Már önmagában éretlen személyiségre vallana, ha arra vetemednénk, hogy egy cikkben igyekezzünk leírni az érett személyiség kiterjedt modelljét. Nem vállalkoztak erre az elmúlt évtizedek pszichológiai és neveléstudományi gondolkodói sem már egy ideje, és nem véletlenül: hogy mi számít érettnek, az relatív sok tekintetben. Egyáltalán, létezik-e egy „megérett” személyiség, befejeződik valaha is az érés folyamata, mihez képest érett és mit nyerünk egy ilyen személyiségmodell felállításából? Ezekhez hasonló kérdések jogosan merülhetnek fel, mégis érezzük nap mint nap, ha körbe nézünk ismerőseink, barátaink, kollégáink, rokonaink vagy akár saját házunk táján: bizony nem mindig reagálunk felnőtt, felelősséget vállaló egyénként, és ez megnehezítheti kapcsolatainkat, boldogulásunkat, mindennapjainkat. Az egyén nem érti: miért nem mennek úgy a dolgok, ahogy szeretné? Rendkívül nehéz tetten érni ezeket a diszfunkciókat, sokszor visszavezethető azonban egyfajta éretlen, infantilis személyiséghez, mely a mindennapi élethelyzetekben nem tud hatékonyan működni. A gyermeki és a felnőtt személyiség közötti fő különbségeket igyekeztünk összeszedni, s ehhez dr. Berentés Éva Az érett személyiség című könyvét hívtuk többek között segítségül, mely napjainkig a témában, magyar nyelven megjelent egyik legátfogóbb mű.

Erik Erikson fejlődéselmélete szerint az érett személyiség a személy éppen aktuális fejlődési állapotához képest fogalmazható meg. Fejlődéselmélete leírja, hogy az életen át tartó fejlődés egyes szakaszaiban felmerülő krízisek megoldása adja az adott szakasszal való megküzdés sikereit vagy éppen kudarcait. A fejlődés és az érés, hogy az adott szakasz kríziseit sikerrel vagy kudarccal zártuk-e le, fontos szerepet játszik a személyiség fejlődésében. A meg nem oldott krízisek elakadásokat okozhatnak, mindemellett önmagukban szükségesek (bár nem elégségesek) az érettség eléréséhez. Így fejlődik a csecsemő a fiziológiai szükségleteinek kielégíthetőségét megélve a kisgyermeki funkcionális autonómia kialakítása irányába, majd a gyermek felnőtté válásának szakaszai során a másokkal kialakított meghitt viszony, tisztelet, szeretet, érzelmi biztonság és önelfogadás állapotaiba. Fontos Erikson elméletéből kihangsúlyozni, hogy a krízisek nem egyenlőek a manapság oly sokat hangoztatott, és gyakran hibásan használt traumával. Az életszakaszok természetes módon hordoznak magukban megoldandó feladatokat, kríziseket, s az ezekkel való megküzdés és az abból fakadó sikerélmények elengedhetetlenek a következő fejlődési szakaszba való problémamentes belépéshez.

A gyermeki létből a felnőtt érett személyiség kialakulása összetett, és valószínűleg egy egész életen át tartó folyamat. Az érett személyiség fontos tulajdonságai az önbecsülés, a pozitív énkép-struktúrák, mint a reális énkép, a humorra, önkritikára és önelfogadásra való képesség vagy az újra, a fejlődésre való képesség. Nézzünk néhány példát, miben határozza meg az érett személyiség jellemzőit Berentés Éva. Azokat a pontokat hangsúlyoznánk ki, melyek kevésbé említettek és ismertek a témában, mindemellett kifejezetten jelentősek és fontosak lehetnek manapság.

Demokratikus beállítódás

Az érettség megfogalmazása esetén nem lehet eleget hangsúlyozni a kulturális különbségeket.

Ami az egyik társadalmon vagy szubkultúrán belül elfogadott, az a személyiség egy másik kultúrkörben merőben diszfunkcionális lehet.

Szociális lények lévén a társadalmi működésünk, beágyazottságunk, kielégítő emberi kapcsolataink, a kultúrkörünk által elfogadott normáknak való megfelelésünk befolyásolja lelki egészségünket. Mindemellett saját kultúrkörünk alapvetően demokratikus alapelvekre épül, mely a kölcsönös elfogadás, együttműködés, egyenrangúság alapértékeit vallja. Az érett személyiség része a saját kultúrkörünkben a demokratikus szemlélet és az ennek megfelelő társadalmi aktivitás is.

