Az ókori istennők öröksége – A nő 7 archetípusa

„Istennők ma is élnek, minden nőben” – fogalmazta meg Dr. Jean Shinoda Bolen pszichiáter, jungi analitikus, a San Francisco-i Pszichiátriai Klinika professzora. Az általa megalkotott archetipikus személyiségelméletben az ókori görög mitológia istennő alakjait hívta segítségül a bennünk élő univerzális női karakterek ábrázolásához. A Bolen által leírt archetípusok megismerésével közelebb kerülhetünk önmagunk női minőségeinek és a bennünk dolgozó tudattalan motivációk megértéséhez, új szemszögből vizsgálhatjuk a férfiakhoz, más nőkhöz, szüleinkhez, gyermekeinkhez és a munkánkhoz fűződő kapcsolatunkat.

Az ókori görög istenek és istennők fantasztikus történetei mindannyiunk számára ismerősek, a nevük hallatán rögtön megelevenedik előttünk Héra, Aphrodité vagy Pallas Atnéné képe, és azok a meghatározott tulajdonságok, feladatok, jellemvonások, amelyeket alakjaik sűrítenek. Karaktereik akár archetípusoknak is tekinthetőek.

Az archetípus fogalmát Carl Gustav Jung vezette be a pszichológiába. Az archetípusok, őstípusok Jung szerint a kollektív tudattalan szövetébe ágyazott ösztönös viselkedési alapminták. A kollektív tudattalan pedig a tudattalannak az a rétege, amely nem individuális, hanem általános természetű. Azaz olyan viselkedésmódokat és tartalmakat őriz, melyek az egész világon, minden kultúrában többé-kevésbé azonosak. Jung szerint

az emberiség egyetemes ősképei miatt lehet, hogy a különböző kultúrák mítoszai, népmeséi nagyon hasonló elemekre épülnek.

Az archetípusok a jungi lélektanban mint ősi lenyomatok, pszichológiai tartalmak és viselkedési formák egyedileg és kollektíven is jellemzőek az emberre. Ezek a tudattalanban húzódó mintázatok, mint potenciálok léteznek, a megjelenésükhöz a külvilágból érkező hatásokra is szükség van. Az archetípusok élettörténetünk alakulásában a „színfalak” mögött munkálkodnak, rendezőként vannak jelen. 

A mitológiai alakok különleges formái az archetípusoknak, általában kettős, sőt akár ellentétes minőségeket is magukban hordoznak: építő, növekedést támogató, pozitív attitűddel és romboló, destruktív, aktuálisan ártó tulajdonságokkal is bírnak. A negatív szerep viszont átmeneti, nem tartós, hosszabb távon a fejlődést és a belső pszichés egyensúlynak egy magasabb szinten történő újraszerveződését szolgálja.

A „rossz” legtöbbször valami olyat rombol le az egyénben vagy a környezetében, aminek a megléte akadályozza a fejlődést.

Istennők, mint belső képek

Az elmélet szerint a különböző archetípusok mind megtalálhatóak bennünk, abban térünk el, mely típus vagy típusok dominálnak személyiségünkben. Nem feltétlenül állandó karakterjellemzők; különböző életkorokban, élettapasztalatok által változhatnak, sőt, női és férfi formái sem kizárólag biológiai nemhez kötöttek. Mindenki magában hordoz archetipikus kvalitásokat az ellenkező nemből is. Az archetípusok, szimbólumok az emberi élet alaphelyzeteit és alapvető viszonyulásait tükrözik. Az egyik nőnek például ahhoz, hogy életét teljesnek érezze, monogám házasságra, a másiknak gyermekre, az anyaság megélésére van szüksége. Van, aki a karrierjét, a függetlenséget becsüli jobban, míg más inkább intenzív érzelmi élményeket keres és kreatív tevékenységekben igyekszik kibontakozni.

Ami az egyik nő számára létfontosságú, a másik számára érdektelen lehet,

ebben pedig annak is szerepe van, hogy éppen melyik archetípus, melyik „istennő” munkál bennünk, vagy melyik vonul háttérbe – Bolen felfogása szerint. Ugyanazon személyben egyszerre több archetípus aktivizálódhat. Ha megismerjük ezeket a belső erőket, a bennünk munkáló istennőket, önmagunkról szerzünk hasznos tudást: ösztöneinkről, hierarchiájukról, természetükről és ezeknek az erőknek a kezeléséről. Árnyaltabb képet kaphatunk arról, mik az erősségeink és könnyebben felismerhetjük, mely, akár önmagunkat is hátráltató, tudattalan mechanizmusainkra voltunk eddig vakok.

Az Olümposz istenei és istennői nagyon is emberi, antropomorf alakok, azokat a magatartásformákat testesítik meg, melyeket valamennyiünk közös kollektív tudattalanjában is felfedezhetünk. Az anya őstípusa Démétér, a leánygyermeké Perszephoné, a feleségé Héra, a szeretőé Aphrodité, a nővéré Artemisz, a hőst oltalmazó stratégáé Athéné és a házitűzhely őrzőjéé Hesztia. Bolen elméletében e hét istennőt három csoportba sorolta: a szüzek, a sebezhetők és az alkimista istennő kategóriájába. Mindegyik csoport tagjait sajátos célok, viselkedésminták és késztetések jellemzik. Eltérő a kölcsönös kapcsolat iránti igényük, kapcsolódásaik mélysége és tartóssága és a mód, ahogyan a számukra fontos személyekhez viszonyulnak. Legtöbbünknél minden kategória képviselői hosszabb-rövidebb időre, hangsúlyosabban vagy felszínesen, de helyet kapnak a személyiségünkben.

A független és aktív „szűz istennők”

A három olümposzi szűz: Artemisz, a vadászat és a Hold; Pallasz Atnéhé, a bölcsesség és a női mesterségek istennője és Hesztia, a házitűzhely és a templom őrzője. Pszichológiai vonatkozásban e három archetípus testesíti meg a függetlenség, az aktivitás, a teljesítményorientáció, a kapcsolat-nélküliség vonásait.

A nő belső motivációját jelképezik a tehetség kibontakoztatására, az érdekérvényesítésre, a versengésre, a problémák megoldására

vagy éppen önmaga mélységeinek feltárására. Önbecsülésüket maguknak vívják ki, anélkül hogy mások elismerését igényelnék. Minden nő, akiben valaha felébredt a vágy egy „saját szoba” iránt a családi fészekben, aki otthon érzi magát a szabadban, a természetben, vagy nagyra becsüli az egyedüllét óráit, lelki rokonságot mutathat ezen archetípusokkal. Ha történelmi példát keresnénk Amelia Earhart pilótanő juthat eszünkbe, aki általában olyan úti célokat választott, ahová előtte még nem repült senki.

Artemisz a szűz őstípusa, amely az érintetlenség, a sebezhetetlenség tudatát, a „megállok én a magam lábán is” biztonságát, a „tudok én magamra vigyázni” öntudatosságát jelenti. Ezen archetpíus megélése lehetővé teszik a nő számára, hogy

párkapcsolat nélkül is egész embernek érezze magát,

mások tetszése vagy jóváhagyása nélkül feloldódhasson a munkában, kövesse céljait, elveit. Ha egy hétköznapi példát keresünk, a házasság után a leánykori névhez való ragaszkodás, tipikusan Artemisz-vonás. Párkapcsolata általában két egyenlő fél szövetsége, sokszor mindkettejük számára a hivatás előbbre való a kapcsolatnál.

Athéné a bölcsesség istennője, kiváló stratéga, a hősök mentora. Mint őstípus, nem a szív, hanem az ész hangját képviseli. Feminin archetípus, gyönyörű nőként ábrázolták, ami azt hangsúlyozza, hogy helyesen gondolkodni, krízishelyzetekben is

hideg fejjel, gyakorlatiasan, taktikusan dönteni női adottság is.

