Manapság már senki sem lepődik meg azon, hogy az okostelefonok szinte a kezünkhöz vannak nőve. Elkísérnek minket a munkába, az iskolába, a nyaralásra, az étterembe, a kávézóba, a koncertekre, egyszóval mindenhova. A legtöbben tényleg nem képesek egy lépést sem tenni a zsebükben lapuló kütyü nélkül, még akkor sem, ha épp mások társaságában vannak. A folyamatos telefonozás azonban szépen lassan kivégzi az összes társas kapcsolatunkat – világít rá egy friss kutatás.
Általánosságban a technológia robbanásszerű fejlődése, de kiváltképp az okostelefonok jócskán átformálták a világunkat. Nem elég, hogy átszabták azt, ahogyan tájékozódunk, vagy információt szerzünk, esetleg ismerkedünk és kapcsolatot tartunk, de még az alapvető viselkedésünkre is komoly befolyásoló hatással bírnak. Az okostelefonokon való folyamatos lógás pedig bizonyítottan függőséghez is vezethet, de kevésbé súlyos esetben is rányomja a bélyegét mindennapjainkra. De nemcsak a miénkre, hanem azokéra is, akik a környezetünkben vannak.
Lopott pillantások a fényes kijelzőre
Nem ritka jelenség, hogy hiába vagyunk együtt másokkal, időnként „muszáj” elővennünk a telefont és egy-két pillantást vetnünk rá, rosszabb esetben akár többet is. Olyan ez, mint egy modern átértelmezett szeparációs szorongás, ahol a biztos bázisnak a világban való eligazodáshoz most már az okostelefonunk számít, így ha egy kis időre eltávolodunk tőle, hogy szétnézzünk, mi rejlik a képernyőn túl, muszáj visszatérnünk hozzá. Ez a jelenség olyannyira jellemző, hogy az angol nyelvben már külön kifejezést alkottak rá: phubbing. Ez a „phone” (telefon) és „snubbing” (semmibe venni valakit) szavakból alkotott mozaikszó.
A phubbing tehát az a jelenség, mikor
mások társaságát ignoráljuk azért, hogy a telefonunkon lóghassunk egy kicsit.
Ha most mindenki a szívére teszi a kezét, a többség számára biztosan nem idegen ez a jelenség a fogadói vagy a vevői oldalról vagy épp mindkettőről. Azonban még ha szenvedünk is olykor tőle, bizonyos helyzetekben semmi sem tart vissza minket attól, hogy a telefonunk után nyúljunk.
Amikor a másik a telefonját nyomkodja helyetted
Annak ellenére, hogy az okostelefonok a kapcsolatteremtés- és tartás megkönnyítését szolgálják, a phubbing szépen lassan tönkreteszi a fontos társas kapcsolatainkat azáltal, hogy elégedetlenséggel vegyített haragot és féltékenységet generál bennünk. A Kenti Egyetem kutatói frissen publikált kutatásukban a telefon nézegetésének pszichológiai következményeit vizsgálták meg. A kísérletükben egy néhány perces animációs videót vetítettek a résztvevőknek, amit ugyan hang nélkül játszottak, de a szájmozgásuk alapján egyértleműen lehetett követni az interakciót. A hangnélküliségre azért volt szükség, hogy a társalgás későbbi megítélésére ne legyen befolyással a beszélgetés tartalma. A vizsgálati személyeknek a videóban látható egyik szereplő helyébe kellett képzelniük magukat, ezt követően pedig elmondaniuk a véleményüket és a bennük keletkezett érzéseket a beszélgetéssel kapcsolatban.
Az egyik kondícióban a beszélgetőpartner telefonja érintetlenül hevert az asztalon az egész beszélgetés alatt. A második kísérleti elrendezésben azonban a másik figyelme már hamar a telefonja irányába terelődött, a tekintete pedig ezt követően látványosan a telefonja képernyőjére ragadt. A harmadik elrendezésben pedig a másikra és a telefonra fordított figyelem változott periodikusan. A résztvevők egyértelműen sokkal rosszabbnak és tartalmatlanabbnak ítélték azokat a beszélgetéseket, ahol a phubbing jelensége megfigyelhető volt.
Azzal, hogy társalgás közben a figyelmünket nem a másikra irányítjuk, hanem a telefonunkba bújunk, kizárjuk a külvilágot, ugyanakkor magunkat is a beszélgetésből. Ezáltal
megfosztjuk önmagunkat a társas kapcsolódás lehetőségétől.
Amikor egyedül étkezünk vagy sorban állunk, esetleg egy fontos találkozó előtti magányos üres időnket szeretnénk kitölteni, magától értetődő, hogy a telefonunkért nyúljunk. Ám ha mások társaságában tesszük ezt, csak tovább mélyítjük vele magányosságérzésünket, így teljesen kontraproduktív hatást érünk el. A phubbing elveszi tőlünk a valahova tartozás érzését, amely az alapvető társas motívumaink egyike. Továbbá negatívan hat az önértékelésünkre. A pszichológiai következményei megegyeznek azokkal, amelyeket a valódi társas kirekesztés során tapasztalunk meg. Ha pedig a telefonunk nyomkodása gyakorivá válik, akkor az negatív irányba befolyásolja a kapcsolat megítélését, ami pedig ördögi körként további phubbingot eredményez.
Ezen kutatási eredmények rávilágítanak arra, milyen jelentéktelennek tűnő, rosszul elsajátított szokások befolyásolhatják a világról alkotott képünket, és határozhatják meg kapcsolataink minőségét. Azáltal, hogy az okostelefonok segítségével mindig kapcsolatban szeretnénk lenni a lehető legtöbb emberrel, is nem szeretnénk semmiből sem kimaradni, mégis azt érjük el, hogy egyre több valódi és tartalommal bíró élménytől fosztjuk meg magunkat.
Felhasznált szakirodalom: Chotpitayasunondh, V. & Douglas, K. M. (2018). The effects of “phubbing” on social interaction. Journal of Applied Social Psychology, 48(6), 304-316.