Az érzelmek hálójában – Megéri megélni!

Társadalmunk, neveltetésünk évtizedeken, évszázadokon át szorította háttérbe az érzelmek jelentőségét. Generációk tömkelege nőtt fel abban a hitben, hogy a boldogságunk és az életminőségünk kulcsa a lexikális tudás, a tanulmányaink és a sikereink. Arra neveltek minket, hogy az érzelmeink gyengévé, sebezhetővé tesznek minket, ezért meg kell tanulnunk őket elfojtani, láthatatlanná tenni. Ez a hozzáállás a valódi boldogsághoz azonban édeskevés. Cikkünkben az érzelmek megéléséről lesz szó!

Sokan megtapasztalták már, hogy hiába az elismerés, a hírnév, a pénz, ugyanúgy elveszettek és magányosak maradhatunk. A tudománynak köszönhetően ma már tudjuk, hogy milyen jelentőséggel bír az érzelmi fejlettségünk. Hiszen társas lények vagyunk. Életminőségünket az önmagunkkal és másokkal való kapcsolatunk erőteljesen befolyásolja. A kapcsolatainkat pedig az érzelmeink táplálják. Az érzelmi intelligenciánk teszi lehetővé, hogy olyan emberekké váljunk, amely önmagunk és a társadalom számára is értékes. Ezért fontos, hogy kellő figyelmet fordítsunk a fejlesztésére már gyerekkorban is.

Mi az az érzelmi intelligencia?

 Az intelligencia magában, szellemi alkalmazkodó-, és problémamegoldó képességet jelent. Beszélhetünk például zenei-, nyelvi-, matematikai-logikai intelligenciáról is, azonban leggyakrabban az értelmi intelligencia (IQ) szokott szóba kerülni. Hosszú ideig ezt az intelligenciatípust tartották a legfontosabbnak. Ennek következtében került nagy hangsúly a lexikális tudásra és a tanulmányi eredményekre is. Ez azonban napjainkra megváltozott. Az utóbbi évtizedekben egyes kutatások az érzelmi intelligenciát (EQ) nevezték a legfontosabb típusnak. Nem véletlenül, hiszen meghatározó szerepe van az emberi kapcsolatokban.

Az EQ szintünkön múlik ugyanis, hogy milyen jól tudjuk felismerni, megérteni és kezelni az érzelmeket.

Aki képes megfelelően beazonosítani és értelmezni saját érzelmeit, másokkal szemben is automatikusan együttérzőbbé válik. Ezért is hívják más néven az “emberekhez való intelligenciának”. Akinek ez a képessége magas értékkel bír, szociálisan sokkal aktívabb, mert érzékenyebbé válik mások aktuális lelkivilágára. Alkalmazkodóképesebb, mert jobban olvassa mások érzéseit, érzelmeit, és jobb eszközöket képes alkalmazni azok kezelésére. Kevésbé keveredik félreértésekbe, mert fel tudja ismerni, és el tudja választani az impulzív viselkedést a belső erős érzelemtől. Ezeknek köszönhetően pedig könnyebben fog kialakítani új, őszinte és mély kapcsolatokat másokkal, miközben a számára mérgező kapcsolatokkal szemben védettebbé válik. A magas EQ szint egy olyan eszközkészletet biztosít, mely óriási előnyöket jelenthet otthon, az iskolában, a sportcsapatban és a munkahelyen is.

Az érzelmi intelligencia tanult képesség

 Bár ízig-vérig érző lényekként jövünk a világra, érzelmeink felismerése, megértése és megfelelő kezelése nem magától értetődő. Az EQ szintünk tehát, a tapasztalatainkon és a neveltetésünkön múló tanulási folyamat eredménye. Ennek fejlesztését nem lehet elég korán elkezdeni, figyelembe véve, hogy az első 3(-5) életév tapasztalatai biztosítják minden későbbi tanulás alapját. A gyerekek agya ilyenkor kétszer olyan aktív, mint a mi felnőtt elménk. Másodpercenként akár 700-1000 új idegi kapcsolatot alakítanak ki. “Antennáik” olyan érzékenyek, hogy nemcsak a látható, de a láthatatlan dolgokat (atmoszférákat, érzelmi hálókat) is jobban észlelik nálunk. Ezek a kezdeti agyi kapcsolatok azonban csak akkor erősödnek meg és véglegesülnek, ha kellően használjuk őket. Habár már a kisgyerekek képesek érzékelni mind a saját, mind a környezetük érzelmeit, azok értelmezéséhez és megfelelő kezeléséhez kezdetben a mi segítségünkre van szükségük. Érzelmi intelligenciájuk korai fejlesztése tehát a mi kezünkben van. Általunk tanulják meg felismerni és megkülönböztetni az egyes érzelmeket, és rólunk vesznek példát azok helyes kezeléséhez. Mi adunk nekik szókincset hozzá, értelmet, és mintát, hogy társadalmilag elfogadható módon megélhessék és feldolgozhassák azokat. Mindezt persze a saját EQ szintünkhöz mérten.

Stabilitásunk az EQ szintünk függvénye

 Gyakran amikor az érzelmi intelligenciáról beszélünk, tévesen azok az embertársaink jutnak eszünkbe, akik mindenen elsírják magukat, semmiségeken akadnak fenn, vagy bántódnak meg. Akiket a társadalom lelkileg “gyengének” tart. A magas érzelmi fejlettségünk azonban valójában pont ettől óv meg. Ez a fajta tudásunk teszi lehetővé, hogy fel tudjuk ismerni és mások számára ki tudjuk fejezni saját belső érzéseinket, vágyainkat, szükségleteinket mindenféle félreértés nélkül. Saját magunk értékelése is erősödik általa, hiszen önbecsülésünket nem mások véleménye fogja alakítani, hanem saját ítélőképességünk, ami védelmet jelent a kihasználó kapcsolatokkal szemben is. Mások érzelmeinek könnyed olvasása kiváló emberismerővé tehet minket, aminek előnyeit tapasztalhatjuk akár személyes-, akár munkakapcsolataink során is. Képesek leszünk észlelni és tiszteletben tartani nemcsak saját, de mások határait is, ami nélkülözhetetlen a társas életben. Alkalmazkodóképesek, rugalmasak, mégis önazonosak maradhatunk, akik a nehéz helyzetekben is megtalálják a módját, hogy mindenki elfogadva és megértve érezze magát.

Az érzelmi intelligenciánk fejlesztése kiegyensúlyozottabbá, társaságibbá és életrevalóbbá tesz minket.

Felnőtt minta

 Ahhoz, hogy megfelelő mintát nyújtsunk a gyerekeink számára, lényeges, hogy elsősorban tisztába kerüljünk a saját gyermekkori tapasztalatainkkal. Milyen emlékeket őrzünk a mi szüleink EQ szintjével kapcsolatban. Mennyire voltak megértőek velünk? Esett szó érzelmekről az otthon falai között? Inkább megélni, vagy elnyomni tanították meg őket? Szüleink kifejezték felénk saját érzelmeiket, vagy inkább álarcot húztak? Önazonosnak éreztük őket?

A nevelés során minden velünk, szülőkkel kezdődik. A gyerekeink kezdetben több jelentőséget tulajdonítanak a viselkedésünknek, mint a szavainknak.

Bár a kommunikációnk fontos számukra, ha nincsen összhangban a viselkedésünkkel, mit sem ér.

Ezért fontos, hogy önvizsgálatot tartsunk, és megfigyeljük, miként boldogulunk az érzelmekkel mi magunk. Felismerjük őket? Van hozzá szókincsünk? Hajlandóak vagyunk őszinték lenni és kifejezni mások felé, vagy úgy érezzük, hogy ezzel kiszolgáltatjuk magunkat? Sokan gondoljuk, hogy a magas érzelmi intelligencia túlérzékennyé, sebezhetővé tesz minket, ez azonban korántsem igaz.

Hogyan is kezdjünk neki a gyakorlatban?

1. Dolgozz önmagadon! A gyerekeink akkor fogják tudni a legjobban elsajátítani ezeket a képességeket, és fejleszteni saját EQ szintjüket, ha szüleik viselkedése is ezeket tükrözi. Tegyük fel magunknak a kérdést: Milyen érzés fogott el?, Hol érzem a testemben?, Mi váltotta ki, és mi oldaná ezt az érzést?

2. Segíts a gyerekednek felismerni és elfogadni! Különösen a kisgyerekek életében mindennaposak az erős érzelmi megnyilvánulások, melyek számukra is ismeretlenek, ijesztőek és irányíthatatlanok. Segítsünk nekik megérteni és megfogalmazni erős érzelmeiket, hogy általa ők is elfogadhassák.

3. Közösen találjatok megoldást az erős érzelmek kezelésére! Segítsünk a gyerekeinknek elfogadható megoldást találni negatív érzelmeik megélésére is. Elnyomást helyett például működhet a párnába ordítás, combra csapás, lábbal toppantás, vagy bármi, ami nagy energiájú és mindenki számára elfogadható.

4. Beszélgessetek az érzelmekről! A közös beszélgetések lehetőséget adnak gyerekeinknek önmaguk és mások megértésére és elfogadására, szókincsének fejlesztésére és a családtagok közötti őszinte, mély kapcsolat erősítésére is.

Érzelmeink felismerése és megélése megértőbbé tesz minket a kapcsolatainkban, elérhetőbbé a gyerekeink számára, és kiegyensúlyozottabbá az élet viszontagságaival szemben. Nem sebezhetővé, hanem védetté tesz minket, s általunk a gyerekeinket is. Ezért éri meg megélni!