Az ismeretlenen át önmagad felfedezéséig - utazz egyedül az önismeretért!

Az utazás átszövi egész életünket, egészen a mindennapos ingázástól a távolabbi vagy akár több hónapon át tartó külföldi tartózkodásig. Ritkán gondolunk azonban arra, hogy ezek az utazások – legyenek akármilyen hosszúak, vagy messzi tájakra vezetőek – kiváló alkalmak arra, hogy egy kicsit jobban megismerhessük önmagunkat, és új, kevésbé ismert környezetben formálódhasson a személyiségünk. Hogyha pedig valódi önismereti kalandra vágyunk, akkor megéri belevágni a manapság egyre divatosabb „solo travel” műfajba. 

Bármennyire is társas lény az ember, néha csak jól esik, hogyha senki másra nem kell figyelnünk önmagunkon kívül. Míg egy pár évtizeddel ezelőtt az egyedülléthez gyakran negatív érzelmek társultak, mert a társadalomból való kitaszítottsággal azonosítottuk, napjainkra átértékelődött a fogalom. Folyamatosan emberek százai vesznek minket körül, akár a tömegközlekedésen, akár az online térben, szinte a nap minden pillanatában. Nem meglepő tehát, hogy egyre népszerűbbé válik az énidő. Szükségünk van arra, hogy időt tölthessünk saját magunkkal. Ezek azok a pillanatok, amikor egy kicsit ismerkedhetünk, barátkozhatunk önmagunkkal.

És mi sem lehetne tökéletesebb alkalom erre, mint egy új táj felfedezése! Így gondolkoznak azok a turisták is, akik amellett döntenek, hogy önállóan vágnak bele a nagy útba. Talán meglepőnek tűnhet először, amikor egy ismerősünk megosztja velünk az egyedül tervezett utazása részleteit, hiszen rögtön felmerülhet bennünk, hogy milyen felelőtlen, egyedül bármi történhet vele, rögtön csupán a rossz dolgokra gondolunk. Azonban egyre többet foglalkozik a szakirodalom ennek az ellentétével, miszerint milyen jó hatása lehet annak, hogyha valaki az utazáson keresztül tölt időt önmagával.

Azt láthatjuk, hogy az utazás maga nemcsak az ismeretlen tájakra kalauzol el minket, hanem általa sokkal mélyebben felfedezhetjük saját magunkat is.

Solo travel

Egyre elterjedtebb az úgynevezett „solo travel”, tehát az egyedüli utazás. Ezt a fogalmat gyakran együtt használjuk a hátizsákos utazásokkal, azonban ez a két jelenség nem egy és ugyanaz. Míg az előbbi arra vonatkozik, hogy a személy kizárólag egyedül utazik, az utóbbi az utazás típusát írja le. Tehát nem minden „solo” utazásból következik, hogy egyben hátizsákos is. Az egyedüli utazás elterjedéséhez a fent említett változáson túl különböző társadalmi átalakulások is hozzájárultak. Ilyen például az a tény, hogy egyre több az egyedülálló ember, hiszen változnak az emberi kapcsolatok. Továbbá egyre többen engedhetik meg maguknak akár már fiatalabb korban is az ilyesfajta utazásokat. Emellett pedig manapság egyre könnyebb eljutni A-ból B-be, ahogyan az utazási lehetőségek száma is napról napra növekedik.

Különösen igaz a solo travel jelenség a Z generációra, ami a mostani kb. 15-25 éves korosztályt, tehát a fiatal felnőtteket foglalja magában. Átalakulnak a prioritások, ugyanis a mai fiatalok sokkal szívesebben költenek egy utazásra, mint egy saját lakásra, vagy valamilyen luxustermékre. Sokszor olyan fiatalokról van szó, akik a családból magukkal hozzák az utazás szeretetét, és amint lehetőségük adódik rá, egyedül is meg szeretnék tapasztalni az utazás adta lehetőségeket.