Ön- és valóságészlelése reális

A szociális média és a „komment falak” világában, ahol a véleményalkotás szégyenérzet nélkül, gyakran minden megalapozott háttértudást nélkülözve valósul meg, bizony gyakran elgondolkodhatunk: hol vannak az érett felnőtt egyének, akik reálisan látják önmagukat és tisztelik az emberiség által felhalmozott tudást és tudományokat? Pedig a valóság tényszerű megélése és a tények tisztelete lényeges eleme az érett személyiségnek.

Az éretlen személyiség annak érdekében, hogy másokat le- vagy meggyőzzön, előnyöket szerezzen, a tényeket a véleményekkel gyakran összemossa, hajlamos a tények elferdítésére, a hamis tényekre és tanokra való fogékonyságra, ha azok összhangban vannak szubjektív igényeivel, vágyaival vagy érdekeivel. A hamis tanok, ígéretek, áltudományok, társadalmi, szociális vagy politikai üzenetek, a „könnyebb út” ígérete az éretlen személyiségre különös hatást gyakorolnak. Az érett személyiség ezzel szemben kritikusan áll azzal az információdömpinggel szemben, mely körülveszi, és még ha fájdalmas is számára, igyekszik reálisan érzékelni a valóságot.

A korai szocializáció és nevelés eredményeképpen az egyén korai pozitív megélések, következetes szülői minták következtében elsajátítja a tényekre épülő valóságészlelés képességét és igényét. Önmagát szintén reálisan észleli, identitása korának megfelelő és reálisan pozitív, de nem csap át a nárcizmus és egoizmus állapotaiba. A tényekre épülő megismerés talán evidenciának tűnik, azonban a mai véleményeken alapuló kommunikációban kifejezetten kiemelendő. Sokak valósághű észlelését torzítja, hogy gondolkodásukból hiányzik a tények és a vélemények egyértelmű megkülönböztetésének igénye. Az érett személyiség igényli és tiszteli a tényeket, még akkor is, ha az aktuálisan ellentmond saját vágyainak vagy szükségleteinek. Ha gyermekkorban a szülő – akár jóindulatból vagy féltésből, a „gyermek érdekében” – a gyermek valóságérzékelését túlzott módon torzította, a gyermek számára a valóság félelmetessé válik, mellyel úgy érzi, nem bír megküzdeni. De ugyanúgy károsan hathat a gyermek számára az önbizalmat túlhangsúlyozó nevelés, szemben a tényszerű, tudást tisztelő attitűddel.

Egyenrangú kapcsolatokra törekszik

Az egyenrangú kapcsolatok jellemzője, hogy tagjai stabil önbecsüléssel rendelkező független, autonóm személyiségek. Nem szorulnak rá a dicséretre vagy mások folyamatos elismerésére, de vállalják saját érdekeiket. Mindezeket pedig úgy alakítják ki, hogy együttműködjenek másokkal és egyeztessék ezeket az érdekeket. Az éretlen személyiség mindenáron erőlteti a sikert, akár mások kárán is, mások sikere frusztrálja, és ezért gyakran hátráltatja is azokat. Az érett személyiség ezzel szemben nem törekszik elnyomó, fölérendelt viszonyokra, és nem hagyja vagy igényli az alárendelődő tartós helyzeteket sem. Az érett személyiség egyenrangú kapcsolatai kommunikációjában is megjelennek, nem követ el verbális agressziót, de képes kifejezni érzéseit és véleményét.

Elfogadó kapcsolataiban

Az érett személyiségre jellemző, hogy kapcsolataiban igyekszik elfogadó lenni. Mivel az egyén társas közegben éli túlnyomó részt életét, legyen az magánélete vagy munkahelye, az együttműködés más emberekkel elkerülhetetlen a sikeres életvezetéshez. Az elfogadás nem egyenlő az érzelmi azonosulással, sem az azonos cselekvéssel. Csupán annyit jelent, hogy tudomásul veszi, a világban megjelenő eltérő érdekeknek, véleményeknek vagy gondolatoknak ugyanolyan létjogosultsága van, mint az övének. Az érett személyiség belső értékrendje, reális énkép-struktúrája belső mérceként működik, és nem inog meg vagy nem akarja erőszakosan környezetére eröltetni, ha eltérő értékrendekkel találkozik. A valódi elfogadás kerüli a minősítést, a másiktól nem várja el a változást és nem törekszik mindenáron a másik meg- vagy legyőzésére.

