Radikalizálódó világban élünk. A társadalmi feszültségek, egyéni sérelmek, szélsőséges ideológiák és emberi sebezhetőségek terrorba torkollhatnak. Az idei évben - most legutóbb a berlini karácsonyi vásárban - is történtek olyan szörnyű események, amelyek félelemben tarthatnak minket. Mi állhat az erőszakos radikalizálódás hátterében? Vajon mi jár az elkövetők fejében? Mit tehetünk azért, hogy megakadályozzuk a terrorcselekményekhez vezető erőszakos radikalizálódást? Sántha Hanga biztonságpolitikai szakértővel, a Migrációkutató Intézet vezető kutatójával beszélgettünk.
Mit jelent a radikalizálódás?
Ebben a kontextusban elsősorban egy szociálpszichológiai folyamatot hivatott leírni, amely lezajlik egy egyénben, amikor egy politikai vagy ideológiai cél érdekében egyre elfogadhatóbbá válik az erőszak mint legitim eszköz. Akkor is, ha ez olykor civil életekbe kerül. Ezért érdemes inkább a radikalizálódás fogalmát használni, amely alkalmasabb arra, hogy megmutassa, ténylegesen egy folyamatról van szó.
Ahhoz, hogy a radikalizálódás folyamatát teljesen megértsük, fel kell térképeznünk a személyes motivációs tényezőket, melyek összjátékaként jöhet létre az erőszakot kiváltó szikra, illetve jobban meg kell ismernünk és kielemeznünk az egyént körülvevő környezetet is. Az egyén szintjén lényeges tényezők lehetnek például olyan gyerekkori traumák, beilleszkedési problémák, vélt vagy valós kilátástalanság, iskolai rossz tapasztalatok, valamint otthonról tanult konfliktuskezelési mechanizmusok, amelyek a későbbiekben hozzájárulhatnak az illető sebezhetővé válásához.
Ezt a sebezhetőséget tudják egyre hatékonyabban kihasználni a szélsőséges csoportok, akik toborzó narratívájukban gyakran ígérnek az egyénnek sikert, státuszt, közösséget, hovatartozást, magasztos célokat és – a jól végzett feladatokért – kellő jutalmat. A megelőzés szempontjából rájuk különösen fontos vigyázni, mert a sérülékenységük miatt könnyebben kerülhetnek a szélsőséges ideológiák befolyása alá. Ezeket az embereket a terrorszervezetek sok esetben ugyanis pusztán eszközként használják. Fontos kihangsúlyozni, hogy itt még messze nem terrorelhárításról beszélünk, hanem arról, hogy fedezzük fel – és tudjuk értelmezni – ezeket a jeleket, amelyek egy esetleges elváltozásra utalhatnak.
A radikalizálódás folyamatáról olyan esetekben beszélünk, amikor az egyén korábban nem volt hajlandó erőszakot alkalmazni politikai-ideológiai célok elérése érdekében, ám egy ponton túl nemcsak támogatni és dicsőíteni, hanem alkalmazni is hajlandók azt. A radikalizálódás velejárója a leszűkülő, fekete-fehér világkép. Az élet bonyolult kérdéseire a végtelenül leegyszerűsített válaszok elfogadása, az ellenségnek kinevezett csoport folyamatos dehumanizálása és támadása, a társadalmi elszigeteltség, valamint szakítás a korábbi élettel és barátokkal: mindazokkal, akik esetleg megkérdőjelezhetnék az újonnan felvett ideológiát, vallást és/vagy világképet.
Ami pedig a radikalizmus fogalmát illeti, ebben a kontextusban nem szerencsés a használata. Például a fiatalabb generációk radikális, szenvedélyes hozzáállásával semmi probléma nincsen. A törvényi keretek áthágása, és a politikai-ideológiai alapú bűncselekmények elkövetése az, amire figyelni kell.
Miben látod az ideológia szerepét?
Nagyon fontos pontosan tisztázni a fogalmakat, hiszen általánosan a radikalizálódás gondolati háttere sokféle lehet. Ez alapvetően ideológiától független folyamat: Európában anarchista, szélsőjobboldali, iszlamiszta (dzsihádista), környezetvédelmi és etnoszeparatista mozgalmakban jellemző leginkább a radikalizálódás. A szociálpszichológiai folyamatok azonban ideológiától függetlenül ugyanazok.