Különösen érdekes kor a 20-as évek eleje az önismeret szempontjából, hiszen sokan ekkor kerülnek ki a munkaerőpiacra a diplomaszerzést követően, szeretnének megállapodni és társat találni maguknak, kirepülnek a családi fészek adta biztonságból. Ez mind az úgynevezett kapunyitási pánikhoz vezet, amely magában hordoz bizonyos fokú bizonytalanságot önmagukkal kapcsolatban. Igazán jó döntésnek tűnik ilyenkor „lelépni” egy utazásra csak egyedül.

De hogyan segíthet az utazás önmagunk felfedezésében? 

Az egyedüli utazással kapcsolatos kutatások mindig két alapvető csoportot választanak szét. Vannak azok, akik valamilyen tényező miatt egyedül kell, hogy nekivágjanak az utazásnak, például, mert nincs olyan társuk, akivel utazhatnának. A másik csoportban pedig azokat a személyeket találhatjuk, akik azért utaznak egyedül, mert erre vágynak, és ezt választják.

Az első motivációs tényező, ami felmerül az utóbbi csoportnál, az önállóság és a szabadság kérdése. Ezeken az utazásokon tényleg minden rajtunk múlik, nem kell másra gondolnunk, azt csinálhatunk, amit igazán szeretnénk, nincs szükség kompromisszumokra. Ezáltal felfedezhetjük a saját kontrollképességünket a világ és az életünk felett. Megtapasztalhatjuk, hogy milyen szükségleteink vannak valójában, amikor éppen nem mások kívánságait helyezzük előtérbe. Egyszóval megélhetjük a saját vágyainkat és a függetlenségünket.

Ezzel kapcsolatban gyakran felmerül az újdonság kérdése is, ugyanis gyakori, hogy ezeken a „solo travel” kalandokon végre valami újat tudunk kipróbálni. Mivel kilépünk a mindennapi megszokott életünkből, hirtelen új dolgokkal találjuk szembe magunkat. Ez lehet akár egy új kultúra megismerése, vagy új emberekkel való megismerkedés is. Ezeken az új élményeken keresztül pedig mindig egy új részét fedezhetjük fel önmagunknak.

A mindennapi rutinból való kiszakadás együtt jár azzal is, hogy akarva-akaratlanul megismerhetjük a saját erősségeinket és gyengeségeinket, hiszen olyan szituációkba keveredünk, amelyek számunkra sokszor ismeretlenek vagy komfortzónán kívüliek. Az utazás során rengeteg, az eredeti tervtől eltérő dolog jöhet közbe, gondoljunk akár csak egy késésre, vagy egy járat kimaradására. Máris borul az eredeti szépen felépített tervünk. Ehhez azoknak, akik egyedül utaznak rögtön alkalmazkodniuk kell, akár tőlük merőben szokatlan döntéseket hozva.

Az önismeret szempontjából még meghatározó lehet maga a tény, hogy ha végigcsinálunk egy egyedüli utazást, akkor elmondhatjuk magáról, hogy „igen, megcsináltam”.

Ez a büszkeség erősítheti az önértékelésünket és az önbecsülésünket, ezzel közelebb mozdítva bennünket önmagunk elfogadásához.

Az egyedül utazó személyek továbbá arról számolnak be, hogy a spiritualitás vezérelte utakhoz hasonlóan ők is békét és nyugalmat találnak az ismeretlenben önmagukkal töltött időben. Ezzel a megnyugvással párhuzamosan pedig sokkal biztosabbak lesznek önmagukban és a saját döntéseikben. Az ilyen utazások magabiztosságot hoznak az egyén életébe, hiszen minden kaland után új megküzdési eszközöket sajátít el a mindennapi problémák megoldásához.

Láthatjuk tehát, hogy rengeteg módon hozzásegíthet minket egy utazás saját magunk jobb megismeréséhez, és sokat adhat hogyha belevágunk az ismeretlenbe, még akkor is, ha ez néha kívül esik a komfortzónánkon. Seneca óta gyakori mondás, hogy az élet nem más, mint utazás.