Mik is valójában a mémek?

A mém több annál, mint talán elsőre gondolnánk. Az internetes képecskéknél sokkal átfogóbb és kulturálisan meghatározó jelenségről van szó, mely a társas viselkedés velejárója. Sőt, a jelenség külön tudományterületet ölel fel, ez a memetika. Lássuk, hogyan és miért születnek a mémek, és miért fontosak a szocializáció szempontjából!

A kulturális változásokat párhuzamba állíthatjuk a biológiai evolúcióval. A kultúra, hasonlóan a biológiai folyamatokhoz, állandó változáson megy keresztül: bizonyos elemei megőrződnek, bizonyos elemei átalakulnak vagy eltűnnek.

Memento

A mém fogalom megalkotása Richard Dawkins etológus nevéhez fűződik. A szó a görög mimeme szóból származik, jelentése utánozni, a magyar szóalkotásban a mímelni szó fejezi ki leginkább. Dawkins elmélete szerint a mém úgynevezett kulturális hordozó: olyan információs egység, mely szocializációs (kulturális) információt hordoz – párhuzamba állítva a biológiai génnel, amely a DNS-t mint információt tartalmazza. A mémek tehát olyan információs mintázatok, amelyek

az egyének memóriájában rögzülnek, majd továbbadódnak.

Ebből a szempontból mémnek tekinthetünk mindent, amit a külvilág bizonyos üzenetei révén sajátítunk el: hiedelmeket, szokásokat, ötleteket stb. Ez a megközelítés lehetővé teszi bizonyos sémák mémként való definiálását is, sőt a szólások, közmondások által megfogalmazott üzenetek is továbbítandó információs egységnek tekinthetőek. A mém a génhez hasonlóan akkor él túl, ha az az egyén szempontjából valamilyen módon előnyös. A kulturálisan meghatározó társadalmi mémek az egyéni szinten túl a szocializációt is támogatják. De hogyan is születnek meg a mémek?

A mémek alakulásának 4 szakasza

• asszimiláció (eggyé olvadás): az egyén számára a kulturális információcsomag belsővé válik, a személy ebben az esetben képletesen „gazdatestként” képzelhető el
• retenció (visszatartás): a mém rögzül az adott egyén memóriájában
• expresszió (kifejeződés): a személy kifejezi a tárolt információt a környezete számára érthető módon (verbálisan, viselkedéssel, képpel, stb.)
• transzmisszió (átvitel): a mém valamilyen hordozón keresztül jut el a másik egyén számára: pl. szavakkal, papíron vagy akár az interneten keresztül. Az átvitel révén széles körben hozzáférhetővé válik és a folyamat kezdődhet elölről.

Nem minden mémből válik azonban ténylegesen mém: nagyon sok átadott információegység nem elég „fitt”, nem tud fennmaradni és elterjedni. Ennek egyik oka többek között a memória korlátozott kapacitása. Nem minden információt jegyzünk meg, továbbá nem minden információ tud mélyrehatóan integrálódni. Egy új jelenség asszimilációjához szükséges a személy már meglévő kognitív struktúráihoz való kapcsolódás.

Továbbá annak mély megértése és elfogadása is lényeges, hiszen csak így valósulhat meg a következő lépések sorozata, vagyis a kifejezés és a továbbadás. Például egy űrhajót sosem látott személy nem valószínű, hogy elterjeszti saját közösségében azt, hogy meghódíthatjuk a világűrt. Mivel nem képes kognitívan befogadni az információt, ezáltal lezárul a másik két út is. A mémek tehát bizonyos kulturális közegekhez köthetőek, ebből kifolyólag azonban a szocializáció mentén eltérhetnek. Azonban a legátfogóbb, mémközvetítő csatorna, az internet bonyolítja a helyzetet.

Online mémek világa

Dawkins szerint a sikeres mémnek három fő jellegzetessége van: azonnal befogadja a másik személy, relatíve gyorsan feldolgozható és emlékezetes marad. Az internetes mémek az elmondott három vonást tökéletesen betöltik. Emellett az interneten még a talán elsőre nem emlékezetes dolog is egy idő után elraktározódik a memóriában, hiszen újra és újra találkozunk vele, ez pedig a mintázat tartós rögzüléséhez vezet.

Az internet mint transzmissziós csatorna

a mémek végeláthatatlan tárházát közvetíti. Ezáltal válhat valóra többek között az is, hogy bizonyos mémek kulturálisan függetlenné, egységessé válnak.

A mémet továbbítandó információegységnek érdemes elképzelnünk: attól függ, kinek és mit közvetítünk vele. Az internetes mémek népszerűsége és sokasága a széleskörű közönségen túl az egyszerűségükben rejlik. A jelenlegi társas viselkedésre gyakori az „oszd meg” koncepció. Erre épül többek között a közösségi média. A mémek számára ez maga a paradicsom: gyorsan, mindenki számára, érthetően fejezünk ki valamit, ami számunkra jellegzetes tartalommal bír. A szocializáció egyik újabb kommunikációs fokozatát tapasztaljuk. Vajon merre tovább?

Ajánlott könyv a téma iránt érdeklődöknek:

Németh Gábor & Sebők Zoltán: A mémek titokzatos élete. 2004, Kalligram Kiadó.