Például manapság a legveszélyesebbnek ítélt ISIS az iszlám vallás szunnita irányzatán belül szalafita dzsihádista vonalat képvisel. Nagyon lényeges, hogy helyesen használjuk a terminológiát: nem „muszlim terrorról” van szó. A fogalmak pontos meghatározásával elkerülhető teljes vallási csoportok téves stigmatizálása. Az ISIS ideológiai alapját az a narratíva képezi, amely szerint folyamatos háború dúl az iszlám és a Nyugat között.
Ebbe a fekete-fehér háborús narratívába pedig minden világpolitikai eseményt bele tudnak helyezni. Sőt, a társadalmi polarizáció erősítése is az érdekükben áll, amire rá szokott erősíteni a minden Európában elkövetett iszlamista indíttatású terrorista merénylet után fellángoló bevándorlás- és muszlim-ellenesség. Egy polarizált, káoszban és félelemben lévő társadalomban hatékonyabban tudnak új követőket és merénylőket toborozni.
Kiket toboroznak?
A toborzási narratívájuknak az a lényege, hogy minél szélesebb rétegek tudjanak vele azonosulni. Férfiak és nők, idősek és fiatalok egyaránt a „célközönség” tagjai lehetnek. Egy nemrég megjelent tanulmány szerint viszont különösen nagy arányban vannak azok a börtönviselt emberek, akik számára az Iszlám Állam által hirdetett bűnbocsánat kecsegtető ajánlatnak tűnhet. Emellett különböző személyes igényekre alapozva alakítják a toborzó üzeneteiket: gyors pénzszerzési lehetőséget, státuszt és erős identitást ígérnek.
Fontos azt is figyelembe vennünk, sok esetben a véletlen dönti el, hogy a személyes motivációk és a külső tényezők összjátékaként egy a radikalizálódás veszélyének kitett egyén milyen szélsőségbe fog csúszni. Van, aki egy motoros bűnbandába kerül, egy neonáci mozgalomba vagy egy dzsihádista terrorszervezetbe.
Nincsen egy tipikus profil,
amely alapján a radikalizálódott személy felismerhető lenne, illetve egy tipikus „checklist” sem létezik, amely alapján a környezet, vagy a szakemberek azonosíthatnák a folyamatot. Vannak ugyanakkor értelmezhető apróságok: jelek és elváltozások, amelyek a radikalizálódás folyamatának irányába mutatnak.
Más szélsőséges szervezetek is hasonlóan széles körben tudják elérni az embereket?
Ha az al-Kaidával hasonlítjuk össze, látható: az ISIS sokkal kisebb hangsúlyt helyez a teológiai alapokra, ezzel máris több emberhez juthatnak el, hiszen nincs szükség komolyabb vallási képzettségre. Tény azonban, hogy az al-Kaida kezdte el először az európai, jellemzően dezintegrált, identitás-válsággal küzdő, másod-harmadgenerációs fiatalokat toborozni. Ezt a gyakorlatot az ISIS is megtartotta.
Érdemes megemlíteni, hogy külön nőknek szóló propagandaanyagokat is termelnek. Nekik elsősorban anyaként és feleségként szánnak fontos szerepet az ún. „kalifátusban”. Ők nevelik fel a következő generáció harcosait a dzsihádisták számára. Sok esetben ugyanis hiányoznak a nyugati társadalmakban a muszlim nők számára azok a közösségek és emberek, akiktől megtudhatnák, hogyan lehetnek hívő muzulmánok és muzulmán nők a szekuláris társadalmakban. Hatékonyan ebbe a vákuumba egyelőre csak a szélsőséges mozgalmak tudtak behatolni.
Kik az áldozatok?
