Az nyer, aki először üt

Végéhez ért a kormány migrációval és Soros Györggyel foglalkozó nemzeti konzultációja. Az eredmények ugyan még nem láttak napvilágot, de meglepő fordulatokat aligha tartogat számunkra azok kihirdetése. Az elszármazott magyar pénzember (bankár, spekuláns, filantróp?) megrázó erővel vált a közélet polarizáló figurájává. Egyesek szerint Soros az EU-t bábuként irányító összeesküvő, mások szerint jótékony milliárdos, míg a legtöbb embernek egy ismeretlen figura, akiről eddig nem sokat hallott. Mitől működik a kampány és miért nem változott semmi a főszereplő feltűnésével? Demeter András véleménycikke.

A közbeszéd politikai kommunikáció révén történő formálása már nem újdonság. Vitákat és indulatokat generál a Soros György körüli felhajtás, olyan valóságot teremtve, ahol a neve amint szóba kerül, véresen komoly verbális párbajokra lehet számítani. Remélhetőleg évek múlva jót nevetünk azon, hogy valódi ellenzék híján egy eddig sokak számára ismeretlen emberrel vívja választási küzdelmeit a kormány, azonban még annyira forró a téma,

hogy kevés józan elemzés született.

Próbáljunk meg tenni egy lépést hátra, és vegyük sorba miről is szól a fáma Soros és a migráció kapcsán. Adott egy magyar származású befolyásos, amerikai milliárdos, aki bár sokat segített hazáján és más közép-európai országokon, megítélése (valószínűleg jogosan) mégsem egységes.

Valóban nyilatkozott a menekültkérdés kapcsán, elmondta gondolatait és tényként kezelhető, hogy álláspontja nem bevándorlás ellenes, azonban bizonyos pontokban lényegében egyetért a magyar kormánnyal, bizonyos pontok mentén pedig szándékosan kiforgatják szavait. Persze a politikában nem babra megy a játék, és moralitásnak vagy igazmondó juhászkodásnak rég nincs helye, a cél ellenben világos: csapataink hadban állnak, a jól felépített kommunikáció segítségével pedig

egyben kell tartani a tábort.

A kormány számára a közéletből kivonulók és az apatikusak nem számítanak már célcsoportnak, az ellenzékkel történő választási ígéretlicit úgy néz ki, hogy jövőre ismételten elmarad. És tény: nem is érné meg ezzel bíbelődni. Nem zsebelhető ugyanis magasabb pozitív hozam, mint a negatív kampánnyal.

Mindig kell egy jó ellenségkép

A brüsszeli bürokratákat és magát az EU-t zsinóron rángató pénzember karakterének megfestésével a háttérhatalmakat félő konteók világába csöppentünk. A fenyegető információk a status quo fenntartására, zsigeri válaszok adására, a fenyegető tartalmakat alátámasztó további információk keresésére és pszichológiai szinten dogmatikus gondolkodásra ösztönzik az embereket. A fenyegetettségérzés csillapítására pedig kiválóan alkalmas egy jó konteó, amelynek a vállán meg lehet pihenni.

A Sorosnak tulajdonított terv és az annak veszélyeire figyelmeztető plakátok ellepték a hirdetőfelületeket. Mint gyermekekhez, szólt hozzánk a tévében a hirdetés hangja és mondta meg, hogy mit nem hagyhatunk, és mi miatt kell felháborodnunk.

Míg egyesek béke Nobel-díjra terjesztik fel, mások ótestamentumi apokaliptikus vízióik révén megfejtették azt, hogy hol bujkált eddig az ördög.

A közvélemény-kutatások eredményei nemrég megmutatták, hogy mi magyarok, mitől is félünk igazán. Aki mondjuk arra tippelt, hogy az élen a profitot többé-már-nem-gyarmat hazánkból kilapátoló nagy cégek és a mögöttük lévő valóban arctalan lobbierő a nyertes, az tévedett. A befutók: a migránsok, Soros, a civilek és az EU. A magyar nevű öregúr aki kellően távol, de mégis közel van hozzánk, ő maga jelenleg az egyszemélyes fenyegetés, akinek neve összeforrt a többi félelemkeltő fogalommal is.

Szerepben maradni

Kutatások eredményei szerint a konteók feloldását érveléssel vagy azok nevetségessé tételével lehet legeredményesebben segíteni. A Hírcsárda vicces feloldása valószínűleg azokra hatott, akik eleve nem hittek a Soros-terv létezésében. A terv hívei közül volt, aki horogra akadt. Véleményével és a tények prezentálásával maga a főszereplő lepett meg minket.

Úgy néz ki azonban, hogy színre lépése és megszólalása nem ért el jelentősebb csillapító hatást, megítélése továbbra is csapnivaló. A kommunikációs kormányzás a helyén van, és a maguk számára kedvezővé tesznek minden széljárást. A meghirdetett vidéki terjeszkedés pedig egyenesen casus belliként vonult be a hírekbe, forró ősz után forró tavaszt vizionálva. Akit eddig nem untatott a Soros-terv (létezése) körüli felhajtás, a jövőben minden bizonnyal elunhatja azt.

Meggyőzésre meggyőzéssel?

Sokakban felmerült, hogy miért nem szólal meg az érintett? Ha tiszta a lelkiismerete, egyszerűen lépjen ki a fényre, mutassa meg az arcát, védje meg magát. Politikai elemzői szakvélemények szerint erre is létezik nyomós indok, mégpedig a pártpolitikától való három lépés tartása, amit kénytelen volt megszegni.

S ha megszegte és üzent a kormánynak, a szervezete dolgozóinak és a magyar népnek, miért pereg le oly könnyedén ennek a védőbeszédnek minden szava? A pszichológiai kutatások jelentős része foglalkozott azzal, hogy hogyan és miként lehet meggyőzni az embereket, hogyan lehet véleményüket megváltoztatni bizonyos kérdéseket illetően.

A plakátok a már említett zsigeri és ösztönös énünket szólították meg, mely egy zártabb gondolkodást idézhet elő lényegében bárkinél. Fontos alaptétel, hogy az elsőbbségi hatás révén (Asch, 1946)

a már kialakított véleményeinket eleve nehezen változtatjuk meg,

és kifejezetten kevésbé megbízhatónak tartjuk azt a személyt, akiről úgy véljük, meg akarja változtatni a véleményünket. A forrás észlelt kompetenciája is perdöntő, azonban jelen esetben a kompetencia negatív tartalmakkal társul. Valószínűleg a forrás közlési és kommunikációs formája is inkább a róla kialakult kép negatív aspektusait fokozza. A megjelent, a korábbiakkal ellentétes tartalom miatt kialakult kognitív disszonancia elnyomására erőfeszítéseink és elhatározásaink igazolása a járható pszichológiai út (Festinger, 1957).

A kampány és a konzultáció felépítése pszichológiai szempontból hibátlan.

Egymásra építve és egymással karöltve, a szisztematikus feldolgozást serkentő lépések mentén fejtették ki véleményformáló hatásukat. A kampány révén megoldották, hogy figyeljünk az üzenetre és felfogjuk annak súlyát, kvázi megértsük azt. Ezt követően pedig megteremtették annak lehetőségét a konzultációval, hogy (irányított kérdések mentén) reagáljunk is rá, a tartalmát végképp magunkévá tegyük. A kérdések önmagukban is megerősítő hatásúak voltak, az eredmények szintén azok lesznek. Az üzenet teljes elfogadása pedig végül cselekvésre készteti a szisztematikus feldolgozás során kialakított véleményt hordozó személyt (McGuire, 1969).

Kialakult és megerősödött attitűdjeink fókuszálják figyelmünket, elfogulttá teszik értelmezésünket, vagy eltorzítják a szembejövő kétértelmű bizonyítékokat, végül cselekvéseink alapjává válnak (Fishbein és Ajzen 1975).

Soros későn és erőtlenül reagált, nem mérte fel a pálya adottságait. A rövid és fellengzős visszavágása már nem tudott a kialakult meggyőződésekre meggyőzően hatni, sőt, így lényegében

ő maga is kitöltötte a Nemzeti Konzultációt.

Legújabb, terjedelmesebb, részletesebb és szakértői megjelenését előtérbe helyező megszólalása azonban már nagyobb eséllyel indul a meggyőzési versenyben. De jegyezzük meg: könnyebb meggyőzni valakit valamiről, mint megváltoztatni a már kialakult meggyőződéseket. A képlet egyszerű akár a grundon, a kollégiumban vagy a kocsmában. Az nyer, aki először üt.

•••

A Mindset Pszichológia szerkesztősége sokszínű. Közösségünkben számos vélemény, értékrend és látásmód fér meg egymás mellett. Jelen cikk kizárólag az író álláspontját tükrözi.