Az írás terápiás felhasználásának megjelenése sokkal korábbra tehető, mint amikor megkezdődött ennek tudományos, pszichológiai értelemben vett kutatása. Manapság számos különböző, az írást hasznosító irányzattal találkozhatunk, ezek egyike a terápiás levélírás. Kinek és miért írunk levelet a terápia során? Miben segíthet ez nekünk? Cikkünkben ilyen jellegű kérdésekre keressük a választ.
A kreatív írás a modern társadalom létfontosságú eszközének tekinthető. Mindazokra a tevékenységekre vonatkozik, amelyek történetek vagy mások számára vonzó tartalom létrehozására, valamint az ember kreativitásának és kifejező képességének felhasználására irányulnak. Nem csoda hát, ha a pszichológusok érdeklődését is felkeltette, és arra törekedtek, hogy megfigyeljék, hogyan lehetne a kreatív írással kapcsolatos módszereket és alkalmazhatóságukat kutatni, vizsgálni. Stephen King szavaival élve: „Az írás nem az élet, de azt hiszem, néha visszavezethet az életbe.”
Kreatív írástól a pszichológiáig
Többek között Alan Maley, díjnyertes író is rámutatott arra, hogy a kreatív írás hozzájárul jobb agyféltekénk aktiválásához, amely összefügg a kreativitás és az érzelmi intelligencia fejlődésével. Ezenkívül a kreatív írás még egyensúlyt is biztosít a két félteke, tehát az érzelmi és a racionális oldalaink között.
2012-ben már egy HIV-pozitív serdülőkből álló csoportterápia esetében is bevetették a kreatív írást mint terápiás intervenciót. Azonkívül hogy a tinédzserek kifejezési készsége javult, a terápiás írócsoportok egy olyan biztonságos keretet nyújtottak számukra, amely hatására csökkent a HIV-fertőzés okozta elszigetelődésre való hajlamuk.
A terápiás levélírás eredete
A pszichoterápiában alkalmazott kreatív írásból levezetett módszer a terápiás levélírás, mely Davidson és Birmingham nevéhez köthető. 2001-ben mutatták be, mint a családterápia új technikáját, evészavarral küzdő vizsgálati személyekkel dolgozva. A technikára önanalízis-esszéként tekintettek; olyan levelekről volt szó, amelyeket a kliensek önmaguknak vagy akár másnak is címezhettek, és amelyeket később elemezhettek terapeutájuk társaságában.
A pácienseknek a levélírás segített gondolataik strukturálásban, illetve abban, hogy nagyobb mértékben legyenek tudatában érzelmeiknek.
Továbbá, így lehetőségük akadt a terápiás környezeten kívül is aktív terápiás munkát végezni.
Terápiás levélírás napjainkban
A terápiás levélírás tehát egy olyan technika, amely lehetővé teszi a kliens számára a lélektani munkát a terápiás ülésen kívül is. Másik nagy előnye, hogy a klienst a folyamat középpontjába helyezi, így ő visszaszerezheti a kontrollt, saját kezébe veheti ügyét, elgondolkozhat nehézségein és ezáltal megoldásokat fedezhet fel.
A pszichológiai munkafolyamat, a fejlődés is követhetőbbé válik a levelek visszaolvasásával, nem csupán a terapeuta, hanem a kliens számára is. A levelekre bármikor lehet hivatkozni, nyilvánvalóbbá tehetik a félreértéseket is. Akár egy titkot is könnyebb lehet így behozni a terápiás térbe, hiszen levélíráskor mi döntjük el, hogy mikor és mennyit írunk a levélbe. Ez lehetőséget nyújt a terápia során a fokozatos haladásra, mélyülésre, így az egyre későbbi levelekben újabb és újabb terápiás kérdések fogalmazódhatnak meg.
A levélírás lehetővé teszi, hogy megnevezzük a problémát és szembesüljünk vele – mindezt a mi saját tempónkban.
Elküldjük-e a terápiás levelet a címzettnek?
A terápiás levelek általában nem kerülnek elküldésre, mert ezeket leginkább
a kliens kommunikációjára, érzelmi folyamatainak megélésére használják a terapeuták, tanácsadók.
Bizonyos esetekben, amikor a kliens jövőbeli önmagának címez levelet, akkor „feladásra” kerülhet a levél. Ilyenkor az egy későbbi – legtöbbször tervezett – időpontban kerül kinyitásra.
A levél címzettje lehet tehát maga a kliens vagy más személy is. Néhány példa – a teljesség igénye nélkül – arra, milyen esetekben lehet hatékony módszer a levélírás:
- Levél gyermekkori önmagunknak
- Levél jövőbeli énünknek
- Levél volt férjünknek/feleségünknek arról, hogy mit érzünk házasságunk kudarcának
- Levél testvérünknek, akivel konfliktusos a viszonyunk
- Levél, amely kifejezi alkoholista/bántalmazó szülőnk iránti érzéseinket
- Levél elhunyt gyermekünknek/családtagunknak/barátunknak/partnerünknek
- Levél egykori partnerünknek, aki érzéseink szerint elárult minket, vagy akit úgy érzünk, mi árultunk el
- Levél haldokló szülőnkhöz
Miért írjunk terápiás levelet?
A levélírás terápiás eszközként való használata egyrészt elősegíti belső kontrollunk növekedését és érzelmi folyamataink rendeződését. Továbbá lehetővé teszi számunkra, hogy a saját tempónkban dolgozzunk terapeutánkkal, hiszen a terápiás levél használata a terapeutának is segíthet abban, hogy közelebb kerüljön történetünkhöz, és hatékonyabban támogathasson minket. Ha felkeltette érdeklődésünket ez a módszer, bátran forduljunk szakemberhez, aki a levelek mellett más módszerekkel is rendelkezésünkre állhat, biztonságos légkört teremtve segítheti továbblépésünket, lelki fejlődésünket.
Felhasznált irodalom:
AnjaBjorøy, S. M., & Nylund, D. (2016). The practice of therapeuticletter writing in narrative therapy. The handbook of counselling psychology.
Constantin, V. (2019). Therapeutic Letters within an Unifying Experiential Intervention--a Way of Healing Through Creative Writing. Case study. Journal of Experiential Psychotherapy/Revista de PSIHOterapie Experientiala, 22(4).
Davidson, H. & Birmingham, C. L. (2001). Letter writing as a therapeutic tool. Eating and Weight Disorders-Studies on Anorexia, Bulimia and Obesity, 6(1), 40-44.
Fair, C. D., Connor, L., Albright, J., Wise, E., & Jones, K. (2012). “I’m positive, I have something to say”: Assessing the impact of a creative writing group for adolescents living with HIV. The Arts in Psychotherapy, 39(5), 383-389.
Maley, A. (2012). Creative writing for students and teachers. Humanizing Language Teaching, 14, 3, 1-18
Prasko, J., Diveky, T., Kamaradova, D., Sandoval, A., Jelenova, D., & Vrbova, K. et al. (2012). P-1165 - Therapeutic letters - changing the emotional schemas using writing letters to significant caregivers. European Psychiatry, 27, 1. doi: 10.1016/s0924-9338(12)75332-4
Zimmerman, T. S., & Shepherd, S. D. (1993). Externalizing the problem of bulimia: Conversation, drawing and letter writing in group therapy. Journal of Systemic Therapies, 12(1), 22-31.