A gyermeki létből a felnőtt érett személyiség kialakulása összetett, és valószínűleg egy egész életen át tartó folyamat.

Mentes az előítéletektől

Az érett személyiség mentes az előítéletektől, igyekszik tényszerű valóságérzékelését e tekintetben is alkalmazni. Mivel énképe stabil és pozitív, nincs szüksége arra, hogy más egyéneket vagy csoportokat negatívan minősítsen. Ugyanígy mentes az elfogultságtól, mely hasonlóan nélkülözi a tényeket, csupán pozitív előjelű. A világ bonyolultságának elfogadásához stabil személyiségre és érettségre van szükség. Az érett személyiség elfogadja, hogy az emberek egyediek, egyedi tulajdonságokkal és jellemzőkkel rendelkeznek, és igyekszik saját tapasztalatai alapján megismerni őket.

Tiszteli mások személyes határait

Az érett személyiség tiszteletben tartja mások személyiséghatárait, nem törekszik mások megváltoztatására, kerüli a mások életébe való beavatkozást, a kéretlen segítségnyújtást vagy tanácsadást, minősítést vagy a felelősségáthárítást, vagy éppen átvállalást. Mindemellett bizonyos mértékig képes segítséget kérni és elfogadni, valamint nyújtani, ha arra megkérik. A hála érzésére is képes, de annak megéléséből teljes mértékben hiányzik az alá- és fölérendeltség érzése. Összefoglalva nem követ el „határsértést” környezetével szemben, de törekszik a rugalmas együttmüködésre.

Felelősséget vállal tetteiért

A felelősségvállalás alapvető érettségi jellemző, melynek lényege, hogy az egyén tetteit, döntéseit, érzelmeit, véleményét és gondolatait sajátjaként éli meg és vállalja. Ha saját belső morális rendje összeütközésbe kerül a külvilággal, azt is képes vállalni. Mindennek része az önkontroll, a frusztrációtűrés és a türelem. A felnőtt érett személyiség képes uralkodni magán és leginkább vágyain, valamint tekintetbe veszi, hogy tetteinek hatása van környezetére, még ha ő nem is akart rossz szándékkal eljárni.

 Munkavállalása igényes és felelősségteljes

Az érett személysig felelősségvállaló magatartása feladatvégzésében is megjelenik. Munkavégzésében igényes, a feladatvállaláshoz és problémamegoldáshoz felelősségteljesen áll hozzá. Hajlandó a reális kockázatvállalásra, de nem vállal túlzottan sok kockázatot, és nem is bénítóan kockázatkerülő. Nem aggodalmaskodik, nem merev és nem kerüli a versenyhelyzeteket, de egyben kooperatív és nem erőszakos. Ragaszkodik továbbá a befejezéshez, képes végigvinni feladatait, nem csapong, nem hanyag. Feladatait nem halogatja, ha hibázik, vállalja értük a felelősséget. Kerüli az olyan helyzeteket, ahol alapvetően kevés kontrollt gyakorolhat (tehát például túlzott szerencsejáték). Az érett személyiség feladathoz való hozzállása proaktív, kudarc esetén nem külső okokat keres és nem hárít.

Az érett személyiség tehát összetett modell, a fentiekben csak pár jellemzőt emeltünk ki Berentés Éva modellje alapján. Világszemlélettől, vallási és sprirituális beállítódástól függően eltérhet beállítodasunk, de alapvetően egy dologban hasonlóan gondolkodunk. Saját sorsunk kovácsai vagyunk, és az érett egyén pontosan ennek megfelelően jár el a mindennapokban: felelősséget vállal tetteiért, nem a körülményeket vagy másokat okol élete alakulásáért, és igyekszik saját döntéseit úgy alakítani, hogy közben figyelembe veszi, hogy egy társadalomban él, döntései kölcsönhatásban vannak egymással és kihatnak mindenre és mindenkire. Boldogulásának kulcsa pedig, hogy mennyire sikerül együttműködnie környezetével.

 

A cikk nem könyvajánló, mindemellett e kiterjedt témában nagyon jól használható és további olvasásra ajánlható a cikkhez felhasznált szakirodalom, Berentés Éva Phd, Az érett személyiség című műve.

 

Felhasznált szakirodalom: Berentés, É, 2012. Az érett személyiség. Pro Personal Kiadó, Budapest Cole & Cole, 2006. Fejlődéspszichológia. Osiris Kiadó, Budapest