Athéné az „apja lánya” típus, akire büszkének lehet lenni, sikeres és törekvő, és aki erősen vonzódik a tekintéllyel, hatalommal, felelősségtudattal rendelkező férfiakhoz. Jellegzetesen Athéné-feleségként írhatnánk le Jacqueline Kennedy Onnanssist. A később elnökké választott szenátor után egy befolyásos üzletembert választott párjának. Célja, hogy „valaki” legyen belőle, ennek érdekében keményen dolgozik, alkalmazkodik, produktív. Racionális nő, nem veszíti el a fejét, önkontrollját, az arany középúton lépdel, nagy indulatok, heves érzelmek nem jellemzik.

Hesztia mint istennő az ókorban az otthonokban és a templomokban is jelen volt, a mindennapi élet centrumában állt. Archetipikus jelenléte a női személyiségben szintén jelentős, az „egész”-ség, önmagunk középpontjában állás, a „helyemen vagyok” érzés megtestesítője. Hesztia módjára szemlélni a világot annyit tesz, hogy magunkba tekintünk, befelé figyelünk, intuícióinkra, megfigyeléseinkre hagyatkozunk. Akiben domináns ez a mintázat, társaságkerülő, a csendet és a nyugalmat keresi, tisztelet övezi.

Elmélyül mindennapi tevékenységeiben,

megfontoltan, sietség nélkül végzi munkáját, majd élvezi a maga teremtette harmóniát. A drámai események sem zökkentik ki tartósan, nem válik mások rabjává, mintha felette állna minden hatalomnak. Nem látjuk kiborulni, de boldogságtól repesni sem. A Hesztia őstípus aktiválódhat bennünk, amikor a kamra takarítása közben elmélyülten válogatjuk, mi marad, mi megy, amikor szortírozunk, selejtezünk, és közben egyfajta nyugodt elégedettséget élünk meg.

A kapcsolataikban kiteljesedő „sebezhető istennők”

A három sérülékeny istennő: Héra a házasság, Démétér a termékenység és a gabonaföldek istennője, Perszephoné, Zeusz és Démétér leánya, később az alvilág királynéja. Identitásuk és jólétük meghatározó kapcsolataik függvénye, jelképesen a nő kötődési igényét fejezik ki. Mindhármukat valamiképpen bántalmazták a férfi istenek, elrabolták, megerőszakolták, megcsalták, becsapták vagy megalázták őket, de volt boldog, beteljesedett időszaka is a történetüknek. A sérelmekre adott reakcióik jellegzetesek: Héra dühvel, bosszúvággyal válaszol, Démétér és Perszephoné depresszióba süllyed. Akik személyiségében dominálnak ezek az archetípusok szintén valamilyen módon sérülékenyek,

kötődéseik kiemelt szerepet játszanak életükben, fontosabbak, mint karrierjük, önállóságuk, autonómiájuk.

Figyelmük másokra irányul, fogékonyak mások érzéseire, a kapcsolatok pozitív hozadékai ösztönzik őket: a szeretet, elfogadás, gondoskodás, figyelmesség. Fő motiváló erejük egy-egy fontos női szerep betöltése, mint az anyaságé, a feleség szerepé. Azok a nők érezhetik közel magukhoz ezeket a minőségeket, akik sokat ábrándoztak arról, milyen lesz majd férjhez menni vagy gyermekeket nevelni, akik mindig úgy érezték, arra várnak, hogy történjen valami, amitől megváltozik az életük.

A méltóságteljes Héra a házasság és a gyermekáldás védelmezője volt a mitológiában. Kétarcúsága, igen markáns jó és rossz tulajdonságainak ábrázolása egyedi az istennők között. Ez az archetípus a nő társ és házasság utáni vágyát szimbolizálja. Hűséges, elkötelezett, kitartó és állhatatos, minden nehézség ellenére kitart partnere mellett. Az archetípus hiányában a nő kapcsolatai tiszavirágéletűek, az első nehézség, vagy a kezdeti mámor elillanása után tovább áll. A Héra személyiség dominál a nőben, amikor sugárzó menyasszonyként lépdel az ura karján, vagy amikor megcsalt nőként tajtékozva rohan be a szerető munkahelyére számon kérni a másik nőt.

A párját helyezi a középpontba,

mindent egyeztet vele, még a gyermekáldás sem bont ezen a szoros elköteleződésen, mindig a párja lesz az első, boldogságát ebből a kapcsolatból meríti, anyai szerepét kiválóan ellátja, de inkább hitvestársi kötelezettségként éli meg. A munka, a barátok, a sport általában háttérbe szorulnak.

Démétér a termékenység, a szántóföldek istennője, az anya őstípusa. Az erős Démétér-archetípussal bíró nő anyaságra vágyik,

számára a gyermeke az első,

ha ez teljesül, elégedett tud lenni az életével. A gondoskodásban, nagyvonalúságban, a táplálásban teljesedik ki. Ha dicsérik a főztjét, nem jó szakácsnak, hanem jó anyának érzi magát. Állhatatos, csökönyös, kitartó, megbízható, örömét leli a segítségnyújtásban.

Perszephoné a fogékony és alkalmazkodó nő, „anyja-lánya”, majd az alvilág királynéja, aki vezeti az oda tévedt élőket. Kettős alakja van, a leány és az alvilág úrnője. Leányként passzív, a dolgok általában csak úgy megtörténnek vele, másokkal szemben engedékeny, tartózkodó. Nem kötelezi el magát sem pálya, sem társ mellett. Bármiről is van szó, az még „nem az igazi”, várakozik vagy csapong.

Vár valamire, vagy valakire, aki irányítja majd élete alakulását.

Anyja-lánya, rendkívül közel állnak egymáshoz, „anya jobban tudja” attitűd jellemzi. Megjelenése fiatalos, egész élete során körbeveszi egy afféle „tessék törődni velem, hiszen olyan kicsi vagyok” kisugárzás. Lassan tapasztalatszerzés útján érik határozottá, vezetővé, ahogyan a mitológiában az alvilág öntudatos úrnőjévé.

Az alkimista istennő

Aphrodité, az „alkimista istennő”, a mitológiában birtokolja az átváltozáshoz és az átváltoztatáshoz szükséges hatalmat. A szépség, a szerelem, a kreativitás istennője, mégis félelmet kelt, hiszen nagy befolyással bír halandókra és istenekre is. Szavára estek szerelembe a létezők és születtek új életek. Ötvözi az előző két kategória jellemzőit, de el is különül tőlük. Akinél ez az archetípus dominál,

könnyen lesz szerelmes, és könnyű beleszeretni,

vonzó, karizmatikus nő. Mint Brigitte Bardot vagy Marilyn Monroe, de nem feltétlenül a külsőségek a dominánsak. Annál a nőnél is ez az archetípus erőteljes, akit első pillantásra „szürke egérnek” látunk, mégis állandóan sorban állnak a lábai előtt az udvarlók. De ez az őstípus lehet előtérben bennünk alkotómunka közben is, mikor azt éljük meg, teremtünk. Olyan munkát keres, ami érzelmileg is leköti, amihez kreativitásra is szükség van, nagy terveket sző, amik ritkán valósulnak meg, mert figyelme nem tartós, hajszolja a pillanatokat, olykor meggondolatlan döntéseket hozhat.

Mint minden tipológia, a bemutatott elmélet is egyszerűsít, általánosít és sűrít, így fontos hangsúlyoznunk, hogy Bolen személyiségfelfogása alapján is ritkán találkozhatunk tiszta típusokkal. Mindannyiunkban több minőség dolgozik egyidejűleg, és életünk folyamán változhatnak is az elsődleges hajtóerőink külső tényezők vagy személyes fejlődés hatására. Az istennő típusok személyiségünk összetevőit, legfontosabb vágyainkat, motivációnkat, értékeinket, erősségeinket és árnyékainkat jelképezik. Megismerésükkel közelebb kerülhetünk önmagunk, kapcsolataink és életünk fontos szereplőinek mélyebb megértéséhez.