A dzsihádista radikalizálódásnak és terrornak a nyugati demokráciák állampolgárai, tehát civilek a célpontjai. Ennek természetesen megalkották a pontos vallásjogi igazolását is: élünk a szavazati jogunkkal, megválasztjuk a politikusainkat, akik aztán kormányzati szinten döntenek arról, milyen nemzetközi katonai koalícióban vesznek részt, majd pedig beavatkoznak muzulmán országokban. Ezért a dzsihádisták a demokratikus rendszerek minden állampolgárát személyesen felelősnek és legitim célpontnak tartják.
Ha megfigyeljük az Iszlám Állam instrukcióit, már egy ideje arra buzdítják híveiket, hogy kiemelten civilek ellen kövessenek el merényleteket. A „kalifátus” kikiáltása után kimondták: minden lehetséges eszközzel meg lehet és meg kell támadni az Iszlám Állam elleni koalíció országainak állampolgárait („törd szét a fejét egy kővel, szúrd le egy késsel, üsd el az autóddal, lökd le egy magas helyről, fojtsd meg vagy mérgezd meg”). A karácsony előtti berlini merénylet – amely egyébként módszerében messze nem volt új – pont a teherautós módszert alkalmazta.
Mit lehet ez ellen tenni?
Prevenció. A bűncselekményig fajuló radikalizálódási folyamatot lényegesen korábban meg lehetne állítani. Az erőszakot meg lehet előzni. Be kell vonni azokat a társadalmi szereplőket, akik emberekkel foglalkoznak! Az európai példák sajnos azt mutatják: mindig a rendvédelmi szervek voltak a legelsők, akik – jellemzően előre haladott stádiumban lévő – radikalizálódott személyekkel találkoztak.
Ilyenkor Ez már azt jelenti, elkéstünk.
Holott sokkal korábban le lehetett volna állítani a folyamatokat. A pedagógusoknak, a szociális munkásoknak, egészségügyi szakértőknek, a civil szerveteknek és a rendvédelmi szerveknek együtt kell működnie ahhoz, hogy ezen az állapoton változtatni lehessen. Rájuk nem a rendvédelmi szervek meghosszabbított karjaként van szükség. Ne tévesszünk szerepet! Arról van szó, hogy az emberközi szakmák figyeljenek azokra a jelekre, amelyek esetleges általános sebezhetőségekre utalhatnak, és tanuljanak meg egymással egymás nyelvén beszélni.
Itthon minden rendben?
Magyarország, ami a fenyegetettség szintjét illeti, nincs olyan rossz helyzetben, mint Nyugat-Európa. Abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy tanulhatunk az elkövetett hibákból. Mindemellett sem alul, sem túlbecsülni nem szabad az ország pillanatnyi nyugalmi állapotát. A radikalizálódás folyamatát követni és kezelni képes struktúrákat fel kell készíteni.
A Radicalisation Awareness Network (RAN) hazai hálózatát azért hoztuk létre, hogy már most összegyűjthessük azokat a magyar szakembereket, akikről tudjuk, ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. A radikalizálódás megelőzéséért együtt dolgoznak a kormányzati szervek, a rendvédelmi szervek, a civil szervezetek és a kutatóintézetek. Ez a széleskörű támogatottság is mutatja a helyzet komolyságát és az igényt az összefogás szükségére. Minden konstruktív erőre számítunk.
Mi ez a RAN?
9/11 tizedik évfordulóján az Európai Bizottság hozta létre ezt a szakemberi hálózatot. A szervezet elsődleges funkciói a tagállamokban egymástól függetlenül ezeken a területeken dolgozó szakemberek összegyűjtése, illetve az információ- és tapasztalatcsere lehetőségének a biztosítása. Öt éve működik a RAN, 2400 európai szakértő tagja a hálózatnak, akik a radikalizálódáshoz kapcsolódó témák szerint munkacsoportokban dolgoznak.
A magyarországi hálózat jelenleg egy olyan tudományosan alátámasztott anyagon dolgozik, amely a hazai viszonyokat tartja szem előtt, és a hazai problémákra keresi a választ, de az európai gyakorlatokra is támaszkodik. Ezt elsősorban azoknak a társadalmi szereplőknek szánjuk, akik alapvetően emberekkel foglalkoznak, és akik ez által idejében felismerhetik a radikalizálódás jeleit, így véve elejét az esetleges tragédiáknak.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE
