizonyára felmerül bennünk néhány kérdés a mentális egészség és a gyerekek kapcsán: a szülők felelőssége a probléma? És a korai felismerés? Ők honnan tudhatják, milyen esetekben érdemes pszichológushoz fordulni? Hogyan zajlik egyáltalán egy ülés, ha a kliens egy gyermek? Lássunk néhány tévhitet és magyarázatot a kérdésekkel kapcsolatban.

Tévhitek és kérdések

1. Csak a bolondok mennek pszichológushoz.

Ahogy az idősebbekkel szemben, így a gyerekek esetében is megjelenhet ez a téves előítélet, miszerint csak az keres fel szakembert (legyen az pszichológus vagy pszichiáter), akinek már komoly pszichés problémája van – azaz nagyon leegyszerűsítve és köznyelven megfogalmazva: bolond. Azonban számos oka lehet annak, ha a szülők vagy rokonok szakember segítségét kérik: lehet szó a szülők válásától kezdve, iskolai zaklatáson át akár olyan esetekről is, amikor csupán a szülők bizonytalansága kerül előtérbe a gyermekük fejlődésével kapcsolatban. A gyermekpszichológus akár olyan eseteknek is fontos szereplőjévé válhat, ahol a gyermek képes megküzdeni az őt ért nehézségekkel (pl. egy költözéssel), azonban a szakmai meglátás és az esetleges tanácsok sokat segíthetnek a szülők nézőpontjának formálásában, a gyermek pedig új stratégiákat elsajátítva még könnyedébben veheti majd a jövőbeli akadályokat.

2. A gyerekeknél nem jelentkezhetnek súlyosabb mentális problémák.

Sajnos – a régi vélekedésnek ellentmondva – számos mentális zavar diagnosztizálható már kisebb gyermekeknél is. Erre példa a depresszió és a szorongásos zavarok, amelyek sajnos egyre nagyobb számban jelentkeznek a napjainkban minket érő hatások következményeként (gondoljunk csak a klímaválságra, ami komoly szorongást idézhet elő a gyermekekben; vagy akár a járványhelyzetre és az online oktatás adta nehézségekre).

3. A gyerekekkel nem lehet úgy beszélgetni, mit kezd vele akkor egy pszichológus?

A gyermekterápia számos kreatív módszerrel képes vizsgálni és leginkább megfigyelni a gyermeket. Általában a játék, a rajz és a művészeti elemek kerülnek előtérbe, de gyakori az állatasszisztált terápia, valamint olyan különlegesebb megoldások is, mint a LEGO®-terápia.

De mi zajlik egy gyermekterápiában?

A gyermekekkel való közös munka egészen más megközelítést igényel, mint a felnőttekkel folytatott terápiák. Mind a beszédmódjuk, mind a felfogásuk és gondolkodásuk más az élet történéseiről, még hangsúlyosan jelen van náluk az érzelmek és a fantázia világa. Más eszközök és módszerek állnak a gyermekpszichológusok rendelkezésére, a céljuk pedig a bizalom megteremtése, és egy olyan „biztonságos játszórét” megadása a gyerekeknek, ahol kevesebb a korlát, így bátran kimutathatják az érzelmeiket akár játékon vagy beszélgetésen keresztül.

A gyerekek legtöbbször úgy érkeznek az ülésekre, hogy ők maguk nincsenek tudatában a problémának, hanem a szülő hozza őket, így elengedhetetlen a kezdeti és folyamatos konzultáció a szülőkkel. A pszichológus a tapasztalatait és gondolatait megosztja velük, azonban ez sokszor nehézséget okozhat mindkét fél számára, hiszen a szülő sértve érezheti a saját kompetenciáját a gyermekneveléssel kapcsolatban – ezt azonban (jelezve a szakembernek) könnyedén át lehet hidalni.

A szülők jelentősége nem csupán a probléma felismerésében fontos, hanem magának a terápiának a megítélésében is. Több kutatás is született a témában, ahol egybehangzóan látszott: azok a szülők, akik maguk is küzdenek valamilyen mentális problémával, vagy elmaradottabb térségben élnek, esetleg alacsonyabban iskolázottak, kevesebb elvárást fognak tanúsítani a gyermekük terápiája felé. Ez azonban azt is jelenti, hogy a konzultációk alkalmával nem figyel, nem szavaz bizalmat a szakembernek, esetleg el sem megy, így valóban

kevesebb hatékonysága lesz az üléseknek.

Milyen esetben érdemes szakemberhez fordulni?

A kisebb gyermekeknél igen változatos tünetekben nyilvánulhat meg egy-egy probléma vagy elakadás. Gyakoriak lehetnek a magatartási problémák akár iskolában, akár óvodában; az alvás- és evészavarok; a vizelet- és széklettartási problémák; dühkitörések; figyelemzavar; vagy az iskolafóbia. Az ennél komolyabb tünetek esetében általában már pszichiáter segítsége szükséges (pl. evészavarok esetében), azonban sokszor a viselkedéses problémák hátterében olyan esetek állhatnak, ahol a pszichológus kompetenciája is sokat jelenthet (pl. a már említett költözés, válás okozta stresszhelyzetek). A két szakember bár sokszor eltérő szempontból vizsgálhatja a gyermeket, éppen ez eredményezhet alaposabb és pontosabb problémamegoldást.

A kamaszok esetében változhat a kép: itt már a fiatal egyedül is érkezhet a pszichológushoz, ami azonban a szakember részéről felveti a titoktartás és egyéb etikai szabályok kérdését , hiszen szülői beleegyezés nélkül nem járhat 18 év alatti személy terápiába. Ez főleg akkor okozhat nehézséget, ha a kamasz a szülőkkel kapcsolatos problémákról akar beszélni, így sokszor elsikkadhatnak az ilyen esetek, megoldás nélkül.

Kamaszoknál a lehetséges tünetek jellege és száma is tágul – náluk már gyakoribbak a

depresszióhoz, evészavarhoz és függőségekhez kötődő zavarok (amerikai adatok alapján az anorexia kialakulásának egyik „csúcsa” a 14. életév).

A serdülők testképe, identitása sérülékenyebb, így a média és a közösségi hálóról érkező impulzusok is komoly nyomást jelenthetnek a számukra.

Hol találkozhatnak a gyermekek pszichológiai segítséggel?

Azon túl, hogy maga a szülő – vagy később a serdülő – felkeresheti egy szakember segítségét, a gyermekek iskolai és óvodai keretek között is találkozhatnak vele. Számos prevenciós, intervenciós program létezik iskolai keretek között, amik általában a szerfogyasztással, a bántalmazással és a szexualitással foglalkoznak. Ezentúl – a közoktatási törvénynek megfelelően – 500 fő fölött minden iskolában dolgoznia kell egy iskolapszichológusnak. Sajnos a gyakorlatban ez nem mindig valósul meg, de szerencsére egyre több iskola tudja biztosítani a lelki fejlődést is megfelelő szakmai háttérrel a diákoknak. Ugyanakkor a Pedagógiai Szakszolgálat, minden megyében, kerületben és járásban térítésmentesen elérhetőek. A fővárosi szakszolgálatokról bővebb infó itt található.